Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Holczer József kellett mutatnom, amelyik a kéménybe vezetett. Lám: nálunk tehát nemcsak a gólyamese járta...) Háború van a kunyhóban! (Egy kedves néni kis házában igen otthonosan éreztem magam az 1970-80-as években. O volt a „kunyhós néni". Nagy ünnepekre pulykákat hizlalt. Azok gyakran „hajba/!/" kaptak. Hangjukat e mondattal realizáltuk.) Hagy mosom ki a csetröst, a sok encömbencö- möt! (Anyai nagymamám gyakori mondása volt az 1950-es években.) Három butát, hat ostobát. (Anyám foglalgatta így össze az 1950-es években iskolai végzettségét. Persze vagy 10 osztályt végzett, és szakképzett gyors- és gépíró is volt...) Hazsa, hazsa, hazsa! (Kétéves lehettem, amikor apámat valamilyen pártrendezvény miatt már vagy másfél napja nem láttuk. Anyámmal elmentünk a tett színhelyére, és én, állítólag, ezt kiabáltam be apámnak. És ő meghallotta, és ki is jött. Sokáig emlegették!) Iá! Kisszamár, / mégis iskolába jár. / Kétfelé áll a füle, / nagy szamár lesz belüle! (Hallottam ugyan iskolában is, tehát másoktól, főleg a velem egykorúaktól is az 1950-es években, de szüleim is elmondókázgatták, ha netán rosszabb jegyet vittem haza.) Itt nyomom le, oszt' ott húzom ki! (A gesztusnyelvvel kiegészülés netovábbja az 1950-es évekből. Anyám kifakadása „hi- peraktív" viselkedésemet látva. Főzőkanalat vett a kezébe, és a számat meg a fenekemet vette célba. Később - visszaemlékezvén - megdicsértem, hogy tulajdonképpen föltalálta a faendoszkópot!) Ihol vagyok én, e kölök: / örömömben énekölök. (A korábban említett „kunyhós" néni, aki a pulykákat is vette, nagyon szerette a macskákat. Egyik kiscicáját még dajkálta-ringat- ta is. Nos, ekkor írtam az 1970-80-as években e találó versikét: a kismacska szájába adva. Gyakran mondogattuk.) Itt járt a Szél Jani bácsi. (Néha úgy tűnt, hogy kopogott valaki. Anyám kiment, de mindig maga jött viszsza. E gyakori mondás mintegy megszemélyesítette a meteorológiai fogalmat.) Jancsi, Pista, gyertök csak! (Az 1970-80-as években többen kérdezték egymaga lakó anyámat, hogy: nem fél-e? Mit csinálna, ha jönne valamilyen agresz- szív személy, akár kettő-három is?! Erre mondta mindig, hogy elkiáltaná magát. Ez pedig a fönti - más lakókat is föltételeztető- mondása lenne...) Jó napot, elvtársak! Erőt-egészséget, farpaszo- mányos alezredes elvtárs! (E mondás legtöbbször a már említett kedves, idős „kunyhós" néni házában hangzott el az 1970-80-as években, amikor még- talán emlékszünk is - a díszszázad ma- sírozásakor vagy az ünnepélyes katonai eskütételkor ilyesmit harsogtak. A pluszként szereplő „farpaszományos" - nyilván a „karpaszományos" torzításaként - a már említett cicák valamelyikének szólt. Különösen állt a sávolt farkú, tehát épp ezért „farpaszományos" cirmosokra...) Jó nekünk a víz is! (Anyám mondta, amikor - az 1950-es években - bort akartam inni...) Kedves szüleim! / fáznak a füleim. / Hozzák el a hósipkát, / tiszteljük a nagymamát. (Szüleimtől is hallottam az 1950-es években.) Kerek volt, oszt' elgurult. (Szüleimtől, főként anyámtól hallottam az 1950-es években. A „Mit álmodtál?" kérdésre adott kitérő válasz.) Kertek alatt gurul! (Az 1950-es években így jeleztem - befutva- anyámnak, hogy apám érkezőben. Apám nemigen örült neki!) Klukk, klukk, békalyuk! / Én már többet nem szólok. (Ezt is az 1950-es években hallottam, elsősorban anyámtól.) Köszönj, kisfiam, az utcán minden bácsinak, mert nem tudod, hogy melyikük az apád! (Anyám mondta az 1950-es években - mérgében! -, ha rossz voltam.) Kuskiné okulláréja! (Anyám mondta az 1950-es éveken, ha valamit nem vettem észre. „Majd' kiüti a szemét!" jelentésben. Azt nem tudni, ki volt az a „Kuskiné".) 178
