Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A hajósi Szűzanya kultusza
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária és elestek. A szobor a földre esett, és a karja letört. Biztos magukkal hozták a karját is, de senki nem tette vissza a helyére. így állt itt benn sokáig a szobor a hajósi templomban, mígnem a Tóth plébános működése alatt helyre nem állították. Mária karjának viszontagságos történetét is ő mesélte el egyszer a szentbúcsún mondott prédikációjában." A hajósi svábok többnyire vízi úton, a speciálisan erre a dunai útra épített vízi közlekedési eszközökön, az ún. ulmi skatulyákon jöttek le Ulmtól Hajósig: „A Máriát dereglyén hozták be Bussenből. Fekete-erdő, Wittemberg, Tittelhof. Igen, onnan érkeztek a hajósiak. A Bussen-tájról. Azon a környéken a falvak mind csupa kis apró fészkek. Az történt, hogy a villám becsapott a busseni templomba, és levágta a Mária karját. Egy asszony hozta be az Istenanyát, Hall Anna. Ez a Halle Anna már egyszer megtette az utat Hajósra, de akkor a Mária nélkül. Utána még egyszer vette a fáradságot, és visszament, hogy magával hozza. A Máriát befektették az ölébe, úgy hozta el öle védelmében. Aztán visszajött új hazájába." A bevándorlásról szóló vízi út újabb variánsa a szájhagyomány alapján: „Amit én hallottam, az annyi, hogy hajóval jöttek a hajósiak a Dunán vagy a tengeren. És a nagy vízen egyszer csak vihar támadt. A legenda szerint és az emberek elbeszélése szerint hajóval hozták a Máriát. A nagymamánk mindig azt mesélte nekünk, gyermekeknek, egyes-egyedül annak köszönhetik megmenekülésüket, hogy a Mária megsegítette őket. Különben mind a vízben lelték volna a halálukat. De a Mária ott volt velük a hajón, és megsegítette őket nagy bajukban." Szinte kifogyhatatlan az a szájhagyomány, mely a szobor életéről és a hozzá kapcsolódó csodákról szól - nincs olyan idős hajósi ember, aki ne ismerne egy-egy történetet a hajósiak Bussen-hegyi Mária szobráról. Az egyik elbeszélés szerint a szobor mutatta meg az embereknek azt a helyet, hol építsék fel új lakóhelyüket Hajóson: „... Reggelre kelve, mikor az út fáradalmai után felébredtek, nem találták a Máriát. Elindultak hát keresésére. Egyre nagyobb körben keresték, míg végül a vadon közepén rábukkantak... A Máriára ott találtak rá, ahol a templom magasodik. Ott volt egy fára felfüggesztve. Levették a fáról, és visszavitték a Homok-hegyre. Másnap ismét lejött az Istenanya a Homok-hegyről, megint ide le az erdőbe, és ismét ugyanannál a fánál találtak rá. Az emberek elámultak a csodán, hogy Mária éjszaka egyedül megtette a hosszú utat, és bement az erdőbe, hogy megmutassa az embereknek, hol építsék fel új lakóhelyüket. Megértették a jelet. így aztán úgy döntöttek, hogy a falut itt lenn a síkon építik fel. Ha már a Szűzanya ide kívánkozik, akkor álljon itt a temploma..." A szobor hányatott sorsáról számol be az 1749-es és 1752-es egyházi jegyzőkönyv, illetve a nép ajkán fennmaradt húsznál is több történet, amelyek alapján végig lehet követni a szobor útját az óhazától az új hazáig, tehát azt az utat, amit az emberekkel együtt a Má- ria-szobor is megtett. Ez utóbbi Mária-törté- netek az Aisa liaba Hajoschr Muattrgottes. Legendák a hajósi Istenanyáról című magyar és sváb nyelvű kis könyvecskében vannak összegyűjtve.4 Az egyik legszebb történeti elbeszélés arról szól, hogy miért települt a falu a lapályra és miért nem az árvizektől védett Homokhegyre, mert maga az Istenanya Mária akarta így; „Mikor a svábok bejöttek ide, hajóval érkeztek. Elhozták magukkal az Istenanyát is. De akkor még más volt a kinézete, mint most. Régebben bő köpenybe volt öltöztetve. Na, mikor ideértek, úgy tervezték, hogy fenn a Homok-hegyen alapítanak falut. A maguk dolgaival együtt kirakták este a Mária szobrát is, és fáradtan nyugovóra tértek. Reggelre kelve, mikor fáradt álmukból felébredtek, sehol se találták a szobrot. Elmentek hát, hogy megkeressék. Rá is találtak a mai templom helyén, ahol nagy erdőség volt akkoriban, egy fára volt felfüggesztve. Levették onnan, és visszavitték fel a Homok-hegyre. Másnap éjjel ismét lejött az Istenanya a Homok-hegyről, megint le az erdőbe, és ugyanannál a fánál találtak rá. Megegyeztek ezért, hogy a falut itt lenn, a mélyben építik fel. Ha már az Istenanya ide kívánkozik, akkor álljon itt a temploma. 4 SCHÖN Mária 2003 142
