Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Madonna Modesta Kecskeméten – avagy egy reneszánsz anekdota világjárása
Bereznai Zsuzsanna elbeszéléséből jutott Az okos Nástya igenrégi idők humorát viselő tárgyához". Hasonló történetet beszél el a Vincentinus Bellovacensis Spaculum morale című történetében a 14. század elején: „... quaedam erat meretrix pulchra et iuvenis, quae cum nullo volebat pro pecunia accumbere, nisi daret ei cum pretio cultellum unum, quos sibi datos conservabat. Cum autem facta esset vetula et contemnerent earn amatores, dabat eis cultellos sibi prius datos. Unde de talibus dicitur, quae dánt pretium amatoribus suis, quod reddunt cultellos". Ez a példa olvasható Navarrai Fülöp Les quatre tems d'aage d'ome című értekezésében és egy 14. századi olasz novellában is. György Lajos a fenti forrásokat tekinti Az okos Nástya irodalmi előzményeinek, azzal a különbséggel, hogy Mikszáthnál kés helyett cipő-motívum szerepel. Ez a cselekmény a visszaajándékozás mozzanata nélkül számos más elbeszélésben is nyomon követhető a keleti Ksemendráig és az Ezeregyéjszakáig. Mikszáth közvetlen, személyes hangon indítja az elbeszélést: „Onnan hoztam én az okos Nástya meséjét, ahonnan a mandátumomat". Mikszáth a cselekményt általában messziről kezdi, mintha mesét mondana el, anekdotázó hangnemben. A mesei hanghordozást mesei motívumok erősítik. A főszereplő nevéhez állandó jelzőt kapcsol („A fogarasi havasok közt élt az okos Nástya."), s a természetből vett hasonlattal való jellemzés szintén népmeséi hangulatot áraszt, ahonnan a mondatritmus lelassításával kapcsol vissza az anekdotához. Mikszáth mondatritmusaiban egy-egy szituációt gyakran nyomósít ismétléssel, rendszerint hasonló mondatrészek, szavak felsorolásszerű megismétlésével: „Szép volt, mint a fiók zerge, fekete szemei voltak, a kökényhez hasonlók, s olyan a szája, mint a cseresznye. Hát még a nézése, hát még a járása... Mondták is az irigy legények: »Több szépség ez, higyjétek el, mintsem hogy egy embernek szánta volna az úristen«." Nástya megözvegyülésének történetét az élőbeszéd keresetlenségével, egy szellemesen pergő mondatban adja elő, melyben a komikum forrása az a naiv egyszerűség, ahogyan a komor hangulatú „özvegy" és a kedveskedő, játékos „asszonyka" szavakat egymás mellé állítja: „Belátta ezt talán a férje is, mert meghalt, Nástya özvegy asszonyka lett, pajzán, izzó vérű, aki még a szentekre is rámosoly- gott, mikor vasárnap a templomba ment". Alig néhány oldalon a falu minden jellegzetes alakját felvonultatja, s félig az író, félig pedig a szereplő szemével látunk, mivel az író bele-beleszól a történetbe, elmond egyet-mást szereplőiről, s közbeiktat egy-egy humoros megjegyzést. Először a pópa jelenik meg, aki kenetteljes szavakkal fogadja a „pománát":60 „Köszönöm, kis mizi-mázi! Hamar akadjon szerencséd!" Ott ábrándozik a dászkál61 is, keservesen sóhajtozik Nástya után, majd tréfásan meditálva, élőbeszédszerű hanghordozással lép be az író a párbeszéd sorába, s ritmikus mondatszerkezettel vezet vissza a mese hangulatába. Ellentétes hangulatú szavak szembeállításával, a hasonlat képeinek túlzott felnagyításával csal mosolyt az olvasó arcára. Mikszáthnál gyakran akadunk képtelenségekre is, amelyek eredete a népmeséi nagyotmondásra vezethető vissza: „Amennyi duda van a havasok alján, az mind utána siránkozott a pásztorok lehelletével. Amennyi rózsa nőtt a kucsulátai ispán kertjében, az mind az ő kebelén fonnyadt meg." A „kucsulátai ispán" a magyar nyelvérzék számára komikus név, melyben a komikum forrása a magyar fül számára idegen, szokatlan hangzás. (Kucsuláta: valós földrajzi név.) A falubeli lányok majd' megpukkadnak irigységükben, s Mikszáth, humorának kifogyhatatlan gazdagságával, mintegy megfordítva a legények szóbeszédét, rajzolja meg a megbolydult leányhadat. Itt gunyorosnak érezhetjük az „irigy fáták"62 szóválasztást is: „Mondták is az irigy fáták: »Több szerencse ez, higyjétek el, mintsem hogy egyetlen asz- szonynak szánta volna az úristen«." Valamennyi kérőjét visszautasítja a szép özvegy, s csak rázza a fejét nagybátyja, Tógyer zsörtölődésére, melyre Nástya egy tréfás hasonlattal válaszol. Itt láthatjuk azt, hogy Mikszáth magának Nástya gondolkodásmódjának is tud valami félreérthetetlenül népi köntöst találni: „Ej, hát nem láttad a körtefát ott az országút szélén? Hát baj az annak, hogy nincs bent valakinek a kertjében, hogy senkié? Azért 60 pomanä (román) = alamizsna 61 dászkák = falusi román kántortanító 62 fata (román) = leány 170
