Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Módszertan - Gulyás Gergely: „A fa fellobbant, a szén szerteszállt…” – Szakmai megnyitó
Cumania 28. Gulyás Gergely „A FA FELLOBBANT, A SZÉN SZERTESZÁLLT.. Szakmai megnyitó1 Tisztelt Szobonya család! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor olyan emberek előtt tisztelgünk, mint ma, a kecskeméti börtönben 1958. szeptember 29-én kivégzett Szobonya Zoltán, akinek elvesztése örök seb maradt szülőknek, feleségnek, gyermekeknek, akkor mégsem az elmúlás miatti szomorúság, hanem az igaz ember életútja feletti öröm kell, hogy úrrá legen rajtunk, amely életút reményt és példát ad a jövő generációinak is. Reményt ad, hisz voltak, vannak, és mindig lesznek olyan igaz emberek, akik dacolva még a legszörnyűbb elnyomó hatalommal is, elég bátrak ahhoz, hogy cselekedjék a jót, kiálljanak az igaz mellett, és segítsenek ott, ahol már az igazság is elveszettnek tűnik. Szobonya Zoltán egy volt azok közül, akik ilyen igaz életet éltek, és így példává vált az őt követő generációk számára. Ahogy oly sokaknak abban a korban, Szobonya Zoltánnak is nem akármilyen embert és jellemet próbáló környezetben kellett igaznak maradnia. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A II. világháborút követően a sztálini Szovjetunió Magyarországra erőszakkal és csalással kényszerítette a szocializmust, előretolt helyőrsége, a Rákosi Mátyás által vezetett kommunisták és a hazánkban állomásozó szovjet csapatok segítségével. A magyarok többsége soha nem támogatta a kommunista rendszer kiépítését, de a szovjet megszállással részben, a kék cédulás választással teljesen elvesztett szuverenitásunk után csak a magyar társadalom akkor még egészséges értékrendje maradt az egyetlen, amivel védekezni tudott 1 Elhangzott 2016. szeptember 29-én az Érseki Hely- nökség épülete előtt. a kommunistákkal szemben. Nem véletlen, hogy a diktatúra legfőbb célkitűzése ennek megtörése volt. A magyarság egyik legnagyobb tragédiája, hogy amikor a szerencsésebb nyugati, szabad országokban a II. világégést követően megkezdődhetett a háború okozta pusztítások helyreállítása, megkezdődhetett az újjáépítés, a demokratikus rendszerek megerősítése, addig a szovjet blokkban, így Magyarországon is tovább folytatódott a rombolás. Igaz, épületeket állítottak helyre, de eközben valami még félelmetesebb és drámaibb rombolás vette kezdetét Sztálin magyar helytartója, Rákosi vezetésével. A kommunisták el akarták törölni évezredes történelmünket, évezredes értékeinket, társadalmunk évszázadok alatt kialakult szöveteit, kultúránk lényegi tartalmát. Megindult a gazdaság, a mezőgazdaság, a paraszti és a városi, polgári társadalom szétverése. A végső harc jegyében a magyar kommunisták lényegében saját népük ellen hirdettek háborút, lényegében saját népük múltját akarták eltörölni. A mindennapokba a kommunista hatalom kiépítése kitelepítéseket, erőszakos téeszesí- tést, egyházi iskolák államosítását, padlássöprést, a szerzetesrendek feloszlatását jelentette. A kommunisták saját népük elleni hadviselése az ötvenes évekre totálissá vált. Nagy fordulatszámon pörgött a kommunista rezsim propagandája, megbélyegezve hol a kulákokat, hol az egyháziakat, hol az értelmiséget, mint a nép ellenségeit, de még inkább csúcsra járt a rendszer hóhér és pribék seregének gépezete. A rendszerellenességnek már a gyanúja is elég volt ahhoz, hogy valaki az AVH kezei között találja magát, ahonnan sokszor már nem volt visszaút. A kommunizmus harcolt minden ellen, amit mi, magyarok évszázadok alatt a legtermészetesebb értékeknek tartottunk, küz297
