Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Kürti László–Papp Klára: „Már az ember állatnak van számítva” – ifj. Kónya Pál (1899–1918) első világháborús naplója
Kürti László - Papp Klára zajló események hatására bizodalmát veszti, a napló itt, az utolsó bejegyzéssel véget ér: „1918. június 18. kedd - Ma este parancsot kaptunk hogy 26 emberrel megint fel kell menni a stelungba [állás, Stellung] a fent levő 2 Schw. app. lehozni. Persze hogy az éjjel szolgálatba voltam az mindegy nekem is menni kellett. Noha látták pedig rajtam, hogy én képtelen vagyok felmenni. El is indultunk este 7 órakor. Eleinte csak bírtam tartani a többiekkel de mind jobban elmaradoztam. Mire Chismon-ba értünk az olasz akkor lőtt oda legjobban. Én be se mentem a faluba hanem egy más úton igyekeztem valami jobb helyet találni közbe a gránátok hol előttem hol utánnam csapkodtak le. Végre találtam egy helyet ahol kissé megbújhattam kicsit védett hely volt de nem lehet biztos helyet találni sehol. Közbe beesteledett és még mindég ... voltam egyedül ... ott ültem a sötétbe ... a szikla alatt ... Most semmi bizalmam..." KONKLÚZIÓ Az itt bemutatott első világháborús hős emlékezete a családi hagyomány része maradt, a családi archívumban megőrzött néhány relikvia: a trentói képeslap, a napló, az ezüst zsebóra, a katonaláda, amelynek fedelének belső részén, elmosódva szép cirádás betűkkel ifj. Kónya Pál neve halványan olvasható - mind a családi történelem részei. A lajosmizsei Református templomban elhelyezett emléktáblán több első világháborús hősi halott neve között szerepel Kónya Pál, ami őt a helyi történelem részesévé tette.26 „Akit 26 Az egyházközség már 1915-ben döntött az elhunyt katonák emléktáblájának felállításáról. Anyagiak hijján magával ragad az ünnep, az nem egy kronológiából egy másikba lép át, hanem az időből az örökkévalóságba", írja Nyíri Tamás.27 Az emléktáblán a hősök neve alatt Ady verssorai olvashatók: „Elbocsát az anyánk csókja, minden rózsánk véres rózsa, bénán esünk koporsóba, de így éltünk vitéz módra." A hősök emléktábláját a Református templomban minden év március 15-én megkoszorúzzák, ami jelzi a hősök kultuszának folytatását. Március 15. ünnepe és a koszorúzás erősíti az identitástudatot, amely továbbhagyományozódik a rituálé ismétlődésével, amely biztosítja a jelenlegi és múltbei közösség tér- és időbeli összetartozását. Az ünnep összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövőt, ezzel speciális értelmet ad az emberi életnek, és aki ünnepel, az vállalja a múltat és a jövőt, elfogadja az időnek azokat a dimenzióit is, amelyek többnyire rejtve maradnak a hétköznapokban. Elősegíti még az idő elfogadását, kivéve az embert a történelem folyamatából és lehetőséget adva arra, hogy legalább időlegesen elkülönüljön a múló időtől.28 Az első világháborús hősök megünneplésével a jelenbe idézzük emléküket. így nyerik el a helyi ünnepek szimbolikus mondandójukat, így kapcsolódik a jelen és a múlt, amelyben a régi események nem megismétlődnek, hanem megújulnak, és ezáltal nevelnek is. a tábla tíz év elteltével sem készült el, ami miatt a helyi újságban rosszalló cikk jelent meg. Lajosmizse és Vidéke, 1927. június 26., 4. old. Az emléktábla végül 1934 májusában lett felavatva. Egyházközségi gyűlés jegyzőkönyve, 1934. március 11, Református lelkészi hivatal, Lajosmizse 27 NYÍRI Tamás 1975 143. 28 NYÍRI Tamás 1975 143. 222
