Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Balogh Csilla: A Duna–Tisza köze avar kori betelepülése
Balogh Csilla A Duna-Tisza köze avar kori emlékanyagából 6. századra keltezhető lelethorizontot nem sikerült kimutatni. A 7. század elejétől a 9. századig terjedő időszakot felölelő régészeti emlékanyagban a 7. század közepe táján egy éles korszakhatárt jelzett a kora avar kori temetők megszűnése (Péterréve [Backo Petrovo Selo, Cik, Srb], Óbecse-Pionir u. [Becej, ul. Pionirska, Srb], Szeged-Fehértó A, Felgyő- Ürmös tanya, stb.), és ezzel párhuzamosan új temetők nyitása (Jánoshida-Tótkérpuszta, Városföld, Hajós-Cifrahegy, stb.), valamint új szokások és tárgytípusok megjelenése. Az anyagi műveltség lassú átalakulásának és a leletanyagban 670/675 körül érzékelhető markáns impulzusnak az eredményeként a 7. század végére a kora avar hagyományok teljesen eltűntek, és egy homogénebb anyagi műveltség alakult ki. Ugyanakkor az egyes régiók, közösségek különbözősége a temetkezési szokásokban még mindig tükröződött. Ebben az átmeneti időszakban a Dunántúlról és kisebb mértékben a Tiszántúlról is kisebb közösségek migrációja mutatható ki a temetkezési szokások és a leletanyag alapján. A 8. század közepén új temetők megnyitása (Tatárszentgyörgy, Horgos-Ördöglyuk [Horgos-Budzak, Srb], Dunacséb stb.), néhány, korábban már felhagyott, a kora avar korból jól ismert szokáselem ismételt feltűnése (fülkesírok, cölöpös és padkás sírok, lovas temetkezések), illetve egyes temetők teljes kifosztása (Topolya-Bánkert, Vágóhíd [Backa Topola-Bankert, Klanica, Srb], Szeged-Fehértó B, Kunszállás-Fülöpja- kab, Kiskundorozsma-Kettőshatár, Solt-Sző- lőhegy, Szabadszállás-Battyhányi utca, stb.) egy belső korszakhatárt rajzoltak ki. Ez a három kirajzolódó nagy periódus gyakorlatilag az avar kor klasszikus hármas felosztása szerinti kora, közép és késő avar kornak feleltethető meg, azonban a közép és a késő avar korszak között nem jelentkezik olyan éles határvonal, mint ahogyan a korai időszak végén az érzékelhető. így tulajdonképpen a korszak két nagy periódusra osztása (avarkor első és második fele) tűnik indokoltnak, a két korszak határa a 7. század közepe táján mutatkozik.18 18 Az avar kor két korszakos felosztása nem előzmény nélküli. A közép és késő avar kor közötti kontinuitást a temetkezési szokások változatlanságával kapcsolatA régészeti leletanyag vizsgálata során az avar kor első felében két, a második felében négy lelethorizont rajzolódott ki. Az egyes tárgytípusok és a horizontok keltezésénél az éremmellékletes sírokat (Münzspiegel) és a hasonló horizontokkal való érvelést alkalmazva váltak kijelölhetővé a határok. A Duna-Tisza köze nyugati fele számos kapcsolatot mutat a kelet-dunántúli emlékanyaggal, ezért a dunántúli tárgytípusoknak a Mero- ving/nyugati időrenddel19 való harmonizációját is fel lehetett használni a kronológiai fázisok pontosításánál. A régészeti anyagban körvonalazódó hat időrendi fázis alapján a Duna-Tisza köze avar kori betelepülése - a jelen ismereteink alapján - a következő ütemek szerint történhetett. 1. fázis: 7 -600-620/625 A legkorábbi időszakra, a 7. század első évtizedeire keltezhető lelőhelyek a Duna mentén egy keskeny sávban sorakoznak, északon Káposztásmegyer-Váci országút, és délen Palánk (Backa Palanka, Srb) között. A lelőhelyek többsége a Szeged-Baja vonaltól délre, hozzávetőlegesen a mai Ferenc-csatorna vonaláig szóródik, az ún. „római kis sánc" jelentette a déli határt. A Bácskai-löszháton a mai Ferenc-csatorna vonaláig, valamint egy keskeny sávban a Tisza mentén Csong- rád vonaláig elszórtan magányos, köznépi sírok (Szeghegy [Lovcenac, Srb], Szabad- ka-Mácskovics téglagyár [Subotica-ciglana Mackovic, Srb]) és kiscsaládi temetők (Sza- badka-Szand pálya [Subotica-igraliste Sand, Srb], Baja-Állaga szőlő, Páhi-Kenyérhalom) ban Tomka Péter figyelte meg (TOMKA Péter 1975, 1989). Konkrétan a két korszakra (kora és késő avar kor) való tagolást azonban Bóna István vetette fel (BONA István 1988 440), de ez sem a magyar (BÁLINT Csanád 1989 440.), sem a nyugati szakiroda- lomban (MARTIN, Max 1990 76. Anm. 21) nem talált visszhangra. A közép avar kori átalakulás kezdetét korábban kizárólag a 7. század harmadik harmadára tették, ma már inkább a 7. század közepe tájára (VIDA Tivadar 2003 306). Elsőként Bálint Csanád magyarázta a közép avar kori átalakulást bevándorlás nélkül (BÁLINT Csanád 2004). A későbbiekben Garam Éva és Falko Daim is a folyamatosságot hangsúlyozták azon fontos temetőmonográfiájukban, melyek a késő avar korszak kronológiai alapjait megteremtették (GARAM Éva 1995; DAIM, Falko 1987). A keltezési rendszerekről összefoglalva és a közép avarkor problematikájáról ld. az Anteus 28-29. kötete. 19 MARTIN, Max 1990 65-90. 60
