Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
A Kiskunság táncai - antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról menvén".144 Hogy ekkor valójában hogyan és mit táncoltak, a rendeletből nem derül ki, de a néprajzi hagyományból igen. Az esküvői menetben a zászlós legény „az egész idő alatt táncolt. Verbungost táncolt".145 Történeti források igazolják azt, hogy a településen élénk volt a verbuválás. Itzés Mihály közli a bécsi Magyar Kurir 1794. február 7-i kiskunmajsai beszámolóját a zenés verbuválásról, bár nem kimondottan a táncról: „A verbung igazgatására rendelt két érdemes Tanátsosok legelőt menvén, nyomban utánok vitetett a zászló két fegyveresek között, mellyet követtek a város egyéb érdemes Elöljárói, s több betsületes polgárjai, ezek után pedig négy értelmes musikusok pengették a sziveket gyönyörködtető Mársnak lassú nótáját, és illyen rendel a vendégfogadó előtt elkészült helyre érkezvén, legottan megállották. ... Ez [a verbuválás] igy megesvén, ékes verbung nóta meg vonattatott".146 Tálasi István még egy 1848-as adatot citál arra, ahogyan a főjegyző az összegyűlt fiatalembereket buzdította a katonaéletre, amely befejeztével a „toborzás muzsikaszó mellett kezdessék meg. A bort, pálinkát és a húst a város fizeti".147 Szarvashibát követtek el a táncfolkloristák akkor, amikor a történeti adatok birtokában nem folytattak alapos kutatást Kiskunmajsán, ahol a férfitánc verbunkos formáját is valószínűleg le lehetett volna még filmezni az 1950-es, '60-as években. Hasonlóan élt még a lakodalmakban a vacsora utáni szakácstánc: „Ilyenkor a szakácsok, szakácsnők tepsiket, lábasokat csörgetve táncoltak a sátorban. Esetenként élő tyúkot is behoztak" - jegyezte fel a gyűjtő.148 Kunszentmiklós. A település gazdag táncéletéről több történeti adattal rendelkezünk, 144 TÁLASI István 1977 73. 145 SZOMJAS-SCHIFFERT György 2006 75. Nem elfogadható kifogás természetesen az, hogy Szomjas-Schiffert György úttörő tanulmánya csak 2006-ban jelent meg, és így ezt a táncfolkloristák (Martin, Pesovár, Felföldi) korábban nem ismerhették. Szomjas-Schiffert György, ahogy korábbi munkáiban is leírta, gyűjtését az 1950- es években folytatta, amit már a Lakodalom III/B kötete is bizonyít. A sors iróniája, hogy 1975-ig, tehát nyugdíjaztatásáig Szomjas-Schiffert György ugyanabban az intézetben dolgozott, pár szobával arrébb, mint a táncfolklorista Martin György és Pesovár Ernő! 146 Az eredeti újságcikket közli, ITZÉS Mihály 1987 340. 147 TÁLASI István 1977 305. 148 KORKES Zsuzsanna 1983195. ami érthető, hiszen a város a Jászkunság egyik verbuváló központja volt. Már 1745-től toboroztak a településen: 1794-ben a verbunk „Szombaton estétől fogva Hétfőn reggelig" tartott és ez a városnak még „36 szál hegedűhúrjába" került.149 1859-ben „zene és bor mellett toborozottak a szabadcsapatbeli kun huszárok".150 A város konzervatív vezetői 1803-ban úgy rendelkeztek, hogy „lakodalomban parasztruhában vagy maskarában táncolni meg nem engedtetik"; 1844-ben pedig a „hujjákolást" a juhászok mulatságakor tiltották".151 A tiltásoknak nem sok foganatja lett - a néphagyományok között a táncélet tovább virágzott. Ennek következményeként kapcsolódhatott be Kunszentmiklós 1931-ben a Gyöngyösbokréta-mozgalomba, Gyenes István szolgabíró, Ferenci Géza tanító, valamint Szappanos Lukács vezetésével. Az együttes fellépésein Ropa Lölő és bandája szolgáltatta a zenét. A csoportbeliek lelkesedése nem ismert határt, ami köszönhető a tudatos gazda és kitűnő táncos Szappanos Lukács tevékenységének. 1935-ben megszervezték a helyi szintű bemutatókat Szentmiklósi Napok néven, ahol tíz település lépett fel saját táncaival (Bugac, Érsekcsanád, Kiskőrös, Nagykálló, Szakmár stb.). 1937-ben Pásztorünnep elnevezéssel tartottak néptáncbemutatót két vendégcsoport szereplésével. A visszatért délvidéki, felvidéki és erdélyi területeken is többször megfordult a kunszentmiklósi csoport, eljutottak Bécsbe és Cannes-ba is. Míg sok más Gyöngyösbokrétás együttes lakodalom vagy aratóünnep köré koreografálta táncait, Kunszentmiklós - büszkén redemptus és nagyállattartó pásztorkodó múltjára - például a Dömötör-napi pásztorfogadást választotta keretül. A kapcsolat Budapest és Kunszentmiklós között igen termékeny maradt, a tánccsoportot gyakran hívták előadásokra, ám legtöbbször csak a verbunkost kellett eltáncolniuk. Egyszer-kétszer a két férfi által járt legényest is betették a műsor elejére, mintegy díszítésként. Talán ezért is került erről a két táncról fénykép a Paulini Béla szerkesztette Gyöngyösbokréta kiadványba és Viski Károly angol nyelvű könyvé149 ILLYÉS Bálint 1976100. 450 TÁLASI István 1977 306. 154 ILLYÉS Bálint 1976146., 199. 195
