Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
A Kiskunság táncai - antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról táncolták a párok a „lassú csárdást", sajátos a laza kieresztett kézfogással, tehát sokszor nem az általánosan ismert váll- és deréktartást használták. A szabad táncolás jellegzetessége volt az, hogy a párok néha kettéváltak, és külön táncoltak, forogtak egy kis ideig, hogy aztán újból együtt folytassák táncukat. A friss résznél az egyes csárdáslépés dominált, és ekkor már a váll-derék csárdásfogással kapaszkodtak össze, forogtak, s irányt váltottak. Külön „botolót" is tudtak rögzíteni a gyűjtők, amely során a táncosok egymás felé vágva a bottal, guggoló mozdulatokkal, dobogással és cifrázással díszítették táncukat, ahogyan az más, főleg nyírségi és szatmári pásztortáncokból ismert. Fülöpházi adatközlő pásztorok közül - a gyűjtő szerint - „a verbung szót itt sem ismerte senki".57 Az üvegek közt járt férfi tánc, valamint a sapka- és seprűtánc is élt, Martin Ggyörgy a helyi tánckultúrát „átlagosnak" nevezte, és a jövőbeni kutatást azzal zárta le, hogy „előreláthatólag szintén csak ilyen szintű, átlagos anyaggal lehet számolnunk".58 Fülöpszállás. A kiskunság talán egyedüli kontinuus népességgel rendelkező települése. Itt Fél Edit 1949-ben, Somogyi Tibor 1951- ben végzett terepmunkát.59 1954-ben Maácz László filmezett női cigánytáncokat.60 Egyedi gyűjtést folytatott itt Borvendég Erzsébet 1953 tavaszán, amiből több mindenre fény derül.61 A pásztorok kedvelt zenéjét rezesbanda, tárogató és citera szolgáltatta. Felbukkan egy nagyon sajátos hangszer, a „bőgető", ami egy tejeskannára húzott báránybőr volt, amit pálcával vagy kézzel ütögettek, és így tökéletes hangos és különböző magasságú-mélységű kísérőhangszert tudtak rögtönözni. A tánchoz a zenét valamikor még duda vagy tambura szolgáltatta, máskor pedig köcsögduda vagy a kannázás helyettesítette a hangszereket.62 Fél 57 ZTI, AKT. 715. 58 ZTI, AKT. 715. 59 FÉL Edit, Fülöpszállása, EA 1793, és SOMOGYI Tibor, Fülöpszállás, ZTI AKFF. 684. 60 KAPOSI Edit - MAÁCZ László 1958 245. 61 BORVENDÉG Erzsébet 1953 IV. 3-4., Fülöpszállás. ZTI, AKT. 486. 62 Az információ unikum, mivel a kannázást a magyarországi cigányok hangszereként könyvelte el a tudomány. A fülöpszállási adatból világosan kiderül, hogy egy igen archaikus formáját ismerték a kiskunsági pásztorok. A kannázás a bőgető néven ismert ütőhangszert helyettesíthette. Edit rövid leírásában említette a helyi táncokat, mint a jászverbunkot, a csárdást, a sapkatáncot, valamint a bottal járt kanásztáncot; Somogyi Tibor hasonlókat jegyzett fel a szöveges gyűjtésében, hangsúlyozva még a „kisugró" elnevezés használatát.63 Fél Edit adata a jász- verbunkról azért is érdekes, mivel sem Fülöpszállás, sem pedig a szomszédos redempciós Szabadszállás nem tartozott a Jászföldhöz, és így kissé megfoghatatlan a verbunk elnevezésének sajátos elterjedése, amit még jobban megerősít a később tárgyalt kunszentmikló- si adat is. Fülöpszálláson nagy divatja volt a verbunktáncnak, ezt senki sem bizonyítja jobban, mint a település kántora, Tóth István, aki 1832-ben több dalt és éneket lejegyzett kottás füzetébe, köztük a három legismertebb akkori verbunkos nótát ( Kiskunságban verbuválnak, Már minálunk verbuválnak kötéllel, Áll a verbunk táncoljunk, nosza kun legények).64 Szomjas-Schiffert György kutatása szerint a lakodalomban kedvelt volt még a menyasz- szonytánc és külön a menyecsketánc, majd a hajnali, a szénaboglya tetején, sőt még a ház tetején járt tánc is.65 * * Említi a gyűjtő a négyesölés, a csárdás, a kanász verbunk és a lassú polka elnevezésű táncokat. Érdekes táncesztétikai adat, hogy a közösség férfitagjai szerint a lány nem jól táncolt, ha ráfeküdt a legényre, vagy húzta a lábát. A tánctanuláskor a lányok titokban seprűvel tanultak táncolni; a bálokban a bálbíró felügyelte a rendet és általános rendezőként igazgatta a fiatalokat. Nagy mulasztása a tánckutatásnak, hogy az igen archaikus paraszti és pásztorkultúrával rendelkező Fülöpszállást nem tartották érdemesnek az alapos kutatásra, ez a hiány ma már pótolhatatlan. Jászföld. A 19. századi mikrorégió már a múlté. A három szomszédos településről (Kerekegyháza, Ladánybene és Lajosmizse), az utóbbi évek, valamint Szomjas-Schiffert 63 Somogyi fülöpszállási adatközlője Kónya Sándor 76 éves gulyás volt. 64 PAKSA Katalin 1988, STOLL Béla 2005. Az Áll a verbunk táncoljunk, nosza kun legények verbunkosdal szövegével hasonló a helyzet, mint a Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját kezdetű népdallal. A19. század eleji gyűjtésekben olyan változatot is lejegyeztek, amelynek első sorában ez áll „Áll a verbunk táncoljunk, nosza bús legények". STOLL Béla 2005. 65 SZOMJAS-SCHIFFERT György 2006 34. A külön menyasszony- és menyecsketánc Üllésen is dívott. NAGY Netta 2004 185
