Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Madonna Modesta Kecskeméten – avagy egy reneszánsz anekdota világjárása
Cumania 27. Bereznai Zsuzsanna MADONNA MODESTA KECSKEMÉTEN - AVAGY EGY RENESZÁNSZ ANEKDOTA VILÁGJÁRÁSA „...a legszebb gondolatok nem a nagy emberek alkotásai, hanem az együgyű sokaságból nőttek ki. Mert a kedves kis múzsák is kikapósak, vagy legalább is nagyon gyanúsak, hogy nemcsak a törvényes kiválasztottjaikkal csókolóznak." (Mikszáth Kálmán) A folklórkutatók számára mindig érdekes feladat egy-egy epikus téma - mesetípus vagy epikus motívum - eredetének és vándorlásának felkutatása. Számos vándortéma esetén a folklórkutatók pontosan nyomon tudják követni a terjedés útját, de többségüket mégis az ismeretlenség homálya fedi. A népi epika alkotásainak titokzatos világjárása talán örökre rejtély marad: valójában hogyan is megy végbe a különféle népköltészeti alkotások széleskörű elterjedése népek vagy világrészek között? Hogyan választódnak ki azok az alkotások, melyeket a hagyományozó közösségek érdemesnek találnak az átvételre és megőrzésre? Valójában mindig egy-egy epikus téma vándorújáról van-e szó, vagy egyes esetekben csak az általánosan előfordulható élethelyzetek alapján jön létre azonos témájú népi elbeszélés? A népi epika alkotásai nem minden esetben annak a népnek a szellemi produktumai, ahol éppen felfedezi és megörökíti egy kutató - olykor igen távoli tájak népe körében kereshető a történet forrása. De nemcsak az jellemezhet egy népi közösséget, hogy milyen népköltészeti alkotásokat hoz létre, hanem az is, hogy melyek azok az alkotások, amelyeket befogadnak és olykor saját ízlésüknek megfelelően hogyan változtatnak rajta. Erre szolgál példaképpen egy kecskeméti műkedvelő író családi hagyományok alapján megőrzött elbeszélése is, mely egy olyan vándortémát tartalmaz, amelynek csak egynéhány variánsát ismerjük - jóllehet, egykor széles körben ismerték ezt is. Köztudott dolog az, hogy a 20. század közepéig a folklórkutatás is meglehetősen elhanyagolta, figyelmen kívül hagyta a szerényebb esztétikai igényt képviselő pajzán történetek, erotikus népi elbeszélések gyűjtését. A 16. századi reneszánsz itáliai képviselője, Gian Francesco vagy Giovanni Francesco Straparola Le Piacevoli Notti1 című novellagyűjteményében szerepel egy Madonna Modesta2 című elbeszélés, mely egy ősi tosz- kán városban, Pistoiában játszódik, főszereplője pedig egy rossz erkölcsű, parázna asszony, egy kereskedő felesége. A szerelemre csábított férfiaktól nem kér egyebet, csak egy pár cipőt, mindig annak rangjához illőt: a nemes embertől bársony cipőt, a paraszttól vászonbocskort, a mesterembertől pedig bőrből készült lábbelit. Már egy egész raktár megtelt a cipőkkel - amíg szép és fiatal volt az asszony, jól ment az üzlet. Amikor pedig a 'Szemérmetes asszony' fölött elszállt az idő, új vállalkozásba kezdett: szolgáknak, teherhordóknak, parasztoknak, csavargóknak és mindenféle léhűtőnek ajánl- gatta fel bájait, de ez alkalommal már ő adott egy-egy cipőt cserébe. Végül a cipőkből egy sem maradt, s az asszonyt hamarosan elvitte a sápkór.3 Mikszáth Kálmán 1893-ban megjelent Pernye című kötetében a népies hangvételű novellák között találkozhatunk Az okos Nástya című elbeszéléssel, melyben egy ifjú román özvegyasszony története szerepel. Az ifjú özvegy kérői házassági ajánlatait rendre visszautasítja, de azt megengedi nekik: meglátogat1 'Gyönyörűséges', 'Kellemes' vagy 'Mulatságos éjszakák' fordításban fordul elő magyarul. 2'A szemérmetes asszony cipői' címen olvasható magyarul, Csantavéri Júlia fordításában. 3 HERCZEG Gyula 1983 2. kötet, 231-234. 161
