Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Mándics Mihály: A szülőföld szolgálását tekintem legfontosabb feladatomnak
Mándics Mihály nékünk kell tovább folytatnunk. A szülőföld szolgálását tekintem legfontosabb feladatomnak. A mi feladatunk a múltunknak ezt a hagyatékát a jövő számára megtartani, átörökíteni. Megőrizni azok emlékét, akik kiemelkedő érdemeket szereztek szűkebb környezetük, szülőfalujuk, lakóhelyük szolgálatában. Hetven éve annak, hogy ezen az úton indított el engem a bajai tanítóképző. A bajai ké- pezde diákjának lenni rangot jelentett. Visszatekintve ezek az évek szebbnek, nemesebbnek is tűnnek a valóságnál. Az emlékezet - igazi nagy törekvéseink, nagy céljaink szolgálatába szegődve - rostálja és rendezi az emlékeket, az élet élményeit. Az évek múlásával a látókör szélesedik, az élettapasztalat gazdagodik. A csüggedést a bizakodás váltja fel Az élet legnehezebb harca a becsület és tisztesség talaján állva maradni. Nekem sikerült ennek megfelelni. 1947/48-ben ötödikes voltam, amikor dr. Hortobágyi Tibor földrajz-biológiai szakos tanárunk „Szülőföldem" címen - megadott szempontok szerint - egy 40 oldalas füzet- nyi terjedelemben dolgozatot kívánt lakóhelyünkről. E nélkül nem lett volna képesítőre bocsájtás! Nem dicsekvésként említem, hogy dolgozatom kitűnő osztályzatot érdemelt. Ma is őrzöm. Forrásmunkám a római katolikus plébánián vezetett História Domus volt, melyet 1748-ban nyitottak meg. A dolgozat elkészítése a honismeret jó előiskolája volt. Ez volt az alapja a későbbi helytörténeti könyveim megírásának. Mindez szülőfalum és népe iránti szeretetemből és hűségemből fakad. Hiszem, hogy az előttünk élők szellemének felidézésével mi leszünk gazdagabbak, és a mi elmúlásunkkal sem merül feledésbe ez a világ, melynek részesei vagyunk. A helytörténet és krónikaírás kimeríthetetlen, kiapadhatatlan forrás. Kötelességünk emlékezni és emlékeztetni! Tapasztalatból tudom, hogy a szülőföld iránti érzelem a korral együtt nem halványul, sokkal inkább mélyül. Nem engedhetjük meg, hogy a feledés legyőzze az emlékezést! Életutam utolsó szakaszában - amikor az időkerék már visszafelé pörög, de a gyertya még ég -, 2014 végén a közéletből való visz- szavonulásomat határoztam el. A csávolyi honismereti mozgalmunk zászlóbontásának 60. esztendeje, az önálló intézménnyé alakult helytörténeti gyűjteményünk (ahogy mi nevezzük: falumúzeumunk) alapításának és vezetésének 50. éve volt. Pedagógiai pályám 42 évéből 24 évnyi igazgatóság utáni nyugdíjba vonulásom óta 26 év telt el. Felmentésemet kértem, mely elismeréssel megértésre talált. Ekkor kezdtem „Szülőföldem morzsái" címen csokorba szedni 70 éves felnőtt időszakom visszaemlékezéseit. Elhatározásom 2016. év közepére teljesült. Ezt hat A/4-es spirálozott kötetben őrzöm, melyet családomnak, lemenőimnek szánok. A krónikalapokat számos illusztráció díszíti. A kötetekkel nincsen szándékomban a nagy nyilvánosság elé lépni. Pályafutásom emlékei talán csak szorosan vett környezetemben, lányaim, unokáim s életük párjai körében kelthetnek érdeklődést. Ezzel párhuzamosan végzem magánarchívumom, irat- és fényképtáram rendezését, selejtezését, mely hosszabb időt vesz majd igénybe. Remélem, lesz még időm rendet hagyni magam után. Amikor az ember múltat idéz, mindig fennáll annak a veszélye, hogy emlékezéseiben kisebb-nagyobb hézagok keletkeznek, hisz teljességre nem törekedhetünk. Bánatot, örömet, kudarcot, sikert felváltva mért rám a sors. Az évek szállnak, az emlékezet pedig túlnyomórészt a szépet babusgatja... Karrierem alakulásában és teljesítésében a biztos hátteret - házasságunk 55 évén át - életem párja, a feleségem haláláig biztosította. Távozásának több mint 10 éve már, de még ma is feldolgozhatatlanul gyászolom, és fogom, amíg élek. Szeretteinkről már csak az emlékek maradnak, de jó érzés, hogy van mire emlékezni, van mit megköszönnöm, akkor is, ha sajnos már csak virággal. SZÜLŐFALUM, CSÁVOLY A 280 éves Csávolyról a távol élők lexikális ismerete igen csekély, hiszen fejlődése kiugró ütemet nem mutatott, országos figyelem homlokterébe nem került. Most „Hon- és helytörténeti mozgalmunk" félévszázados zászlóbontásának jubileumán mintegy három évszázad távlatából kívánok visszatekinteni falunk keletkezésére, történetére, elnéptelenedésére illetve újranépesítésére annak 280 éves évfordulóján. 306
