Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Balogh Csilla: A Duna–Tisza köze avar kori betelepülése
Balogh Csilla egy keskeny sávban a nők övére jellemző övcsüngők. Ezen tárgytípusok kis területű, koncentrált előfordulása alapján a kulturális hatásokon túl nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy kisebb, germán hagyományú közösségek idetelepülhettek a Kaganátus más részeiről. Különösen a tassi és a Vaskút-Kos- suth utcai sírok esetében idegen etnikumra gondolhatunk, ezeknél ugyanis a leletanyag (öntött tarsolycsat és szíjvég, nagyméretű vas szíjvégek, fokosbalta, L alakú bárd) és a temetési rítus (lószerszámos és eszközmellékletes [sarlós] temetkezés) is idegen a Duna-Tisza köze anyagától. További vizsgálatokat igényel, hogy a Tisza mentén az óbecsei, a kundombi, a csengele-feketehalmi és a Jászapáti-Nagy- állási úti temetőkben nagyobb számban feltűnő egyes tárgytípusok (gepida edények, ovális vascsatok, vadkanagyar csüngök, vascsipeszek) elszegényedett, és már részben akkulturalizálódott tiszántúli gepida közösségek áttelepülésére utalnak-e. A 7. század második felétől a Duna-Ti- sza köze északnyugati és délkeleti fele eltérő intenzitású, gyorsaságú fejlődést járt be. A nagyjából Baja-Csongrád vonaltól nyugatra eső terület, hozzávetőlegesen a Duna-Tisza közének felső harmada, szorosan összefügg a Kelet-Dunántúllal, szinte azzal összeforr, míg az e vonaltól keletre eső terület, a Duna-Tisza köze alsó két harmada, egy lemaradó régiónak tűnik, amit lassúbb fejlődés/változás, tovább használt tárgytípusok (ódivatúság), s ebből következően kijjebb tolódó korszakhatárok jellemeznek. A Duna összekötő, míg a Tisza inkább elválasztó szerepet töltött be. A 7. század második negyedében a Duna- Tisza közén jól kitapintható változások történtek. Azt a további kutatásoknak kell majd tisztázniuk, hogy milyen szerepet játszottak ebben és a hatalmi központ kialakulásában a fentebb említett új „jövevények". Elképzelhető, hogy Konstantinápoly 626. évi sikertelen ostroma nemcsak az avarok balkáni térnyerésének végét jelentette, hanem az így kudarcot valló Baján-dinasztia helyett egy új elit felemelkedésével is járt. Ez a két mozzanat együttesen játszhatott szerepet abban, hogy új hatalmi központ létesült egy új politikai elittel. A 7. század második negyedében a Kaganátus egész területén egyfajta lassú változás indult meg, melyet legfőképpen az ékszerdivatban tapinthatunk ki. Ezt a változást egyrészt egyes „régi" ékszertípusok átalakulása jellemzi, mint például a nagylemezgömbös fülbevalók méretnövekedése, granulációkkal és rekeszutánzatokkal való gazdag díszítettsége. Másrészt a változás új ékszertípusok feltűnésében fogható meg. Ekkor jelentek meg a nagy-gyöngycsüngős fülbevalók legkorábbi darabjai, szórványosan feltűnnek a csövecskés üveggyöngyök, a nagyobb méretű, világoszöld, világoskék és színtelen, szintén csövecskés korai dinnyemag alakú üveggyöngyök23 és szigetszerűen a türkizzöld és szürkéssárga színű, többtagú opak rúdgyöngyök. A 7. század közepe táján valamennyi kora avar temető felhagyása éles korszakhatárt jelez. 3. fázis: 650/660-670/675 A 7. század közepe után a Duna-Tisza közén számos új temetőt nyitottak, melyek egy része (pl. Csólyospálos-Felsőpálos, volt Budai-tanya, Pusztamérges B) a homokhátsági terülteken a településtömb kiterjedését jelzi (1. kép 3). A kora avar temetők megszűntek, az egyetlen olyan temető, amelynek használatában folyamatosság látható, a gátéri. A Csong- rád-Baja vonaltól keletre-délkeletre eső régióban nyílt új temetők döntő többségébe egészen az avar kor legvégéig temetkeztek (Fel- győ-Ürmös-tanya, Szeged-Kundomb, Sze- ged-Makkoserdő, Topolya-Bánkert, Vágóhíd, Bácskossuthfalva-Koplaló [Stara Moravica- Koplalo, Srb], stb.). Ezek közül egyesekben nagy arányban jelennek meg a padkás sírok (Szeged-Kundomb, Bácsandrásszállás és Madaras-Téglavető-dűlő). Az induló makkoserdei temetőben a fülkesírokba való temetkezés és az aknába helyezett áldozati állatok nagy száma jellemző. A fülkesír szórványosan feltűnik még a bácsandrásszállási (1), a bácskossuthfalvi (2) és a Felgyő-Ürmös- tanyai (1) temetőkben. Ezekben az aknák üresek, de a részleges juhok, a koponyához tett edények a Körös-Tisza-Maros közéről a késői fülkesíros népesség temetkezési szokásaival mutatnak egyezést. 23 VIDA, Tivadar - VÖLLING, Thomas 2000 85. 64
