Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
A Kiskunság táncai - antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról va és őt valamelyest ellentételezve - a kiskun terület sajátos népzenéjére való tekintettel a kutatott kistájat Kecskemét környékének nevezte el, amely lényegében a Ketschkemeter Heide modernebb változata. Ezt a területet Pusztavacstól Kiskunfélegyházáig, Alpártól Kunszentmiklósig terjedő zenei „kisdialek- tusként" definiálta, hangsúlyozva Kecske- mét-Bugac központiságát.43 Kálmán szerint a Kecskemét környéki kisdialektus „legegyete- mesebbje a pásztori dialektus".44 Kálmán számára az egyik legfontosabb a pásztordalokban fennmaradt dudanóták és kanásztáncdalla- mok szép száma volt, amit Szomjas-Schiffert György is megerősített, amikor a „pásztorélet regeneráló erejét" hangoztatta.45 Kálmán Lajos határozottan fogalmazott, ő a pásztordalokban egyfajta „kun-jász hagyományt", „kun hoza- dékot" talált.46 Például a bugaci Mikor a juhász bort iszik népdal „párja-variánsa közvetlen kun rokonságot mutat" egy nogájtatár dallammal, de más énekekben is hasonló „kiskun ma- nírt" érzett.47 Hozzátartozik a zenei gyűjtések kiértékeléséhez az, hogy sem Szomjas-Schiffert, sem pedig Kálmán Lajos nem pusztán a szövegeket, sőt elsősorban nem a szövegeket, hanem a dallamokat vette alapul. Ennek fényében fogadható el fenntartásokkal az, amire Küllős Imola utal a terület betyár- és pásztordalaival kapcsolatosan, hogy a szövegek nem rendelkeznek „kistáji" sajátosságokkal".48 A kiskun pásztorzene és a pásztortánc sajátosságainak hangoztatása nem állhat önkényesen, történeti-kulturális kontextus nélkül, mintha a társadalmi közeg mit sem változott volna az évszázadok alatt. Erre is találunk hiteles múltbeli forrásokat, amelyek bizonyí43 A zenei mikroelemzés a zenetudósok feladata, ám érdemes elgondolkodni azon, mennyire helytállóak Kálmán és Szomjas-Schiffert megállapításai egy jellegzetes kiskun zenei stílusról. 44 KÁLMÁN Lajos 2004130-131. 45 SZOMJAS-SCHIFFERT György 1994 15. Kálmán Lajos szerint a Felső-Kiskunságban Balázspuszta, Fülöpszál- lás, Jakabszállás és Szabadszállás népdalai közt is sok a kanásztáncritmusú népdal. KÁLMÁN Lajos 1999 113., 119., 136. 46 KÁLMÁN Lajos 1999170. 47 KÁLMÁN Lajos 1999175. 48 KÜLLŐS Imola 2010 101. Ezzel az érveléssel a népművészettől a gazdálkodási eszközökig felesleges lenne bármilyen táji vagy régióbeli eltérésekben gondolkodni. A populáris szövegek, ahogyan a tárgyak is, regionálissá lesznek a közösségi használat vagy elutasítás és átalakítások során. tó erejűek a pásztorok és a tánc kapcsolatára. A virtuskodás és féktelen szabadszájúság miatt sokszor meggyűlt a baja a városoknak a felfogadott pásztorok miatt. Fodor Ferenc egy 1754-es kerületi szabályrendeletet közöl, amelyben intézkedtek a csárdákban eluralkodó törvénytelenségekről: „A pusztai csárdások a civakodások megelőzése végett cimbalmosokat és egyéb muzsikusokat tánc kedvéért semmi szín alatt se tűrjenek meg csárdájukban a legszigorúbb büntetés alatt".49 A csárdák kétes táncoló helyként való megörökítést más dokumentumokból is megismerjük. 1748-ban a csárdás (kétes hírű) felesége szeretőjével igencsak „mutatványos" táncot jártak egy tanú vallomása szerint, aki: „Azt tapasztalta, hogy a fátensnek akkori csősz társát egy pint borér arra vette, hogy mezítelen vetkőzvén az házban tánczoltatta, azt pedig négyszer tapasztalta, sőt az szerszámát is megfogta, a kannát hordozta".50 Egy káromkodással egybekötött veszekedést és egy részeg fővel járt furcsa táncot örökített meg egy 1778-as dokumentum. A mizsei csárdában történt esetet és Csíkmérő Imre gulyás ittas fővel járt táncát így mondta el egy szemtanú: „Nékem a bíró sem parancsol baszom fékom teremtette aztán dühösségében fogván a piszkálló fát, akkor is hasonlóan káromkodván és aztat az kő oszlophoz verte, mindaddig még széjjel nem tört a piszkálló fa. Ez meg lévén az vizes korsót kezében forgatván avval tánczolt és azt is a kő oszlophoz közel a tanú édes attyától vágta, aminek az korsónak darabja e tanú édes attyának vállát érvén aztat keményen meg is ütötte és vérzetté".51 A gulyást, akit több hasonló eset miatt is feljelentettek, a jászberényi tanács kalodára és pálcaütésre ítélte. 1789-ben két pásztor gulyást azért büntettek meg, mert olyan féktelen táncolást és mulatozást folytattak a benei csárdában, hogy még a kemence is összedőlt: „Gulyás Mojzes és Balog Pál Benei csárda kemencéjének öszszedűléséért 8. Rfrtokat fizetnek".52 Ezekkel a kritikai gondolatokkal felvértezve kell megvizsgálnunk a kiskunsági települések 49 FODOR Ferenc 1942 280. 50 Jászberény, Hiv. Tud., 11. cs. 26. sz., 1748., SZML. 51 Jászberény, Hiv. Tud. 22 cs. 93 sz. 1778., SZML. 52 KÜRTI László 2006 83. 183
