Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Holczer József években. Nagyjából ugyanaz, mint a „Ha szép, bejöhet!" mondás.) Tegnap vártuk, oszt' máma gyütt rád! (Nagyanyám gyakori mondása az 1950-es években, ha „hiperaktív" voltam. Minden esetre ez a szelídebb megfogalmazása annak, amit ilyen esetekben szintén ő mondott: Ki köll a gyerököt herülni!) Tente, baba, tente, tente: / itt van már a naplemente. (Évszámhoz igazából nem köthető vendégszövegünk. Számos helyen hallhattam már...) Tyű, tyű, tyű: / de jó ez a töpörtyű! (1950-es évek végéről való, amikor már leszoktam a „mütyürke" elnevezésről. A töpörtyű az töpörtyű...) Tímársághoz nem kell ész, / csak a fene meg a mész, / ami a bőrrül léösszi a szőrt, oszt' kész! (A családi hagyomány szerint ekképp köszöntöttem föl 1949-ben, Kálmán-napkor a keresztapámat, aki tímármester volt.) Tutujka Panna! (Apám mondta anyámnak az 1950-es években. Afféle szitok lehetett; nem hinném, hogy egy konkrét nőt neveztek volna így. Igaz, anyámat Etel Annára keresztelték...) Visznek a csébe! (Nagyanyám mondogatta a nagy téeszesí- tésekkor, 1959 táján. A „téeszcsébe" megrövidülése.) Viszik kutya mén a bálba, / lötyög a bab a hasába'. (Anyám kedveskedett így a Helyes kutya elsőszülött kölykének.) Vagy szar, / vagy kalaposinas. (Valami távoli rokona az „Aut Caesar, aut nihil" proverbiumnak. Esetleg pályaválasztási alternatíva is lehet. Igaz, én - iskoláztatásom, továbbtanulásom kapcsán - úgy kb. tízéves koromban hallottam többször is édesapámtól...) Van két szép kislányom, van szép feleségem. Főztem jó perkeltet, leöblítem habzó serrel... mi kell még a boldogsághoz? (Egy ismerős, akkor még fiatalember dicsekedett ekképp az egyik kocsma ajtajában az 1970-es évek elején. Első hallásra megjegyeztem. Manapság is, pedig az illető pár éve elhunyt, idézgetjük családtagjaival együtt...) Van kinn papír? (Apám kérdezte mindig az 1950-es években anyámat, ha a kerti klozetba ment. Vendégségben is olykor elő-előkerül, főleg, ha őrá emlékezünk. Volt már, aki jól eltekerte, és „papír" helyett azt mondta/ kérdezte: ... csutka?) Várd meg az estét: / jönnek a kecskék. / Húzd meg a farkát: / potyognak az almák. (Az 1950-es évek végén hallottam e mondókát. Gyerektársaim jóvoltából nemegyszer minálunk is felhangzott...) Vesztit érzi a gyerök/kölök. (Szüleim mondták egymásnak az 1950-es években, ha „hiperaktív" voltam.) Vezesd el, kisfiam, a kannát a kútra! (Magyarán: e szavakkal küldött vízért anyám az 1950-es években.) Zsambinda! (Szüleim mesélték, hogy „kicsibátyuká"-m, a születésem előtt másfél évvel elhunyt Tibiké valamikor 1942-43 tájt így nevezte el a házunk előtt elhaladó vonatot.) IRODALOM HERCZEG Gyula - ZACHÁR Zsófia 1970 Anekdota. In (főszerk. Király István): Világirodalmi Lexikon I. kötet. Budapest 1970 Adoma. In (főszerk. Király István): Világirodalmi Lexikon I. kötet. Budapest 182
