Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
Kürti László Bugac kapott jelentőséget a néprajzi gyűjtésekben, amit már Herman Ottó munkája, A magyar pásztorok nyelvkincse szemléletesen bizonyít.31 Ám a neves kutató Kecskeméten, Kiskunhalason, Szabadszálláson és Fülöpszál- láson is végzett terepmunkát. Kunszentmik- lóson Baksay Sándor református püspöknek, Kecskeméten Kada Eleknek, „az alföldi róna mintamagyarjának" köszönhetően tudott sikeresen gyűjteni. Hasonló indíttatásból kutatott Vikár Béla is Bugacon 1899-ben és 1907-ben.32 Fontos tehát leszögezni a pásztorkultúra és a pásztortársadalom meghatározó voltát, és egyben annak 20. századra történő visszaszorulását, majd eltűnését.33 A pásztorkultúra két eddig hangoztatott oldalát ismerjük korábbi kutatásokból: a pásztorművészetet és a népdalokat. Sztrinkó István például kiskun jellegzetességnek tartotta a pásztorművész egyéniségek, akik palóc területen és a Dunántúlon olyan mérvadóak voltak - valamint az emberalakos ábrázolás hiányát.34 A néprajz- kutató szerint mindez azért volt így, mert a terület pásztorkodása elveszítette jelentőségét; nem lett átvéve az újabb technológia, így az emberalakos pásztorművészet sem. Ennek ellentmond Lükő Gábor, aki éppen a pásztorművészet kiskunsági elemeiben talált archaikus emberalakos ábrázolásokat.35 Minden esetre a gyér pásztorművészeti adatokat archaikus elemeket tartalmazó megfelelő kiskun népzenekultúra egészítheti ki. Ennek két sajátos világát a pásztor- és betyárdalokban keresték és találták meg a kutatók. SZTRINKÓ István 1986 228. Ha mindezen számokhoz hozzáképzeljük még a kiskun települések saját szerződtetett pásztorait, akkor igen jelentős számú pásztornépességgel kell számolnunk a 18. század közepétől a 19. század közepéig. A marhapásztorok számának csökkenése, valamint a juhászok számának ugrásszerű növekedése valóban figyelemreméltó társadalmi változást takar. 31 HERMAN Ottó 1914 32 A gyűjtésről és eredményeiről KÜLLŐS Imola 2010. 33 Itt elegendő például hivatkozni BELLON TIBOR 1996, 2001; NAGY CZIROK László 1959, 1965; a jászságiak kiskunsági pusztai állattartására vonatkozóan lásd: KÜRTI László 2004b. 34 SZABÓ László 2008 218-219. 35 LÜKŐ Gábor 1982. Érdekes ez az ellentmondás azért is, mivel Lükő Gábor könyvét éppen Sztrinkó István lektorálta, aki későbbi munkájában Lükő könyvét a kiskunsági pásztorművészetről nem is citálta! A geometriai és virágminták dominanciája ellenére Sztrinkó István elismerte a kiskun és a kecskeméti pásztorművészet archaikus „ízét", SZABÓ László 2008 219. Mindkettő kiemelkedően nagyszámmal szerepel a kiskunsági népdalgyűjtésekben, ahogyan Szomjas-Schiffert György, Vargyas Lajos és Vikár Béla kiskunsági és Kálmán Lajos Kecskemét környéki gyűjtései bizonyítják.36 Nem véletlen egyébként az sem, hogy Lükő Gábor szintén ilyen népdalok szövegeiből próbálta megfejteni a pásztorművészet mondandóját, igaz kevés sikerrel. Szomjas-Schiffert György, aki talán legjobban ismerte a Kiskunság népdalkincsét - mintegy 3500 népdalt és variációt gyűjtött fel ám sajnos csak Kecel és Kiskunhalas anyagait tudta feldolgozni. A kutató éppen a pásztor- és betyárdalokban látta a kiskunsági jellegzetességet: a pásztorok „örökölték, megtartották és át is örökítették a régi hagyományokat".37 Kecel, amely egyébként nem tartozik vizsgált területünkhöz, esetében például azt hangsúlyozta, hogy zenei világát „elárasztotta a Kiskunság pásztorkultúrájának népdalállománya".38 Viszont a kiskun közösségek dalaiból hiányoznak a Kecelre jellemzőek, mint például a Zörög a kocsi, Elmentem én a kocsmába sört inni, vagy A keceli csárda ki van festve, amelyek Duna menti, illetve baranyai, bácskai hatást mutatnak.39 Talán ezért hangoztatta, hogy „Kecel népzenéje tehát az alföldi dialektushoz tartozik, de a dunántúlinak a hatását is mutatja".40 A Kecskemét környékén gyűjtött népdalok szintén alátámasztják Szomjas-Schiffer meglátásait. Kálmán Lajos szerint a „nagydialektusok" „kisdialektusokból" állnak össze, amelyekben jellemzőek a „népzenei széláramlások, amik a műveltségjavakat ide-oda szállítják".41 Ahogyan a zenepedagógus jól látta: a népi kultúra mindig nyitott térben és időben, és ez nyilvánvalóan meghatározta a különböző korszakok tánckultúráját.42 Kálmán Lajos - talán éppen Bálint Sándor példáján felbuzdul36 KÜLLŐS Imola 2010, VARGYAS Lajos 1954. 37 SZOMJAS-SCHIFFERT György 199416. 38 SZOMJAS-SCHIFFERT György 19841012. 39 SZOMJAS-SCHIFFERT György 1984 1012-1013. 40 SZOMJAS-SCHIFFERT György 1984 1013. Erről magam is meggyőződhettem. Az ún. „lázadó pipa" nótája, amely kedvelt volt Kecelen, és jól ismert a Dél-Al- földön, az északi kiskunsági településeken jóformán ismeretlen. Ladánybenén egyedül a valamikori gulyás Berényi József ismerte, viszont ő amatőr zenészként muzsikált lakodalmakban, és sok kiskunsági, főleg gulyás, pásztorismerőse volt. 41 KÁLMÁN Lajos 2004127. 42 KÁLMÁN Lajos 1999 182
