Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Módszertan - Bognár Anikó–Végh Katalin: Búza–kenyér–élet. Egy kiállítás módszertani kérdései
Cumania 27. Bognár Anikó - Végh Katalin BÚZA - KENYÉR - ÉLET Egy kiállítás módszertani kérdései1 A kiállítás ötlete formabontó néprajzi tárlat tervéből indult ki, kifejezetten azzal a céllal, hogy a közönségnek megmutassuk: a néprajz a vidéki múzeumokban is képes a megújulásra, a néprajzi kiállítás lehet szórakoztató, interaktív, sőt „trendi". Alapgondolatunk a Kárpáti Andrea és Vásárhelyi Tamás által megfogalmazott alapvetés volt: Az „interpretatív kiállításrendezés [...] középpontjában a látogatói megértés, illetve élmény áll. A kiállítás megjeleníthet új tudományos eredményeket, bemutathat szakmai körökben nagy figyelmet keltő tárgyakat, de ha nem képes elgondolkodtatni, elbűvölni és érdekes, fontos ismeretekkel ellátni látogatóit, nem tekinthető sikeresnek".2 Hogyan szólítsuk meg a ma emberét néprajzi témával úgy, hogy valóban felkeltse az érdeklődését? Hogyan bizonyítsuk be az egyre magasabb ingerküszöbbel rendelkező látogatóknak, hogy a néprajz is lehet izgalmas; a „trendet" követőknek, hogy nem divatjamúlt; a fiataloknak, hogy tanulságos; a kétkedőknek, hogy ezer szállal szövi át ma is életünket? Be tudjuk-e mutatni, hogy ma is korszerű, sőt időszerű az évszázadokon és generációkon át felhalmozott tudás? Hogyan jelenítsük meg azt, hogy amit ma fenntartható fejlődésnek neveznek, azt a parasztemberek megélték? Kenyér, búza, paraszti gazdálkodás, táplálkozáskultúra, a kenyér ünnepe, kultusz, mezőváros, malmok, Krisztus teste, új kenyér - szőttük egyik gondolatunkat a másikba. A választott téma hagyományos: sokan, sokat, sokféleképpen foglalkoztak vele, s a néphagyomány, a népi kultúra egyik legismertebb és leginkább feldolgozott területe. 1 A kiállítás teljes címe: Búza - kenyér - ÉLET. A búza útja a földtől az asztalig a Duna-Tisza közén egykon., és ma, avagy kiállítással a fenntartható fejlődésért 2 KÁRPÁTI Andrea - VÁSÁRHELYI Tamás 2013 (1. fejezet - Bevezető) Éppen ezért volt kihívás, és ezért alkalmas az új megközelítésre. A legfontosabb kérdés a kiállítás célját tekintve az, hogy a rendezői szándék találkozik-e a látogató igényével. Elképzeléseink megértésre találnak-e a közönség körében, vagy célt tévesztenek? Ugyanazon az értelmező szemüvegen keresztül vajon ugyanazt látja az érdeklődő a látogatás során, mint a muzeológus a rendezés közben? Megérti a látogató a kiállítás üzenetét? Beteljesíti küldetését, vagy feledhető, ámde a rendezői csapatnak munkaigényes, az intézménynek költséges vállalkozás marad? A múzeum mibenlétét és aktuális feladatait könyvtárnyi szakirodalom ecseteli, a vita a mindenkori társadalmi közeg változó elvárásai révén nem is juthat nyugvópontra. Tudományos műhely? Persze. Kutatóbázis? Igen. Költségvetési szerv? Nem mellékes szempont. Intézmény? Jogszabályok, szabályzatok, utasítások alapján működő közszolgáltatást nyújtó, a közösség céljait szolgáló szerv. Közösségi tér? Mára - nem vitathatóan - azzá vált. Szórakozóhely? A látogató nem unatkozni tér be hozzánk. Oktatási szereplő? Korunkban magától értetődő a felnövekvő generációk megszólítása. A múzeum kezdeti rejtett - a köz elől elzárt kincseskamra, kincstár, magángyűjtemény - jellegét mára a köz javára, a köz érdekében, a köz intézményeként fenntartott nyitott, művelődést, tanulást és szórakozást szolgáló hellyé vált. A KIÁLLÍTÁS TÉMÁJA A búza egykor maga volt az élet. így nevezte a nép az életet jelentő, kenyeret adó gabonát. A gabonatermesztés elsősorban a paraszti háztartások önellátását, éves kenyérszükségletük biztosítását szolgálta. Ettől függött a szó legszorosabb értelmében a család megélhetése. 327
