Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti polgári háztartás a 20. század elején
Bereznai Zsuzsanna nyelű falapátról a kemencébe berakta egy kisebb lökéssel a kenyeret. Délután már háromnégy óra felé mentünk, és hazahoztuk a pirosbarnára sült, finom, egy hétig sem kiszáradó, köménymaggal ízesített, finom-finom kenyeret. íze még ma is a számban van." Nem volt olyan nap, amikor frissen főtt leves étel ne került volna a család asztalára. A leggyakoribb hétköznapi levesek a következők voltak: köményes leves, paradicsomleves, meggy- és almaleves, tojásleves, tejleves, borsó- és bableves, répaleves, karalábéleves. A tyúkhúsleves ünnepnapokon került sorra, a knédli- vagy maceszgombóc-levest azonban csak pészáchra főzték. A háború idején a parasztok visszatartották terményeiket, a piacon alig volt áru. Ám a háziasszony néhány csomó hónapos retekből is tudott finom levest varázsolni a család asztalára. A főtt húsok mellé mártásokat adtak: paradicsom-, meggy-, alma-, egresmártást, vöröshagymamártást, kapormártást. A leggyakoribb főzelékek a szezonális zöldségekből készültek (tökkáposzta, nyári káposzta, zöldbab, zöldborsó), télen pedig a szárazbab, a krumpli, a répa és a savanyított káposzta volt a fő alapanyag. A főzelékek mellé feltéteket adtak: sült húsokat, fasírtot, tükörtojást, bun- dáskenyeret vagy csak zsírban sült hagymával locsolták meg. A húsételek többsége az alföldi paraszti, parasztpolgári konyhák ízlését tükrözik: sült csirke, sült kacsa- és libacomb, sült libamáj, csirkepaprikás, húsleves, fasírt, töltött káposzta és töltött paprika. Ám a halételek között a töltött hal (gefilte fisch) és a halkocsonya Kecskeméten a zsidó specialitások sorába tartozik. A főtt és sült tésztaételek között gyakori volt a túrós vagy lekváros derelye, a könnyű túrógombóc, a szilvás gombóc, a palacsinta, a rétes, a túrós, mákos és diós főtt tészta, a káposztás tészta és a káposztás nokkerli. A káposztás nokkerli gyakori nyári-őszi főtt tészta volt a családban, a háborús években pedig már szinte ünnepi ételnek minősült. A káposztás knédli mintájára készült, ám annál hamarabb kifőzhető. Egy friss nyári fejes káposztát apróra reszelték, besózták, és két-három órára állni hagyták, míg jól megpuhul. Simaliszt és tojás hozzáadásával a rendes nokkerli tésztájánál keményebb állagú tésztát kellett összeállítani, mert a káposztának több főzési idő kell. Tizenöt-húsz dekagramm liszthez húsz dekagramm káposzta és egy tojás szükséges. Ebből a tésztából hüvelykujjnyi vastag, hat-nyolc centiméter hosszú nudlit szaggattak, és puhára kifőzték. A puha tésztát leszűrték, és az előzőleg megreszelt vagy nagyon apróra vágott, olajban megpirított vöröshagymával és annak bő levével átforgatva tálalták. Az ünnepek és a vendégváró alkalmak során leggyakrabban túrós vagy almás lepényt, túrós pogácsát, diós vagy mákos beiglit sütött a háziasszony. A rántott macesz húsvétkor készült: borba mártott, összefogott maceszlapok kisütve és fahéjas cukorral megszórva. Hétköznap reggelire egyszerű ételeket fogyasztottak: egy-egy főtt tojást, liptói túróval megkent kenyeret vagy vajas kenyeret tejes kávéval. Nyári estéken a nagy gesztenyefa alatta egy nagy asztalnál falócán ülve fogyasztotta a család könnyű vacsoráját: a sós köménymagos vízben kifőtt, félbevágott burgonyát, finom hideg aludttejjel vagy a jó hideg kávét a vajas kenyérrel. ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS Kircz Olga kéziratos visszaemlékezéseiben az 1910. esztendőt és az 1911. évi emlékezetes kecskeméti földrengést, majd az azt követő újjáépítést idézi fel, néprajzi interjúim pedig elsősorban gyermekkorára (1905-1920) vonatkoztak. Kircz Olga leírja a Rákóci utcai lakóházat, a hozzá tartozó portát és a háztartásvezetés napi, heti és éves rendjét. A Kircz család a kecskeméti zsidó kispolgárság életét élte. A családfő, Kircz Fülöp fo- gatos fuvatozó kisiparos keresete a házbért, az öt lány taníttatását, a két kocsis és a cselédlány bérét és a család mindennapi kiadásait fedezte. Emellett a háziasszony, Kohn Teréz szigorú beosztással és takarékoskodással vezette a háztartást. A mindennapok során igen egyszerű és szerény mennyiségű ételek kerültek az asztalra, ám igényes, esztétikus tálalással: tiszta abrosszal és szalvétakendővel, porcelán tálalóedényekkel és tányérkészlettel. A házban és az udvaron kulturált rend és tisztaság uralkodott. 156
