Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Helytörténet - Bánkiné Molnár Erzsébet: Gyárfás István tevékenysége a Jászkun kerület közigazgatásában
Gyárfás István tevékenysége a Jászkun kerület közigazgatásában szálláson neki kellett rendeznie a hagyatéki ügyeket. Kiderült az is, hogy a polgári ügyek tárgyalására a fülöpszállási előadók a megfelelő képzettség hiányában nem alkalmasak, ezért a feladat ellátására a jegyzőket kötelezték, de az ügyek csomagolását, mutatózását szintén a táblabírónak személyesen kellett felügyelnie. Ugyanezek a problémák tűntek elő Szabadszálláson is, ahol Gyárfásnak ellenőriznie kellett a levéltárat. Kunszentmiklóson befejezetlenül álltak a telekkönyvi ügyek és a régebbi hagyatéki ügyek, következésképen Gyárfás feladata lett, hogy „a tapasztalt hiányokat saját felügyelete alatt és rögtön hozassa helyre" s a tisztségviselőket a „törvények és törvényes rendszabályokról tanítsa ki".21 1865-ben a provizórium lassan már a végéhez közeledett. Ezt jelezte, hogy 1865. április 16-án a Pesti Naplóban megjelent Deák Ferenc húsvéti cikke, amelyben kifejtette a kiegyezésre való készséget. Apponyi György a bécsi Debatte-ban, az úgynevezett májusi levelekben Deák álláspontjával megegyező kiegyezési tervet közölt. Június elején Ferenc József magyarországi látogatása, valamint a Monarchia külpolitikai helyzete is a kiegyezés szükségességét és közeli bekövetkezését vetítette előre. Az uralkodó még magyarországi tartózkodása idején, június 8-án elrendelte a helytartótanács egykori hatáskörének visszaállítását. A közjogi és a politikai kérdések középpontjában az országgyűlési tárgyalások, a küszöbön álló kiegyezés állt. A tárgyalások eredményeként 1867. február 17-én az uralkodó kinevezte gróf Andrássy Gyulát Magyarország miniszterelnökévé, majd február 20-án megalakult a magyar kormány. A kerületekben mindezekre nagy várakozással tekintettek. A magyar kir. minisztérium a Jászkun kerülettel az 1867. február 23-i rendeletében közölte, hogy az ország politikai irányítását átvette, a közigazgatás átvételének határnapjául március 10-ét tűzték ki. A vármegyék, a kerületek, a városok és a községek hatóságai és hivatalnokai a további intézkedésekig helyükön maradtak. A Jászkun kerületben külön felhívták a figyelmet, hogy az átmenetileg még tovább működő hatóságokat, illetve hivatalnokaikat kötelességük teljesítésében gá21JNSZMÖL Jászkun kerület kisgyűlési jkv. 1865. szept. 14. tolni, tőlük az engedelmességet megtagadni nem szabad. A szabad királyi városokban, a szabad kerületekben és a rendezett tanácsú községekben a február 23-diki rendelet nem biztosította a kormány befolyását. Ezekben az igazgatási egységekben az összehívott 1861-es alkotmányos testületek feladata lett - az 1848:23-26. te. értelmében - az új közgyűlések és tisztikarok választásának lebonyolítása, illetve a választásig az irányítás. A Jászkun kerület élére ismét új főkapitány került, őt március 31-én a belügyminiszter előterjesztésére a császár nevezte ki. Gróf Ráday Gedeon 1867. április 25-én a beiktatására és a kerület újjászervezésére összehívott közgyűlésen tette le az esküt. A kerületi tisztújítást 1867. május 14-re tűzték ki. A generális tisztújító közgyűlésen már az új főkapitány elnökölt, a községek beküldött szavazatait pedig egy alkalmi bizottság számlálta össze, melybe minden kerületből öt tagot küldtek. Gyárfás Istvánt táblabírónak jelölték a kiskunsági alsó járásba. A posztra három jelölt volt: Fazekas Alajos 623 szavazatot kapott, Deák Péter 352 szavazatot nyert, a győztes Gyárfás István lett 845 szavazattal.22 Új táblabírói körzetek alakultak. Minden község valamelyik táblabíró felügyelete alá tartozott, aki köteles volt a hozzá besorolt községre különös figyelmet fordítani, igazgatását segíteni és felügyelni. A Kiskun kerület négy alsó községe a megyei tisztikar tagjához Gyárfás István táblabíróhoz tartozott. A községek választóinak szavazattöbbségével megválasztott új alkotmányos tisztikar már a május 29-i közgyűlésen letette az esküt, júniusban megállapították a fizetéseket. A táblabírók évi 1000 forint fizetést kaptak. Összehasonlításként említem, hogy a kiskunkapitány fizetése évi 1450 forint volt.23 A száz képviselő, valamint a kerületek vezető tisztségviselőinek közgyűlési részvétele rendkívül költséges volt, ezért arra kellett törekedniük, hogy ésszerű munkabeosztással lerövidítsék a többnapos tanácskozásokat. Ezt a közgyűlési ügyek alapos előkészítésével érték el. Az ügyek jelentős részét a hetenként, szükség esetén akár naponta, ülésező kisgyűlésben 22 JNSZMÖL Jászkun kerület közgyűlési jkv. 1867. máj. 14-15. 23 JNSZMÖL Jászkun kerület 1867. jún. 25. kgy. 233
