Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Módszertan - Bognár Anikó–Végh Katalin: Búza–kenyér–élet. Egy kiállítás módszertani kérdései
Búza - kenyér - élet. Egy kiállítás módszertani kérdései és kenyeres zsákot. Új elemként a műanyag kenyértároló edény jelenik meg. A sokféle mai, különböző alapanyagok felhasználásával készített kenyerek egymás mellett, polcon sorakoznak - sokszínűségükkel, méretükkel és formájukkal is megdöbbentik a látogatót. A házi kenyérsütést a 20. század második felében a Duna-Tisza közén is felváltják a pékségek. A kiállítás néhány fotó és tárgy erejéig a pékségek kenyérsütési gyakorlatába enged bepillantást, a solti pékségről készült archív fotók és a kecskeméti Cseh-pékség mai sütési technológiájának bemutatásával. A teremben, ám a kenyérsütés folyamatát bemutató egységtől jól elkülöníthetően kap helyet a kenyérhez és kenyérsütéshez fűződő vallási népszokásokat és népi hiedelmeket megjelenítő témakör. Ar kenyérhez számos szokás, hiedelem, kultuszelem fűződik. A laikus népi vallásosság és a népszokások egy- egy sajátos vonását is megjelenítjük. A kenyeret - mint Krisztus testét - évszázadok óta tisztelet övezi, a kenyeret Isten áldásának tekintették. A római katolikus nép a búzaszemben Szűz Mária és Jézus arcát vélte felfedezni. A katolikusoknál kovásztalan kenyér, ostya, a protestáns egyházak istentiszteletein pedig Úrvacsora alkalmával kelesztett kenyér formájában jelenik meg. Elvetettük a szakrális tárgyak kiállításba való beemelését. Áthidaló megoldásként iparművészeti alkotásokkal értük el a téma által sugallt és általa meg is kívánt méltóságteljes hangulatot, elegáns látványt. Faliszőttes és tűzzománc technikával készített Úrasztala terv hordozza a mondanivalót. A kenyérsütéshez és -fogyasztáshoz - főleg az emberi életfordulókhoz és az esztendő ünnepeihez kapcsolódó - tiltások, hiedelmek, szokások társultak. A kenyér megjelenik a szólásokban, közmondásokban, népmesékben, népdalokban is. A téma rendkívül érdekes, szerteágazó, ugyanakkor megjelenítése a rendelkezésünkre álló eszközökkel kifejezetten nehéz. Ezért azt a módszert választottuk, hogy a látogató irányítottan, ám önálló döntése alapján ismerkedik meg ezekkel a szellemi néprajzi „morzsákkal". Minden egyes szokáselemről, mely a kenyeret tartalmazza, a szólásokról kártyákat készítettünk, melyeket ki-ki ideje, érdeklődése szerint olvas át és gondol végig. A múzeumpedagógiai foglalkozásokon és az élőszavas tárlatvezetéseken kiemelt szerepet kap ez a téma. Az utolsó egység teljes tartalmi és formai váltást hordoz az előzőekhez képest. Radikális a váltás mind témáját, mind megjelenési formáját tekintve. Az 1940-50-es évekbeli plakátok műfajuknál fogva magukban sűrítik a kor minden visszásságát. E korszak politikusai propaganda-céljaik eléréshez a búzát és a kenyeret is megjelenítették a második világháború utáni újjáépítést vagy az 1950-es évek modernizációját hirdető plakátjaikon. A választások és a pártharcok egyik legfőbb mozgósító eszköze a falragasz volt. Az 1950- es évek végétől fokozatosan megszűntek a korábban kötelező stíluselőírások, ám a plakáttervezők felemás helyzetbe kerültek. A kereskedelmi grafika lényegében nem létezett s korlátozott volt a plakát politikai megnyilvánulási köre: egypártrendszerben nem lehetett más feladata a grafikusnak, minthogy az állami ünnepeket és az ugyancsak ünnepélyes keretek között zajló párteseményeket minél egyszerűbben, lehetőleg szellemesen és a legkevesebb közhellyel jelenítse meg.4 A kiállítást 2013. augusztus 21-én nyitottuk meg, így feltétlenül szükséges volt magyarázatot adni augusztus 20-a és az új kenyér ünnepének kapcsolódására. 1945 után a hangsúly Szent István király ünnepéről a kenyér ünnepére tolódott el és a Rákosi-dik- tatúra az „új kenyér" elnevezést kötelezővé tette Mindezt írott formában ismerhették meg a látogatók. A TERVEZÉS „A gyűjtemények legtöbbje közösségi: azaz adóbevételekből származó költségvetési, illetve esetleg civil szervezetek által nyújtott támogatásból él. A látogató véleménye számít, hiszen ettől függ, ismerősei is eljönnek-e, a helyi döntéshozók és mecénások tá- mogatják-e a gyűjtemény fejlesztését, a ház fenntartását, a munkatársak munkáját. A kiállítási kommunikáció, avagy a kiállításokkal, a kiállításokon keresztül való kommunikáció 4 VÁMOSSY Ferenc 1996-2000114. 335
