Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
A Kiskunság táncai - antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról niséget és a különcködést tartották sajátosnak - az ember attó' válik emberré - magyarázta ezt a sajátos filozófiát az egykor juhászként dolgozó Szórád József.75 Amit ez a gondolat rejt, az nem más, mint annak a koncepciónak a kikristályosodása, hogy mindez nem magamutogatás vagy kivagyiság, hanem az erőteljes testmozgás, és változatos testhasználat mikéntje. A bot és más eszközök használata, a ruházattal vagy kalappal való játék és a rö- videbb-hosszabb éneklés más, például páros táncokban ilyen kombinációkban nem fordult elő.76 Itt-ott a pásztortánc botos változatának emléke fennmaradt, ahogyan azt Berényi József egyik, A Gulyások tánca című versében megörökítette: Hárman-négyen összeálltunk, Gulyásbottal hadakoztunk, Egyik adott, másik kapott, Úgy tudták meg, hogy ki vagyok. Ki énekelt, ki kiabált, Másik verte a citerát, Püföltük a csizmaszárát, Megdöngöltük a föld hátát.77 Kecskemét és pusztái. Mivel a mezőváros meghatározó politikai és gazdasági szereppel bírt, zenei és a nemzetközi táncdivatot kisugárzó hatását a környező kiskun pusztákra nem szabad kétségbe vonni.78 A valamikori Ketschkemeter Heide pásztorai pedig a kiskun pásztortársadalom tagjaiként határozták meg annak társadalmát és kultúráját.79 A város multikulturális miliőjéhez tartoztak a több-kevesebb ideig Kecskeméten állomásozó idegen katonák, a református kollégium diákjai és nem kis mértékben az átutazó közönség. A török uralomtól kezdődően a városban a magyar mellett a török, zsidó, görög (make75 Szórád József interjú Lajosmizse, 2004, 2006. 76 A hortobágyi pásztorok táncéletével kapcsolatban jegyezte meg a kutató azt, hogy a párostánc „kevésbé figyelemreméltó". BÉRES András 1958 102. 77 Berényi József interjú, 2004. 78 Ennek bizonyítása megtalálható Tálasi István tanulmányában. A szerző kiskunmajsai határperek anyagát közli a 18. századból, amelyben tanúk pásztorok voltak, de kecskeméti lakosokként hallgatták ki őket. TÁLASI István 1942 229-230. 79 Kecskemét és a kun puszták 17-18. századi kapcsolatáról lásd Hornyik János úttörő tanulmányában írottakat, HORNYIK János 1864 215-217. dón), cigány és délszláv etnikumok megléte mára alaposan dokumentált. Egy korai dokumentumban szerepel például „Egri Batik Szu- limán ít lévén die 7. Jan. Anno 1678. Kett hegedűse volt, egy czimbalmossa, egesz etszaka a tanczot jaratta".80 Egy másik forrás szerint a városi tanács 1717-es döntésében felszólította a gazdákat „hogy tudni illik magok cselédei közt tilalmazzák meg akár toth asszonyok, akár leányok legyenek azok, edgy szóval a kik a háznál laknak, senki azok közül a város pinczeje eleibe tánczolni és egyéb dorbézolást végbe vinne ne mennyen".81 Egy 1733-as kecskeméti magisztrátusi döntésből megtudjuk, hogy amikor „Dobos Ferencz Vincze András- néval Kesely János lakodalmában anyaszűz meztelenül táncot jár a lakodalmasok előtt. Szíjgyártó András pedig gyertyát tart hozzá. A táncosokat a piacon csapják meg 50-50 korbáccsal, a vendégek közül többen, akik biztatták a táncolókat, vagy segédkeztek nekik gyertya, ruhatartással, 35-20 korbácsot kapnak a városháza udvarán".82 Nem lehet tudni, hogy mit is takarhatott a röviden feljegyzett tánc, de az a tény, hogy egy férfi és egy férjes nő táncolt, és azt is meztelenül tette, mutatja jól, hogy nem az ismert menyasszonyfektető rítusról, hanem teljesen másról lehetett szó. Árulkodó adat még az, hogy a rendelkezés nemcsak gyertya, hanem ruhatartók és nézőkről is tudósít, ami még inkább megerősíti azt a gyanút, hogy minden bizonnyal egy csoportos termékenységi rituális táncát takarja a feljegyzés. Fontos adatot citál a halotti szokásokról és a táncról Szabó Kálmán Kecskemétről 1725- ből, amikor fiúgyermekük halálát követően a szülőkre a következő szentenciát mérték ki: „keresztény szokás ellen Musikát hívatván, egész étszaka Tánzoltak, melyre nézve a tanács a következő büntetést szabta: köttessenek ki a Pelengér mellé s mind addig ott legyenek, míglen a Nép a Templomból ki nem 80 ITZÉS Mihály 1987 326. Nem árt megjegyezni ennek ellenkezőjét sem. Az olasz gróf Luigi Ferdinando Marsigli, aki pedig jól ismerte a török kultúrát, homlokegyenest ellenkező információt ír a törökök táncolásáról: „A mohamedán nem ismer táncot, zenét s semmiféle játékot; a törvények tiltják". SZILÁDY Áron - SZILÁGYI Sándor 1868 465. 81 ITZÉS Mihály 1987 345. 82IVÁNYOSI-SZABÓ1998 97. 187
