Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Somogyvári Ágnes: Középső bronzkori temetkezések Kiskunfélegyháza határában
Somogy vári Ágnes is nagyon egységes, a bögrét vagy az urna mellé, vagy az urnába helyezték. A fedőtálat a kultúra idősebb szakaszában az urnára a tál aljával lefelé helyezték el, majd amikor megjelenik a borítótál, ezt már a szájával lefelé helyezték a tállal fedett urnára.76 Több esetben az is megfigyelhető volt, hogy az urnát borító edények nem mindig kerültek épen a sírokba. Ezekhez a megfigyelésekhez pontosan illeszkednek a Félegyháza határában előkerült síroknál tett megfigyelések. Itt is síronként az urna - bögre - tál egységét figyelhetjük meg. A bolygatottság miatt csak töredékek jelzik a fedőtál illetve borítótál meglétét. Az urnák felső része a legtöbb esetben sérült, a fedő- és borítótálak egyetlen esetben sem kerültek elő eredeti helyzetben, mégis úgy gondoljuk, hogy az előkerült töredékek, a 102. sír tálja, a 201. sírból előkerült urna aljtöredéke és a 202. sír táltöredéke az urnák fedésére szolgálhattak. Egy sír kivételével minden esetben az urnába helyezett hamvak fölé került a kis fülesbögre is. Ugyancsak egy bögre került minden urnába. Kivétel a 206. sír, ahol két bögrét helyeztek el. Általános megfigyelés az urnasírok előkerülésénél, hogy az urnákat nem minden esetben ásták teljesen a földbe. Nyilván valamilyen módon fedték, illetve jelölhették a síro76 VICZE Magdolna 1992 kát. Erre utaló jelenséget néhány esetben meg tudtak figyelni, például kőpakolást Százha- lombatta-Alsószőlőkben.77 A mi esetünkben ugyancsak megfigyelhető volt, hogy a sírok kis mélységben, a mai járószinttől átlagosan 40-60 cm-es mélységben kerültek elő, és ez hozzájárult a földműveléssel történt bolygatásukhoz. A sírok takarásának módjára nem maradt semmilyen megfigyelhető jelenség, ugyanakkor a sírok kőpakolással történő borítását itt, a Homokhátság kőben szegény vidékén a mi esetünkben valószínűleg kizárhatjuk. Összegezve az eddigieket, elmondhatjuk, hogy Kiskunfélegyháza határában a Vatya- kultúra kései időszakába tartozó temető részlete került elő. A sírokban az edényeken túl más mellékletet nem találtak, csupán egyetlen kőeszközt a 206. objektumban. Az előkerült sírleletek vizsgálatánál a kultúra Vatya III. és koszideri időszakának jellegzetességeit figyeltük meg. Mind a kultúrára jellemző, mind az idegen hatást mutató edényformák, mind a díszítések erre az időszakra jellemzőek, és a legjobb analógiákat is az ebbe az időszakba sorolható lelőhelyeken találtuk meg. Mindezek alapján a temetőt a Vatya III. időszakban kezdhették el használni, és használata átterjedt a koszideri időszak elejére is. 77 POROSZLAI Ildikó 1990 203. 26
