Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)

Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról

A Kiskunság táncai - antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról és észak-amerikai táncokban - sőt modern tán­cokban - is ismert. Az, hogy a magyar nyelvte­rületen két férfitáncban maradt fenn a 20. szá­zadig mindenképpen további kutatást igényel, ahogyan az is, milyen etnikus hatás vagy re­neszánsz, esetleg középkori divat és táncillem elterjedése áll mögötte. A Kiskunság elhelyezése a nyugati tánc- dialektusban biztosabb elméleti lábakon áll­na, ha a verbunkhagyományt és különösen a körverbunk meglétét a Dunántúl azon régió­iban is felgyűjtötték volna a kutatók, amelyek történetileg kapcsolatban álltak a Duna-Ti- sza közén lévő kiskun településekkel. A 17. század végi Pentz-féle kamarai összeírás óta köztudomású, hogy a Kiskunságba bevándor­ló családok mintegy 48 százaléka „baranyai" származásúnak vallotta magát.196 Ez sztereo­típiaként maradt fenn, de ennek ellentmond az, hogy a 18. századi újratelepülés-telepítés során például Kiskundorozsmára főleg jász­sági és nógrádi, illetve Heves megyei lakosok, ugyanekkor Kiskunfélegyházára és Kiskun- majsára többségében szintén jászsági szárma­zásúak költöztek. Sőt nemcsak Baranya, de számos más (pl. Somogy megye) területről is érkeztek bevándorlók a Kiskunságba.197 És itt a talány: a körverbunk egyáltalán nem létezett a Duna mentéhez tartozó Sárközben és a Tá- pió mente településein, amelyek közvetlenül érintkeznek a Kiskunsággal, de - és számunk­ra ez a perdöntő - nem létezett sem Somogy, sem pedig Baranya településein. A szervezett, táncvezető által irányított körverbunk forma a nyugati táncdialektusban kizárólag csak a Kisalföldön (Rábaköz, Csallóköz) és elszórtan Vas megye néhány településén (pl. Gencsapá- ti, Perenye) maradt fenn a 20. század közepé­ig. Fontos még annak felismerése is, hogy a kiskunhalasi verbunk a kunszentmiklósival ellentétben nem teljesen kötött; a körben tán­colok motivikája nem egységes, a kör közepén táncoló káplár lépései pedig több fontos do­logban (ritmus, plasztika, testhasználat) eltér­nek a többi táncos lépésétől (lásd táncírás). A kör közepén táncoló káplár szerepét, melynek 196 TÁLASI István 1977 40-50; BÁNKINÉ Molnár Erzsé­bet 1981123-128. 197 Erre nézve elegendő meggyőző bizonyítékot találni több tanulmányban is lásd: BÁRTH János 1997, 2001, MELEGH Attila 2000. alapos történeti leírását Gvadányi Józsefnek és Czuczor Gergelynek köszönhetjük, az egész magyar nyelvterületen egyedül a kiskunhala­si és kunszentmiklósi körverbunkok örökítet­ték meg az utókor számára.198 Ezek a tények a távoli területek közötti folytonosságot és a közvetlen határmenti tánc- és zenei átadást-át- vételt kizárják. A táncfolklorisztikai modellel szemben a történeti-néprajzi magyarázat megkerülhetet­len voltát, s ezen belül a Hármas Kerület kul­túraformáló szerepét szükséges többszörösen kiemelni, mivel a tánckutatás ezt jóformán teljesen figyelmen kívül hagyta. Ebben a nagy­állattartó pásztorkultúra - amely a Hajdúság és Hortobágy hasonló foglalkozású közössé­geinek tánchagyományaival való összevetést teszi szükségessé a jövőben - jelenléte nem elhanyagolható.199 Ez felveti továbbá annak lehetőségét, hogy a magyarországi pásztor­társadalom által preferált formákkal, zenével és eszközök használatával és férfitánccal van dolgunk. A dunántúli hasonlóságot itt is kizár­hatjuk. Kevés a hasonlóság, rendszertelennek és tényleg improvizatívnak (nincs rá jobb ki­fejezés, de itt tényleg csak erről van szó!) tűnik például az 1957-ben lefilmezett kisújszállási gulyások csoportos tánca.200 A táncosok ve­gyítik az egyéni, páros, csoportos és a férfi­nővel járt formákat, különféle egyéni sajátos figurázásokat, csapásokat és jellegzetes mimi­kával és gesztikulálásokkal telített kézjátékot használnak, ami a filmet egyedül a bugaci és az apajpusztai táncolással rokonítja.201 * * * A kis­198 A rábaközi és csallóközi-szigetközi körverbunkokban nincs a kör közepén táncos, ám ismert a táncvezető szerepe - hejlegény (kónyi verbunk), sarkanytús le­gény (Kapuvár) - de ők nem a kör közepén, hanem többiekkel együtt a körön táncolnak. LÁNYI Ágos­ton - MARTIN György - PESOVÁR Ernő 1984 58, 90. A megfelelő táncfilmek például: ZTI 759 (Szany), 254 (Halászi), 349 (Kapuvár). 199 Nem szabad elfelejteni - bár a néprajzkutatók kevés­bé szeretnek rá hivatkozni -, hogy Malonyay Dezső kötetében jó jellemzést találunk a dunántúli pász­torok életéről és művészetéről, ami egyébként Sági (Stegmüller) János (1874-1938) újságíró-néprajzkuta- tónak köszönhető. MALONYAY Dezső 1911. 200 GÖNYEY Sándor, Ft. 343, Néprajzi Múzeum. 201A pantomim, mimika és gesztikuláció, pláne an­nak állatokra jellemző módja, a pásztortáncok egyik jellegzetessége, ami kevésbé vagy egyáltalán nem jellemző a falusi, paraszti táncolásra. A hortobágyi kondás táncáról például azt írta Béres András, hogy a „disznó mozgását és röfögő hangját utánozza". BÉ­RES András 1958101. 201

Next

/
Oldalképek
Tartalom