Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Kis Krisztián Bálint: Nyomdák, kiadók és könyvkereskedők Bács-Bodrog vármegyében (1867–1918)
Cumania 28. Kis Krisztián Bálint NYOMDÁK, KIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK BÁCS-BODROG VÁRMEGYÉBEN (1867-1918)1 Kolléganőmnek, Vígh Erikának A következő tanulmány két sorsdöntő esztendő közötti időszak kultúrtörténetének egy sajátos és igen fontos szeletéről szól - a kiegyezéstől, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia megszületésétől a dualista államalakulat széteséséig igyekszik vázlatos képet adni - a Bács-Bodrog vármegyében2 működő nyomdákról, kiadókról, illetve könyvkereskedőkről. Köztük elsősorban azokat a „hivatalos" árusokat mutatjuk be, akik tagjai voltak a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (székhelye Budapest). Ez a szakmai érdekvédelmi szervezet 1795-re vezeti vissza gyökereit, és korszakunkban, 1878-tól (egészen 1919-ig) Magyar Könyvkereskedők Egylete néven működött. A szervezet szolgálatába saját közlönyt állított, Corvina címmel. (A folyóirat havonta három alkalommal jelent meg; melléklapja, a Magyar Könyvészet havonta egyszer látott napvilágot.) Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés után a magyar ipar ágazatai közül soha nem látott mértékben fejlődött a nyomdászat is. Nemcsak a nagyüzemi nyomdászat alakult ki, és a példányszámok emelkedtek meg jelentős mértékben - kiadványonként átlagosan mintegy kétezer példányra -, hanem létrejöttek az első nyomdaipari és kiadói részvénytársaságok is. 1872-ben a nyomdászat szabad iparrá vált, ennek révén a magyarországi nyomdák száma ugrásszerűen megnőtt. 1866-ban országszerte mindössze 106 nyomda működött (Pest-Budán 17 és 64 vidéki településen 89), az1A szerző ezúton mond köszönetét Dietrich Gyula tanár úrnak (Szabadka) a segítségért, mellyel hozzájárult számos új adattal és pontosítással a tanulmány teljesebbé tételéhez. Ugyancsak köszönet illeti Szedlár Rudolf volt főszerkesztő urat a közvetítést. 2 A történelmi Bács-Bodrog vármegye a Duna és a Tisza összefolyásától északra elterülő közigazgatási egység, területe 8 834 km2, székhelye Zombor. tán a kiegyezést követő gyors fejlődés eredményeként ez a szám 1900-ra 680-ra emelkedett (Budapesten 149, vidéken 531 nyomda működött), végül az I. világháború küszöbén, 1914- ben már 1 261 volt a magyarországi nyomdák száma (Budapesten 287, vidéken 974). A kiadványok (köztük a könyvek) száma ugyancsak soha nem látott mértékben emelkedett: 1878- ban összesen 278 kiadvány (ebből 272 könyv) jelent meg, 1880-ban már 1 056 (976 könyv), 1890-ben 1 474 (1 420 könyv), 1900-ban 1 934 (1 718 könyv), 1910-ben 2 547 (2 059 könyv), a háború előtti utolsó békeévben, 1913-ban 2 146 (2111 könyv), és végül, az I. világháború utolsó évében, vizsgált időszakunk végén, 1918- ban 1 653 kiadvány (ebből 1 623 könyv). Ezzel együtt egyre népesebb lett az olvasóközönség tábora is. A szerzői jogok törvénybe iktatására Magyarország területén első ízben 1884-ben került sor.3 A föllendülő nyomdaiparból és az egyre szélesedő olvasókultúrából természetesen a Bács-Bodrog vármegyei iparosok és könyvkereskedők is tevékenyen kivették a részüket. A vármegye első nyomdahelyével Újvidék büszkélkedhet - Emanuel (Manojlov) Jankovics műhelyét 1790-ben alapította, és kisebb-nagyobb megszakításokkal évtizedeken keresztül működött -, ezen a területen ez az egyetlen officina a 18. század folyamán. Ugyanakkor Jankovicsban tisztelhetjük a vármegye első könyvkereskedőjét is.4 Az összes többi helyi nyomdát csupán a 19. század folyamán, egyes településeken pedig csak a 20. század első két évtizedében hozták létre. A nyomdahelyek és azon belül a nyomdák számbavételénél teljességre törekedtünk, de tisztában vagyunk azzal, hogy tanulmányunk 3 ZÖLD Ferenc (szerk.) 1987 38-42. 4 V. ECSEDY Judit 1999 214. 199
