Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Módszertan - Bognár Anikó–Végh Katalin: Búza–kenyér–élet. Egy kiállítás módszertani kérdései
Búza - kenyér - élet. Egy kiállítás módszertani kérdései gáénak érzi, sikerélményt nyújt számára, sőt megkockáztatjuk, jól érzi magát a kiállításban. Az élményszerzés/nyújtás e módja az interaktivitás alapja. El az érzékelés, észlelés, emlékezet, képzelet, gondolkodás és tanulás adta lehetőségekkel. Ezáltal az egyszerű nézelődő értő látogatóvá válhat, passzív nézelődőbői aktív partnerré. A népi kultúra interpretálása természetesen nem veheti át egészében a természettudományok bemutatási módszertanát, ám ötleteket, alkalmazható elgondolásokat mindenképpen érdemes meríteni belőle. Ebből a szempontból tárlatunk átmenet a művészeti és a műszaki jellegű témát feldolgozó tárlatok között. Passzív nézelődő, szokványos „hétvégi program" helyett gondolkodtató tárlat, továbbgondoló látogató. A kiállítás tárlatvezetés nélkül is aktivizálja a látogatót azáltal, hogy rácsodálkozik, emlékezik, hozzányúl, kipróbál, összehasonlít, keres, felfedez, megért. Ezért terveztünk maketteket, műtárgymásolatokat, melyekkel akár a földművelés, akár a kenyérsütés folyamata kézzelfoghatóan megtapasztalható. Ezért labirintusszerű az installáció, mely révén megválasztható a bejárási irány, és mindez a felfedezés örömét adja. A KIÁLLÍTÁS MÓDSZERTANI VEZÉRFONALA A bemutatás során a népi kultúra tárgyait és mai megfelelőiket új kontextusba helyeztük. A látogatók zöme, különösen a felnövekvő generációk nem tapasztaltak, nem is láttak, sőt nem is hallottak rávágó aratásról, szarutok- mányról, lapickáról, morzsoltkáról, keresztfáról vagy karácsonyi morzsáról. Mit keres a kasza mellett kombájn makett, a szakajtó mellett műanyag kelesztő tál, a teknő mellett robotgép? A paraszti kultúra használati tárgyai és mai „megfelelőjük" együttesen mutatják be - utóbbiak az előzőeket magyarázva és a 21. századi látogató nyelvére „lefordítva" -, milyen úton került/kerül a kenyér az asztalra. A látogató megtapasztalhatja a kaszafogás módszerét; érzékelheti, hogy korántsem egyformák a gabonafélék; megismerheti a hosszadalmas, megerőltető kenyérsütés szakaszait, amelyeket ma dagasztógépek végeznek. A látogatók zöme nem sejti, hogy 17 órás munka volt a kenyérsütés, de meghökkentő az is, hogy az aratás-hordás-nyomtatás-szórás- törekelés embert próbáló folyamatát ma egyetlen légkondicionált kombájn elvégzi. Kísérleteztünk a tárgyakkal, a térrel, a témával. A mai és a népi tárgykultúra közötti párhuzamokkal „emberközelivé" tettük a kiállítást, a modern eszközök beemelésével élettel töltöttük meg a hasonló funkciójú korabeli tárgyakat, hogy a látogatók jobban megismerjék, megértsék azok szerepét. A vezérfonal végigkíséri a tárlatot: egykor vesszőborona - ma szántóföldi kultivá- tor, egykor négy ökör - ma 360 lóerő, egykor vetőzsák - ma vetőgép, egykor acatoló - ma gyomirtó, egykor kasza - ma kombájn, egykor morzsoltka - ma instant élesztő, egykor szakajtó - ma kelesztő tál, egykor kemence - ma kenyérsütő gép... Hosszas magyarázatok helyett a rácsodál- kozás örömét akartuk megadni a látogatóknak egy látványos, modernitása révén számukra is az otthonosság érzetét adó kiállítási közegben. A népi kultúra megismertetése a múltba tett utazás. A múlt megismerése nem feltétlenül szórakoztató és nem különösebben vonzó a kifejezetten erre fogékony érdeklődők kivételével. A kiállítás tervezése során a feladat egyértelmű volt: érdekessé tenni a tárlatot, hogy a látogatók a témát is annak találják, ezáltal lehetőség legyen az üzenet átadására. A mai potenciális múzeumlátogató kíváncsisága könnyen felkelthető, ha saját korával és személyes élettapasztalatával összevetheti az elé tártakat. Ha a kiállítás mondanivalója, látványa és kivitelezése is kortársainkhoz tud szólni, akkor eléri céljait, a tanítást, a szórakoztatást, az elgondolkodtatást. A régi és az új, a modern és az autentikus egymásmellettiségében egyszerre nyilvánul meg a párhuzamosság és az ellentét. A muzeális intézmény a kulturális javak őrzője, gyarapítója, kezelője, feldolgozója. Egy múzeumi kiállításon éppen ezért nem kerülhet túlsúlyba a demonstrációs tárgy, noha ez a kérdés tovább vezet a jelen tárgykultúra néprajzi, kulturális antropológiai szemléletű múzeumba emeléséig. A megértést szolgáló, szemléltető eszközökként kiállított jelenkori tárgyakat kivétel nélkül másodlagos szerepkörbe utaltuk, 329
