Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
In memomiram - Kriston Vízi József: Negyed százada hunyt el Sztrinkó István néprajzkutató
NEGYED SZÁZADA HUNYT EL SZTRINKÓ ISTVÁN NÉPRAJZKUTATÓ Az emberi számítás szerint még csak most kellene nyugállományba vonulnia Sztrinkó Istvánnak, a néhai kollégának, többek kor- és kartársának a Kecskeméti Katona József Múzeum kötelékéből. De már jó ideje hiányzik a helyi és térségi közéletből, a gyűjteményi és igazgatási mindennapokból, „a Vasútkert" timpanonos múzeumépületének délnyugati, a mindenkori igazgatóhelyettesi szoba mindig nyitva álló ajtaja mögül. A ma velünk együtt dolgozó múzeumi munkatársak ifjú és közép-nemzedéke még csak néhány éves volt, amikor a magyar néprajztudomány s a hazai muzeológia elvesztette egyik legtehetségesebb és legígéretesebb Duna-Tisza közi munkását; kollégánk s barátunk, Sztrinkó István harminckilenc és fél évnyi élethosszal, cselekvő ereje teljében 1992. november 2-án váratlanul elhunyt. 1953. június 30-án született Jánoshalmán. Az általános iskolát Tompán, középiskolai tanulmányait a kecskeméti Katona József Gimnáziumban végezte. 1972-től Debrecenben tanult tovább, ahol 1977-ben etnográfusi és középiskolai történelemtanári diplomát szerzett. István utolsó éves hallgató korában, 1976-ban - úgynevezett társadalmi ösztöndíjasként - került a kecskeméti Katona József Múzeumba, és ettől kezdve végig itt dolgozott. Kutatási területe a tárgyi néprajz volt, előszeretettel leginkább a népi építészettel foglalkozott; professzorai és szakmatársai figyelmét és elismerését is ezzel vívta ki igen korán. Doktori disszertációját 1984- ben A Duna-Tisza közi népi építészet történeti-néprajzi problémái címmel írta, és védte meg debreceni alma materében. Több írást szentelt a gyűjtögető gazdálkodás emlékeinek is; gyűjtőútjait jegyzetfüzeteinek százai s kiváló fényképfelvételeinek ezrei őrzik. Novák László nagykőrösi etnográfussal együtt kezdeményezője volt az úgynevezett Három város (Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd) népművészeti kutatásának, az új eredmények sokrétű bemutatásának. A rendszerváltás előtti években tagja és múzeumi szervezője volt az akkor ismét megkezdett kecskeméti történeti monográfia munkaközösségének, amelyet az apadó forráshiányból következő csökkenő lelkesedés és halála ismét hosszú időkre vetett vissza. Kiváló és segítőkész szerkesztő volt, ám egyúttal szigorú korrektora volt maga és pályatársai írásműveinek egyaránt. Az 1980-as évek derekától szervezője és összefogója volt a Dunavecse, Szalkszentmár- ton és Szabadszállás vidékét kutató szakmai gárdának, amelybe - köszönhetően emberi és szakmai tekintélyének - a történeti, klasszikus néprajzi és társadalomtörténeti kutatók akkori jelesei örömmel fogadták el meghívását. Legutoljára 1988 és 1990 között előbb Csávoly, majd Kiskunmajsa volt az így összeszokott csapat téli és nyári gyűjtőútjainak meghitt és izgalmas terepe. Muzeológusi, gyűjteménygyarapító és fejlesztő munkája mellett sokat tett a megyei múzeumi hálózat, elsősorban a vidéki tagintézmények gondozása és megtartása, a dolgozói gárda megmaradása érdekében. 1984-től - Bánszky Pállal (1929-2015) közösen - szerkesztette a Cumaniát, a Bács-Kiskun megyei múzeumok évkönyvét. Néprajzi és tudományszervezői munkásságának elismeréseként 1987-ben a legendás européer debreceni professzora által alapított Gunda-díjjal, majd 1988-ban a Magyar Néprajzi Társaság ifjú, ígéretes szakembereinek járó Jankó-díjjal tüntették ki. Sztrinkó Istvánról a halála esztendejében megjelent múzeumi évkönyvben Bárth János, közeli pályatársa emlékezett meg (Cumania 13. 631-632.), munkássága előtt Ujváry Zoltán debreceni professzor közreműködésével kötettel tisztelegtek kollégái, barátai (In memóriám Sztrinkó István. Folklór és Etnográfia. Debrecen, 1994.). Halála után másfél évtizeddel, ötvenötödik évét jelképesen köszöntve egyik legkedvesebb pályatársa, a szintén legendás szolnoki Szabó László etnográfus és a Katona József Múzeum Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén címmel szentelt kötetet emlékére. Múzeumunk egyik rangos sorozata, a Monumenta Muzeologica második számát Sztrinkó István hagyatéka alapján írta és rendezte sajtó alá Sza23
