Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Módszertan - Bognár Anikó–Végh Katalin: Búza–kenyér–élet. Egy kiállítás módszertani kérdései
Bognár Anikó - Végh Katalin zadot megelőzően csak fűvágásra használták. Az aratók felszereléséhez tartozott még a kaszakalapács, az üllő, a kaszakő és a szarutok- mány. Az aratógépeket 1850 körül az uradalmakban alkalmazták elsőként. A kombájn a 20. század közepétől vált kizárólagossá, megszüntetve az egyik leginkább embert próbáló, ám legreményteljesebb paraszti munkát, a kézi aratást. A főfotónk az aratást ábrázolja, rajta számos kiállított tárgy látható használat közben: a kasza és alkatrészei, a csapó, a marokszedő, a tokmány stb. Az aratás eszközökben gazdag kiállítási egység, ugyanakkor ezen hagyományos tárgyak helyét a gépesítést szimbolizáló kombájn egymagában átvette, a bálázó gépekkel együtt. Játéknak szánt makettjük látható a jelent illusztrálva szintén a szemmagasság alatt, ám játékra csábítva a szalmával behintett, tarlót jelképező terepasztalon. Nem csak a kézi aratáshoz, hanem a fotón látható kezdetleges aratógépekhez képest is jelentős lépés időben a kombájn makett. A kasza mint demonstrációs eszköz oly módon van a padlóhoz rögzítve, ahogyan a kaszás a búzaszálakhoz lendíti. Ezt lábnyom jelzi a padlón: ki lehet próbálni, meg lehet tapasztalni a kasza fogását. A kaszakalapálás is látható fotón, s vezetjük tovább a látogató szemét a „műtárgyként" piedesztálra - azaz posztamensre - elhelyezett díszes kaszaüllőre, kalapácsra. A búza-, árpa- és zabkévék érzékeltetik a kalászosok sokféleségét, visszacsatolásként a magvak különbözőségére. A két legalapvetőbb szemnyerő eljárás évszázadokon át a kötőféken hajtott lovakkal végzett nyomtatás (síkvidék) és a kézi cséplés (domb- és hegyvidék) volt. A gabonát legvégül szórással tisztították: széllel szemben levegőbe dobták. A nehezebb gabonaszem távolabb esett le, a könnyebb pelyvát a szél visszafújta. A nyomtatást a 19-20. század fordulóján a gőzmeghajtású cséplőgépek szorították ki. Ezek az eljárások a közelmúltban már feleslegessé váltak: a nagy hatékonyságú kombájnok immár nemcsak learatják, de egy munkafolyamatban ki is csépelik a gabonát, majd a traktorok utánfutóira szórják. A paraszti gazdálkodás egyik alföldi sajátossága, a nyomtatás a főfotón látható, ezt a folyamatot csak fényképen tudjuk megjeleníteni. A nyomtatás és a kézi cséplés eszközeit a kicsépelt kalászossal is szemléltetjük, a csép- hadarókat pedig a suhintás fázisában, felfüggesztve, enteriőrként helyeztük el. A szórást szintén fotóval s tárgyi eszközeivel ábrázoljuk. A cséplőgépek korszakát is fényképpel mutatjuk be. A középkorban a gabonából főleg kásaféléket készítettek, tehát inkább durva őrleményre volt szükség, lisztre pedig kevésbé. A kézimalom korong alakú kövei egymáson súrlódtak, a gabona kisebb részét lisztté, nagyobb részét darává őrölve. Az őrlésnek ez az archaikus eszköze a kenyér térnyerésével szorult háttérbe. A 19. századi malmok többsége vízimalom, ám az Alföld vízben szegény tájain főleg szárazmalmokat használtak. Az Alföld jelképeivé vált szélmalmok a 18. századtól a 20. század elejéig őröltek. A gőzmalmok térhódítása a 19. század közepétől indult, s a néhány évtized alatt kiszorította a korábbi típusokat. Egy évszázad elteltével a gőzmalmok helyén már csak maga a pusztuló épület, esetleg étterem vagy bevásárlóközpont áll. Elsősorban a malomtípusokat mutatjuk be, az őrlés folyamata, technológiája meghaladja a tér és téma kereteit. A lisztről szintén nem itt, hanem a kenyérsütés egységnél szólunk. A kézimalom az egyetlen, a kiállítótér méreteit nem meghaladó malomtípus, ennél fogva az egyetlen eredeti tárgy az egységben. A szélmalomokat, a szárazmalmokat fotók, a hajómalmokat makett szemlélteti. Kecskemét 19. század eleji és végi szárazmalmairól, gőzmalmairól, valamint utcaszerkezetéről készített grafikai slideshow tévén látható. A búza felhasználásáról szól az egyik legtöbb információt közvetítő téma. Itt ér a legmeghökkentőbb állomáshoz a múzeumlátogató. A témához, a néprajzhoz, a múzeumi hangulathoz nem illő 21. századi tárgyak (terhességi krém, korpatabletta, tapétaragasztó stb.) posztamensre van helyezve, amelyeknek mégis helye van itt, hisz a búza - ha kémiai szinten is - máig egyik fontos alapanyagunk. Természetesen a néprajzi tárgyanyag is sokrétű: padlóra fektetett töltött szalmazsák, tö- rekes vályogtégla, korpa, pelyva zsákban. A folyosón kezdődő látnivalók a kiállító teremben folytatódnak. Itt ér véget a férfiak 332
