Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
In memoriam - Dr. Bánszky Pál
In memóriám Egy ember életének értékét, főként, ha mindezzel a közt szolgálja, hátrahagyott alkotásai jelentik. Bánszky Pál hatalmas életművet hagyott maga után Kecskeméten is. Mindezek összefoglalása, életművének gondozása az utókor feladata. Kalmár Ágnes KEDVES HOZZÁTARTOZÓK, BARÁTOK, ISMERŐSÖK, KEDVES GYÁSZOLÓK! Nehéz most megszólalni. Nehéz szavakat találni. Kedves halottunk hiánya torokszorító. Hiszen dr. Bánszky Pál olyan ember volt, akinek gazdag életét, tevékenységének sokaságát lehetetlenség pár mondatban felsorolni. Olyan ember volt, akinek belső kincsestára, lélekfénye, szellemének gazdagsága bőkezűen sugárzott. Válogatás nélkül mindnyájunkra, pazarlóan, ha úgy tetszik. Olyan ember volt, akiről Marcus Aurélius írhatta volna: „Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni". Pali bácsinak nem kellett az ürességtől, a tartalmatlanságtól tartania, nem kellett azért aggódnia, hogy nem kezd el élni. Élete hivatással, emberszeretettel volt telve, pillanatai szóltak szeretteinek, és szóltak annak a közegnek, annak a közösségnek, ami körbevette, táplálta őt. Átérezve a család fájdalmát, mélységes gyászát, veszteségét, mi, akik itt vagyunk, őszinte együttérzéssel és részvéttel állunk a hamvait tartalmazó urna mellett, amely egy szerető szívű, köztiszteletben álló közéleti ember hamvait rejti. Dr. Bánszky Pál olyan ember volt, aki nem feledte gyökereit, aki mindig figyelemmel kísérte övéit. Hazajött Kabára. Megosztotta velünk hatalmas műveltségét, értékes tárgyakkal gyarapította helytörténeti gyűjteményünket. Gondoskodó figyelemmel kísérte a kábái alkotók munkáját, akik 2010-ben az ő beleegyezésével felvették a nevét. Része volt Kaba kulturális életének, vendégül látta a kábái alkotókat kecskeméti otthonában. Kaba nem feledi azokat, akik innen indultak, hogy beteljesítsék küldetésüket. Dr. Bánszky Pál 2012 óta Kaba város díszpolgára. A halál, a búcsúzás szeretteinktől olyan gondolatokat is felvetnek bennünk, amiket a neves dalszövegíró Adamis Anna vetett papírra: „Valaki mondja meg, a hosszú évek Mért tűnnek úgy, mint egy pillanat Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt Valaki mondja meg, hol maradt." Igen, az esztendők elszaladnak, de mindaz, amit az ember igazán jelent, örökre velünk marad. Ennek vagyunk tanúi mi, ennek tanúja az utódok emlékezete. Mély tisztelettel és őszinte fájdalommal, ám csöndes megnyugvással búcsúzom dr. Bánszky Páltól. Tudom, hogy most már mindörökre velünk marad. A szeretteivel és Kábával is. De így való: most a néma főhajtás és a sóhajok ideje van. Amiképp Márai Sándor írja: „Most pontot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondónak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok". Béke poraira! Szegi Emma Elhangzott Bánszky Pál búcsúztatásán: Kecskeméti Református Temető, 2015. július 11. 16
