Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Kultúrökológia - Győri-Nagy Sándor: A Kis-Sziget. Kultúrökológiai közelkép egy régészeti tájszeletről
A Kis-Sziget. Kultúr ökológiai közelkép egy régészeti tájszeletről pl. olyan kemények voltak, hogy kivetették az ekét, esetleg a sírméretű vagy épület- nyi foltokat kirajzoló felszíneket póznákkal megjelöltem. Ezeket a szántásrészeket utána külön, többször is bejártam. Amíg lehetett, a visszanövényesedés folyamatát is figyelemmel kísértem, hogy hol bujább, hol csenevé- szebb vagy éppen foltokban egészen más a növényzet. Ezek alapján véltem eleinte úgy, hogy a kis-szigeti szántó földje az alsó szigetcsúcs környékén kisebb temetőt rejthet. Innen került elő a legtöbb csontanyag. A töredékekből kevéssé tudtam megállapítani, hogy embervagy állatcsontok-e. Valamennyi esetében azonban általánosan jellemző volt, hogy frissen a talajból előkerülve vöröses színűek voltak, és mindegyiken kisebb vagy nagyobb foltokban, olykor összefüggő rétegben - ahogy sok cserépleleten is - vízkőszerű mészkiválások voltak. Ezek a csontok később hófehérre száradtak és vöröses színükből csak elvétve, egy-egy foltnyit őriztek meg. Ugyanakkor a temető dolgában eléggé el- bizonytalanít több tényező. Amellett, hogy ember- és állat-anatómiai műveltség híján csak nagyon jellegzetes, egész csontokról tudom eldönteni, hogy ember vagy állatcsontokról van-e szó, meglep a csontok állapotbeli különbsége. Egyrészt egyes csontok olyannyira réginek tűnnek, hogy szivacsos szerkezetük már-már a darázskő szerkezetére emlékeztet, és súlyuk is inkább darázskövet idéz, semmint egy lebomló, elvileg mind könnyebb csontot. Persze a mészalapú csontszövet nem csupán „lebomlási folyamatokat" mutat egy élő talajban, hanem ezzel és egyéb vegyi folyamatokkal együtt a maga talajkörnyezeti folyamataiban is mindinkább részt vesz. Magyarán: ezek a csontok egy bizonyos szerkezeti közeledés után részesévé váltak a meszes talajkörnyezetben zajló kőképződési folyamatoknak, s ezáltal már nehezen dönthető el róluk, hogy csontra emlékeztető darázskődarab, vagy darázskőre emlékeztető csontdarab került-e a kezünkbe...32 32 így jártunk egy nyílcsúcsszerű lelettel. Mi darázskő anyagúnak véltünk, Wicker Erika pedig inkább csontnak találta. Persze csontnyílhegyként is tekintélyes lelet. Lásd a hunok vadásznyílhegyeiről: BÓNA István 1993 39. Másrészt bizonyos - elsősorban az ízületfőben végződő vastagabb - csontok nagyobbik hányada olyan nyomokat mutat, mintha emberi megmunkálás és használat után kerültek volna a földbe. Mivel töredékként kerültek felszínre az eke nyomán, nem eldönthető, hogy egész csontok voltak-e, vagy netán szerszám- vagy eszköznyelek, esetleg -markolatok. Ezeken a csontokon ugyanis az ízületfő alatt különféle vastagságú, átmenő lyukak találhatók, amelyek egyikén még a mesterséges átfúráskor történ(hetet)t csont- felszín-kiszakadás nyomát is látni véltem. Egy másikon mindkét felől lyuk volt ugyan, de ezek nem találkoztak össze egymással. Tehát, ha nem elsősorban embercsontok lelőhelyéről, azaz nem temetőről van szó, hanem mondjuk ősi állatvágó vagy csontfeldolgozó helyről, az sem illogikus ebben a környezetben, hiszen a környező semlyékek akár jelentősebb nagyállatállomány eltartására képesek. Ennyi állatcsont óriási érték, amely feldolgozást, ill. feldolgozó műhelyt kíván, éspedig a „nyersanyag-lelőhely" közelében. Cseréplelet ezen a részen is előfordult, sőt sír- nyi talajfoltok környezetében. A csontleletek előfordulási helye fölötti szigetrészen azonban a csontleletek helyett már inkább csak kisebb-nagyobb, vegyes cseréplelet fordult elő, míg ezen szigetrész fölött, az itteni legmagasabb ponton egy - vagy a felszínen több, egybemosódó - nagyobb épü- letnyi folt. Az előző terület sötétebb talajával szemben itt fent porosabb, finom-homokba átmenő föld volt a jellemző. A sziget földjén frissen lelt szórvány cserépanyag külső felületének színe zömmel piros, halványpiros, ill. narancsos-barnás. Ez főleg a kisebbnek tűnő edények töredékeire áll. A nagyobbak inkább sötétszürkék, feketék. A Kis-Sziget közepe felé haladva a szántáson elsősorban kőtörmeléket és olykor meglepő vastagságú s méretű cserépdarabokat találtunk. Ez utóbbiak tekintélyes méretű hombáredényekre utaltak, s így az épület is inkább jól megcsinált, talán kővel alapozott tároló épület lehetett, akárcsak a mai tanyák melléképületei a környéken. A szántó észak- nyugati felében ennél is komolyabb alapozású épületet sejtetnek azok a talajsávok, amelyek egyszerűen kirúgták magukból az ekét. 315
