Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Kürti László: A Kiskunság táncai – antropológiai reflexiók egy régió tánckultúrájáról
Cumania 27. Kürti László A KISKUNSÁG TÁNCAI - ANTROPOLÓGIAI REFLEXIÓK EGY RÉGIÓ TÁNCKULTÚRÁJÁRÓL1 Pálfy Gyula (1950-2012) emlékének Az elmúlt több mint hatvan év táncfolklorisztikai kutatása jelentős eredményekkel gazdagította a paraszti tánckultúrával kapcsolatos ismereteket.2 Az 1950-es évektől dinamikusan fellendülő magyar kutatás hírneve a tengeren túlra is eljutott, és így ott emblematikus diszciplínaként illeszkedett a nemzetközi tudományos köztudatba.3 A terepmunkán és archiváláson túl, a kutatás két fő területe a tánctipológia (a táncok történeti és formai csoportosítása) és a dialektológia (a táncok térbeli elterjedése) volt.4 Ám úgy az előbbi, mint az utóbbi alkalmazhatósága eddig csak elvétve került a kritikai érdeklődés középpontjába, 1 Köszönettel tartozom az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívum munkatársainak tanulmányom elkészítéséhez nyújtott segítségért. A táncfilmek átnézéséhez Karácsony Zoltán állt rendelkezésemre, Szókéné Károlyi Annamária a fényképeket és a kéziratos anyag hozzáféréséhez segített. Külön köszönöm Fügedi Jánosnak a kiskunhalasi verbunk és csárdás motívumainak lejegyzését Lábán- kinetográfiával. Bereznai Zsuzsanna hasznos ötletekkel és tanácsokkal segített a kézirat végső formájának elkészítésében, köszönet érte. A Thorma János Múzeum igazgatójának, Szakái Aurélnak hálás vagyok, azért hogy a kiskunhalasi Gyöngyösbokréta fényképeit közlésre átadta, és több a településről szóló tanulmányt is lemásolt számomra. Rudinszki István pedig még korábban átadta a kunszentmiklósi adattárát, ami szintén segítséget jelentett tanulmányom megírásánál, amiért köszönettel tartozom neki. A környék vőfélyeitől sokat tanultam korábbi terepmunkáim során, nekik egy korábbi tanulmányomban már kifejeztem hálámat. KÜRTI László 2013 213. 2 A táncfolklorisztika elmúlt mintegy 60-70 évének tudománytörténeti feldolgozása még várat magára. Korábbi publikációkból a kutatás történeti és módszertani állapotát és alakulását figyelemmel kísérheti mindenki. 3 Ezt magam is hangsúlyoztam korábbi munkáimban, KÜRTI László 1984,1995, 2014a. 4 Pro és kontra elképzeléseimet a magyar táncfolklorisztika eredményeiről, lásd: KÜRTI László 1980,1983,1984, 1989, 1995, 1999, 2002, 2014a, b. A magyar beszámolók például: FELFÖLDI László 1999, MARTIN György 1965, 1977, PESOVÁR Ernő 1988. annak ellenére, hogy mindkét terület a legproblematikusabb pontja a funkcionalista alapokra helyezett folklorisztikai modellnek. A kiskunsági régió táncainak bemutatásával, amihez saját gyűjtéseim is illusztrálásként szolgálnak, az a célom, hogy ezt a feltevésemet, ami egyben elméleti kiindulópontom, bizonyítsam.5 * * * Érvelésem: a magyar népi táncok történeti stílusrétegeinek és területi elterjedésének kidolgozottsága ellenére a magyar táncfolklorisztikai modell alapvetően - úgy néprajzilag, mint történetileg - felülvizsgálatra és helyesbítésre szorul. Alapvető hibája az egyirányú lineáris folyamatként értelmezett és a különböző korok, más és más társadalmi osztályok által kialakított vagy preferált táncformák egymáshoz kapcsolásában testesül meg. A kutatómunka elméleti megalapozása és a feltárt anyag rendszerezése nem mentes a buktatóktól abból a szempontból sem, hogy a nemzeti történelemszemlélet alapvetően egy befelé forduló és szelektív forráshasználattal egysíkú táncföldrajzi regionalitásban láttatja a helyi tánchagyományokat. Ezen kritikai észrevételek alátámasztásául érdemes a táncantropológus Drid Williams mérvadó megfogalmazását citálni, aki szerint „a tánc nem állhat magában elszigetelten, ahhoz, hogy megértsük, történeti és társadalmi kontextusban 5 Publikált kutatásaim biztos támpontként szolgáltatnak alapot minderre, KÜRTI László 2004, 2006, 2008, 2013. Továbbá lásd: BENEDEK Gyula - KÜRTI László 2004. A terület szokásaival, főleg lakodalmaival és táncaival kapcsolatosan korábban közöltem adatközlőimet, KÜRTI László 2013. Kimondottan a táncélettel és táncokkal kapcsolatosan saját gyűjtéseimet használtam fel. Ladánybenén a volt gulyásvessző Berényi József (1909-2004), Lajosmizsén pedig két volt juhász, Szórád József (1915-2007), és Kisjuhász János (1924-2006) járult hozzá adataival (hozzá) a teljesebb tánc- és hagyománytörténeti kép kialakításához. Lásd bővebben KÜRTI László 2015. 177
