Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)

Művészettörténet - Horváth Roland: A Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank intézeti- és bérpalotájának építéstörténete és stíluskapcsolatai (1919–1912)

A Kecskeméti Kereskedelmi Iparintézet és Népbank intézeti- és bérpalotájának... rű geometriájú tetőidom. A hatás elérése ér­dekében az épületszobrászat is hozzáidomult a homlokzat architektúrájához - a szobrászati elemeket szintén erősen geometrizálják, stili­zálják. A német változások eredményei táptalaj­ra leltek az Osztrák-Magyar Monarchia épí­tészetében. Ennek magyarázata elsősorban a századfordulós stílusok pluralizmusában rejlik. A kor kritikusainak véleménye szerint a historizmus építészete az 1890-es évek kö­zepén egyet jelentett azzal a művészietlen tö­rekvéssel, ami csak a történelmi stílusok hasz­nálatában merült ki, ezért a szecessziót úgy üdvözölték, mint azt a kreatív művészetet, ami elhatárolta önmagát a múlt megszorítá­saitól. A közép-európai szecessziós építészet szempontjából a problémát az jelentette, hogy kompromisszumos megoldásként csak az or­namentika szintjén hozott változásokat - a homlokzatszervezés és a tömegformálás a his­torizmus hagyományait folytatta.130 A század­elő éveire a szecessziót övező ellentmondások és a megújulási kísérlet kudarca újabb válasz- reakcióra késztette a Monarchia építészeit.131 A szecessziós építészet esztétikai értéké­nek rendkívül gyors hanyatlását és az épí­tésztársadalom belső bizonytalanságát töké­letesen mutatja Spiegel Frigyes (1866-1933) két tanulmánya, aki pedig mai ismereteink szerint Magyarországon az első szecesszió al­kotások építésze volt - Lindenbaum-bérházak (1896-1897, Budapest, Izabella utca 94-96.). 1897-es írásában a Lindenbaum-bérházak szokatlan díszítőmotívumainak kapcsán, re­mekül megfogalmazza a historizmussal szem­ben fellépő ellenvéleményeket: „jelen század építészei végigpróbálták az összes históriai stílusokat; az antiktól a reneszánszig, a ba­rokktól az empire-ig...". Rámutat arra, hogy mivel a reneszánsz építészet és az azt köve­tő valamennyi stílus a dekorativitásban és az ornamensek szintjén hozott újat, ezen az úton továbbhaladva újulhat meg az építőművészet a szecesszió segítségével. Felsorolja mind­130 WAGNER-RIEGER, Renate 1978 42-45. 131 Újabb stílusirányzatok jelennek meg egymással szo­ros párhuzamban. A német Jugendstil és a bécsi sze­cesszió formakészlete egyszerűsödik, és visszanyúl a történelmi formakészlethez. Megjelenik a késősze­cessziós építészet klasszicizáló irányzata, valamint a neoklasszicizmus. azokat a fontos tényezőket, amik erőteljesen befolyásolták a szecessziós építészet megszü­letését. Az építészeti újítás gondolata, az indi­vidualista esztétika, a művész személyisége és a szabad alkotói akarat jelenti azokat a ténye­zőket, amelyek felhasználásával létrejöhet egy új építészeti stílus.132 1902-re korábbi pozitivista szemlélete megváltozott, és ez jól tükrözi a Monarchia és Németország szecessziós építészetének rész­leges kudarcát. Azok a befolyásoló tényezők, amik alakíthatták volna a modern építőművé­szet kifejlődését, hátráltató módon hatottak. A historizmus maszkjait a szecesszió szerte­lensége váltotta fel, így lényegi újítást nem ér­hettek el.133 Spiegel Frigyes pontosan rámutat azokra a körülményekre, amik a közép-euró­pai szecessziós építészet gyors felvirágzását, majd hanyatlását előidézték. A már említett kompromisszumos megoldás következtében az építészek az újításokat csak az ornamen­tika és a homlokzati architektúra esetében al­kalmazták. Ha mindezt Spiegel szavaival élve értelmezzük, a közép-európai szecesszió nem új, önálló stílusnak, csupán a historizmus mo­dernizálási kísérletének tekinthető. A Monarchián belül egyes építészek túl­léptek a bécsi szecesszió válságán, és a német hatás segítségével sikeresen közvetítették a későszecesszió stílusirányzatát. 1906 után ebbe a körbe sorolható Wunibald Deininger (1879-1963), Alexander Neumann (1861- 1947), Ernst Gotthilf-Miskolczy (1865-1950), Oskar Marmorek (1863-1909), Joze Plecnik (1872-1957), Jan Kotéra (1871-1923), Antonin Balsánek (1865-1921) és Josef Zasche (1871- 1957). Németország és Bécs hatására a magyar szaksajtó ugyancsak felfigyelt, és követen­dő példának állította a magyar építészek elé. Bárdos Artúr (1882-1972) 1909-ben tévedés­nek minősíti a szecesszió „egyéni kézjegyét". Hasonlóan Spiegel meglátáshoz, Bárdos is a szecessziós építészet dekorativitását kérdő­jelezi meg: „A tömegek és arányok neme s művészete csak rikító színhatásokat és minél meglepőbb vonalhatásokat hajszolt. [...] pár­kánydíszek, oromfalak, oszlopok szervetlen felaggatása, a vakolatnak színekkel és plasz­132 SPIEGEL Frigyes 1897 58-66. 133 SPIEGEL Frigyes 1902 93-104. 299

Next

/
Oldalképek
Tartalom