Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Kultúrökológia - Győri-Nagy Sándor: A Kis-Sziget. Kultúrökológiai közelkép egy régészeti tájszeletről
A Kis-Sziget. Kultúrökológiai közelkép egy régészeti tájszeletről KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A szántóparcella a MOL-gázkút magasságában végződik. Innen tovább a szántatlan szigetrész kezdődik, ahonnan már nincsenek az előbbiekhez hasonló adataink. Hacsak a növényzet nem, amely ezen a legmagasabb pontig tartó területen és az északnyugati szigetcsúcs közeiéig jellegzetesen „beszélő gyep", kifejezetten olyan fűfajtákkal és egyéb növényekkel, amelyek pl. csak felhagyott tanyahelyeken és tanyaromok fölött tenyésznek. Ennek igazolása vagy cáfolata már régészeti ténymegállapítás kérdése. Ahogy az eddig fölvetett vagy csak érintett környezet- és kultúrökológiai kérdések mindegyike is.36 Remélhetőleg sikerül e kérdésekre szakavatott régészeti válaszokat kapni, amelyek megalkotásához ezek a közelítésmódok is hozzájárulhatnak a maguk helyén. Az olvasóban - legyen régész, néprajzos, környezetvédelmi vagy agrárszakember, de akár „csak" gondolkodó városi avagy vidéki közpolgár - fölmerülhet a kérdés: mindez miért? Ahogy a MÖF-EKI Tájbirtokon 2013-ban folyt Magyar Semlyékvíz-megőrzési Mintaprojekt számos kíváncsiskodója is tudakolta: „Mire jó ez?!" Vajon mire jó az, ha nem szárad ki az életet teremni teremtett táj? Vajon mire jó, ha tudjuk, hogy milyen történelem történt meg az évezredekkel előttünk járt emberekkel ugyanabban a tájban, amelynek soros gondviselői mi vagyunk? Miért kell ezt tudni, s vajon miért kell mindezt megmutatni is az embereknek? Talán éppen a rend példája miatt. Arra a tapasztalati életrendre gondolok, amelyik végül a Kis-Sziget régészeti érdemlegességé- nek legfontosabb tájjele. Arra a tapasztalati életrendre, amellyé a földfelszíni szórványleletek és az egykori lakottságra utaló más, e dolgozatban részletezett nyomok egymással 36 GYŐRI-NAGY Sándor 2002/2010 39-51. összeilleszkednek. A végső rendező ereje ennek nyilván a táj, amely a maga tájelemeinek tájoltságával, magassági, talajtani, vízélettani és egyéb ökológiai adottságaival lakható, élhető tájként hívta meg ott-lakásra, ott-élésre az embert. Ez az ember, aki itt a vízközi tájban elfogadta egykor a táj meghívását, volt végső soron ennek az életrendnek a végső, engedelmes elrendezője. Olyannyira, hogy aki ismeri ezt az életrendet, a fenntarthatóság fogalmát, abban az a megnyugtató érzés kel, hogy ezt másképp nem is lehetett volna, mert csak így szabad.37 Befejezésül egy turisztikai pályára készülő fiatalt idézek, aki úgy fogalmazta meg a mai, civilizációs fenntarthatatlanságot szolgáló, egymásra se kíváncsi szaktudások társadalom-környezeti problémáját, ahogy azt még kultúrakutatóktól se szoktuk meg, mert ők is csak „szak"emberek. A tőle vett idézettel zárom gondolatébresztőül ezt a tanulmányt: „Anélkül, hogy ezt itt most külön részletezném, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy itt nem ennek a tájnak a totális turisztikára állítására gondolok. Sokkal inkább arra, hogy egy egészséges, tájkímélő gazdálkodás meghonosítása mellett e táj sokféle gyümölcse, terményei, a megművelt földek szépsége, az egészséges termékenységtől duzzadó táj maga is olyan turisztikai vonzerő, amely megfelelő marketing mellett turistavonzó, hatalmas erő lehet. Ez azonban csak okos, összefüggésekben gondolkozó, tájkímélő, kultúraőrző gazdálkodás mellett lehetséges. És még egyszer hangsúlyozom: olyan táj- és kultúrafelelős turisztikai marketinggel, amely a táj rejtőzködő történelmét, szelíd szépségét nagy műveltséggel úgy képes megmutatni, hogy közben gyógyulni is segíti a sok bajt látott tanyát és a tanyai lelket."38 37 Az 1960-as évekbeli téeszesítés előtti paraszti gazdálkodásnak ez a természetes rendje teszi döbbenetes olvasmánnyá FÉL Edit és HOFER Tamás Átány-kuta- tásainak összefoglaló műveit is. Közülük elsőként magyarul lásd: FÉL Edit - HOFER Tamás 1997 38 NAGY Gergely 2013 98. 317
