Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
A Kiskunság táncai - antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról dallamokra járták (Kis kendő, nagy kendő, simára van vasalva, Kis kutya, nagy kutya, nem ugat hiába). Kedvelt volt még a mutatványos, játékos táncok közül a „sapkatánc" és a „seprűtánc" (Szekéroldal, vendégoldal vagy Az oláhok, az oláhok). A népzenekutató Szomjas-Schiffert György szerint a sapkatánc énekének szövege megegyezik a kunszentmiklósi sapkatáncéval (Koszt péz lefogyott), a dallam már nem teljesen.184 Ismert volt Szabadszálláson még a „kanásztánc", néha bottal, néha pedig karikás ostorral járták, az eszközt kézben forgatták, vagy a földre helyezték és átugrálták. A lakodalmi táncos jelenetek közül élt a „medvetánc", az állatot a vőfély személyesítette meg letakart subával - „Úgy táncolt, mint egy medve", mondták a helyiek Gönyey Sándornak. A gyűjtő egy kiváló táncosról (Lipót János) is megemlékezett, róla maradt fenn: „Lipót Jancsi pandúr úgy tudta járni, mint a kórság. Megfogta a szék lábát, fejtetőre állt és úgy verte össze lábát taktusra". A lakodalomban kedvelték a groteszk maskarák táncát, amelyben a férfiak „figuráznak" és megtáncoltatják a menyasszonyt. A jelent végén a nyoszolyós lányok kacsa- és libacombokat dobáltak a kosarukba, s a maskarások ezzel elmentek.185 A valamikori gazdag tánchagyományról sajnos sem több leírás, sem pedig film nem készült. VÉGKÖVETKEZTETÉS: A KISKUNSÁGI TÁNCHAGYOMÁNY ÁTÉRTÉKELÉSE A Kiskunság tánckultúrájának esettanulmányként való bemutatásával több célom volt. Az első, ami a fenti adatokból, illetve azok felszínes voltából kitűnik, az hogy a régió tánc- hagyománya nem minden településen keltette fel az érdeklődő táncfolklorista, néprajzkutató és helytörténész figyelmét. Az egyenetlenség csak akkor látszik igazán, ha egymás mellett látjuk például Kunszentmiklóst vagy Kiskunhalast és a többi települést. A másik cél inkább elméleti indíttatású problémaként jelentkezett: felülvizsgálni a táncfolklorisztika merev tényeként elkönyvelt dialektusrendszerét, amelyben a nyugati vagy dunai dialektusba helyezték a Kiskunságot. Ezzel a funkcionalis184 SZOMJAS-SCHIFFERT György 2006111. 185 SZOMJAS-SCHIFFERT György 2006 29. ta tipológia használhatatlanságára szerettem volna rávilágítani és egyben a táncfolklorisztikai megközelítés sematizmusára. Az antropológiával ellentétben, amely a táncban a társadalmat, annak történelmét, a táncos tudás esztétikai-filozófiai magyarázatát keresi, a táncfolklorisztika kimondott mozgáscentrikus metódusával a lépéseket helyezte előtérbe a közösség és kultúra megkerülésével.186 Az antropológiai nézőpontnak éppen az lenne az előnye, hogy a megrögzött egyszeri és időben statikusan elhelyezett táncokkal szemben a kapcsolatokra, a folyamatokra és a változatokra helyezze a hangsúlyt. A Kiskunság belső tagolódását figyelembe véve nyugodtan kijelenthető, hogy a jól elkülöníthető Alsó- és Felső-Kiskunság, valamint a jász telepítésű közösségek tánckultúrája még egységében is változatos képet mutat. Ezen túlmenően a régió táncainak ilyen összehasonlító, együttes boncolgatásával kapcsolatban mindenképpen felmerül egy külön vizsgálat szükségessége a jászsági és nagykunsági táncok formai és stílusjegyeivel, valamint motivikájával kapcsolatosan.187 * * A vizsgált települések táncaiból kiemelkedő szerepet játszott a férfitánc, a verbunk, különösen a körverbunk, ahogyan azt maguk a táncfolkloristák is helyesen látták. Maga a jászságiak kiskunsági betelepülése vagy kirajzása, ahogyan a korábbi történeti-néprajzi irodalomban ismert, nem feltétlenül eredményezhette a körverbunk „jászverbunkossá" való átnevezését. Azonban elképzelhető a kulturális javak népmozgás nélküli vándorlásának esete is. Ám nem feltétlenül szükséges a 19. századi diffúzió-elméletet feléleszteni: lehetséges, hogy egyívású hagyományként a Kiskunságban és a Jászságban egyaránt megszületett egy a reformkori nemzeti szellemiség által kialakított táncforma. A református kiskun és a katolikus jász ellentét és kivagyiság egyik ideológiai túlkapásaként is felfoghatjuk azt, hogy a már- már feledésbe merülő verbunkhagyományt 186 a probléma alaposabb kifejtését KÜRTI László 1995, 2014a; a nemzetközi szakirodalomban ARGENTI, Nicholas 2007, KAEPPLER Adrienne 1999. 187 A Jászság és a Nagykunság főleg történeti-néprajzi adatokkal büszkélkedhet. Szűcs Sándor és Györffy György tanulmányai ezekből alapos útmutatásul szolgálnak. A Jászságra nézve lásd például: H. BAT- HÓ Edit 1990 419-427. 199
