Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
A Kiskunság táncai - antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról után a terület neve feledésbe merült, ennek ellenére az önállósodó tanyaközségek jászsági családjai sokáig őrizték a magukkal hozott szokásokat, tárgyakat, énekeket. Az 1876-os megszűnéséig a Hármas Kerület és a Kamara felügyelete alatt álló települések lakói sajátos közigazgatási rendszerben tudtak gondolkodni - azaz egységként, ami meghatározta együvé tartozásukat, az öntudatos polgárias gondolkodás kialakulását.26 Amikor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében kellett magukat újradefiniálniuk, ez az öntudat még jobban megerősödött - dacból. Ebben, mint általában lenni szokott, nagy szerepet játszott a vidék értelmiségi rétege - jegyzők, bírók, papok, tanítók, verselők -, akik tudatosan kezdték ápolni a kiskun örökséget. A terület történeti népi kultúrája esetében fontos a Három Városhoz fűződő kapcsolat hangsúlyozása, ahogyan azt többek között Sztrinkó István is illusztrálta számos példával.27 Cegléd, Kecskemét és Nagykőrös mezővárosok gazdasági-kulturális fejlődése számos dologban fellendítette a térség polgárosulását, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Ebben kiemelt jelentőségű volt a városok vallásos (református vagy katolikus) dominanciája, amelynek hatása a szakrális népéletre ismert.28 A festett templomi kazetták, valamint a temetőben lévő sírjelek (fejfák) szintén a szakrális népi kultúra jellegzetességei közé tartoznak. A rekatolizáció és a jászsági katolikus bevándorlás miatt így a kiskun népi kultúra új elemekkel bővült, ahogy egyre több út menti keresztet állítottak, és a vallásos népéletbe a népi hitvilág, búcsújárások és vallásos társulatok illeszkedtek be. Éppen ezért, amikor a Három Város hatását és fontosságát hangoztatjuk, nem szabad elfelejtenünk Bálint Sándor intő szavait, aki a „szegedi nagytáj" definíciójába az Alsó- Kiskunságot is belefoglalta. Ez azt jelenti, hogy a hatásokat és irányokat tekintve nemcsak az északi, tehát jászsági hatással, hanem Szegeddel, és így a „négy" nagy mezőváros nagyfokú befolyásával kell számolnunk. A kiskunságiság jellegzetességeként még a nagyállattartó pásztorkultúra évszázados ha26 KÜRTI László 2004a-i 22 SZABÓ László 2008 28 A terület népművészetéről összefoglaló kötet BÁRTH János 2010. gyományát szükséges kiemelni, amire a 18-19. század külföldi kutatói is felfigyeltek. A „Kecskemét pusztái" fogalommá nőtte ki magát. A város az 1670-es évektől már 17 pusztát magában foglaló és a 18. századtól a külföldi irodalomban is helyt kapó Ketschkemeter Heide (vagy Ketschkemeten Heide) terület központjaként vonult be a köztudatba. A kietlen homokos pusztaság és az útonállók és betyárok által látogatott csárdákkal leírt puszta vált romantikus toposszá, világhírré röpítve a Kecskemét környékét, köztük Bugacot és a Kiskunságot (elég Orczy Lőrincre és Petőfi Sándorra gondolni).29 A nagyváros kiterjedt pusztáinak bérlésén és az állattartáson keresztül kapcsolatba került a pásztorokkal, akik a várossal kötöttek szerződéseket. Már Szabó Kálmán felfigyelt Kecskemét és a kiskunsági pásztorok között található szoros kapcsolatra, amit a 18. századi kontraktusok bizonyítanak.30 A puszták közül 29 Bugac és a Kiskunság kapcsolata igen érdekes történeti és néprajzi kérdéseket vet fel. A török uralom idejétől a kun pusztát Kecskemét gazdái vették bérbe, így az a hírhedt 1745-ös redempciós összeíráskor Bugacot már nem sorolták a kiskun puszták közé. Ugyanakkor a 15-16. században Kecskemét, mint „Kecskemét-széki kiskun" (Cumani minores sedis Keczkemet) mezőváros maradt fenn okiratokban. A néprajzkutatás sem egységes különbségüket és összetartozásukat illetően. Madarassy László 1912-ben megjelent a Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon című nagyszerű munkájában említi, hogy a középkori Cumanorum Campus kifejezést, a Ketschkemeter Heide - Kecskeméti puszták - foglalta el. Könyvében több fénykép egyenesen kiskun területről való, pl. Kunszentmik- lós, Balázspuszta, sőt még Peszéradacs is felbukkan. MADARASSY László 2008 17., 31., 33. Ez utóbbi pusztán lefényképezett cserényt Tálasi István Kiskunság című könyvében szintén felhasználta. TÁLASI István 1977, a 160. oldal után következő kép. Tálasi még azt is megjegyzi könyvében, hogy a betyárok által a gazdáktól behajtott adót a Kiskunságban „bugaci adónak" nevezték, TÁLASI István 1977 122. Szabó Kálmán, aki szisztematikus Kecskemétről és „kecskeméti pásztorokról" írt, az állatok füljegyeiről szóló tanulmányában valamikori kun települések „billegzővas"-ait, és kiskun gazdáktól származó adatokat közöl. SZTRINKÓ István 1986 178-180. A Magyar Néprajzi Lexikon-ban a kiskunsági pásztorkodásról írt szakcikkben „Kecskemét bugaci pusztája" van megjelölve, ahol a valamikori kiterjedt kiskun állattartás maradványai a legújabb időkig fennmaradtak. BALOGH István 1987 214. A Kiskunság határairól és belső tagozódásáról további adatokat lásd: KÜRTI László 2004a. 30 SZTRINKÓ István 1986 227. Kecskemétre és a pásztorfoglalkozás, illetve ennek átrendeződésére utaló statisztikai adatok magukért beszélnek. A város 1783-as összeírásában „61 gulyás, 20 csikós, és 70 juhász nevét jegyezték fel, már az 1853. évi összeírásban 40 gulyással és 20 csikóssal szemben 182 juhász nevét találjuk". 181
