Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti polgári háztartás a 20. század elején
Bereznai Zsuzsanna A fa szín előtt volt egy „nem édes, csak közelvizes" szivattyús kút, mellette a nagymosáshoz használt réz üstös katlan. A kút körül volt kövezve, a kút vizét pedig „folyóka" vezette a szín elé. A gyermekek szívesen „ta- picskoltak" benne mezítláb a nyári melegben, mert mindig tiszta víz volt benne. Nyaranta ott állott egy jókora széles, öblös vödör - abban hűtötték csatos üvegekben az ivóvizet és a tejet, a vizét kétóránként cserélve. A fa szín túloldalán volt két árnyékszék, külön bejárattal, hatalmas emésztőgödör fölé építve. Az egyik ajtaja mindig kulcsra volt zárva és „uraságok" számára volt fenntartva, a másik csak egy „riglivel" volt csukható, a cselédek és a kocsisok részére. Az ülőke mindig tisztára volt súrolva, felemelhető tetővel volt ellátva. Az „úri rész" falán hímzett papírtartó lógott, ugyancsak hímzett felirattal: „Sem írás, sem olvasás, célja egészen más". Az udvar fa szín melletti oldalán a kert húzódott, elöl egy hatalmas „vadpiszke-bokor" állt. „Virágzása idején teljesen beborította az aranysárga ernyős édes virág, amit szívesen látogattak a méhek, de mi nem annyira a virággal törődtünk, inkább az apró, éretlen, fanyar-savanyú piszkével, amit marékszámra ettünk, mohón és étvággyal. Ma sem megy a fejembe, sosem voltunk betegek tőle." A kert elején virágágyak sorakoztak - rezeda, viola, szarkaláb, közepén egy nagy rózsatő, beljebb pedig különféle zöldségek kaptak helyet. Az udvar végében pedig egy nagy vadgesztenye állott. „Védőén kinyújtott nagy ágaival, széles leveleivel takarta el az égető napfényt nyáron, s alatta, mint tyúkanyó szárnyai alatt a kiscsi- bék, biztonságosan ültünk a déli árnyékban a nagy asztalnál a fa lócán, és a tikkasztó hőségben nyugodtan ettünk ilyenkor félbevágott sós-köménymagos vízben kifőtt burgonyát, finom, hideg aludttejjel." A kis- és a nagykapu után egy öt-hat méteres épületrész húzódott, egy szerény ablakkal az utcára nézve és befelé hosszan elnyúlt az udvarban. Ebben az épületben volt elöl a konyha, utána a „speiz" (kamra), majd istállók sorakoztak, utánuk pedig a szemétdomb következett. Elöl üveges ajtón lehetett belépni a konyhába. Ez egy egyszerű, fehérre meszelt falú helyiség volt, lenn mindig tiszta, szögletes égetett tégla borította. Egy fatüzelésű „sparhelt" állt benne, fekete „vasiakkal" bevonva, öntött vaslappal ellátva. „A kétkarikás tűzlyuk alatt táncolt a lángnyelv, ami a sütőt (»rehr«) is át- nyalábolta, és egy kb. négyliteres melegvíztároló kisüst alatt távozott a falon levő füstcsö- vön keresztül a kéménybe." A „platni", a sütő szélei pléhpánttal voltak szegélyezve, a kis ajtók és a sütő gombjai pedig sárgarézből voltak. A konyha közepén egy nagy fiókos asztal állt, lesúrolt asztallappal, a tetején levehető bádogborítással. A „kredenc" üveges felső részében kávéscsészék, poharak, tányérok és tálak voltak, a tetején pedig néhány fehér pléh fűszeres dobozzal. Alatta a kissé előreugró, szélesebb részben rézből való spiritusz gyorsforraló, cukorszóró, réz mozsár és tálcák sorakoztak. Az ajtóval ellátott alsó részben volt a lábasok és a fazekak helye, amelyek öntött vasból készültek, kívül kék, belül fehér zománc mázzal bevonva. A „kantapadon" három tízliteres ivóvizes kanna volt elhelyezve, fehér bádog fedővel. Alatta vizesvödör és egyéb felszerelés. Volt még ott egy összecsukható nagy fa ágy, amelynek a tetejét asztalnak lehetett használni. Ha az ágy fedelét lehajtották, a belsejében szalmazsák, piros vagy kék csíkos huzatú vékony tolipárna dunyhával. Itt aludt a cselédlány. Mellette jobbról és balról egy-egy fa „hokkerli" és egy fapad. A falon hímzett, feliratos falvédő szövege ezt hirdeti: „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég". A fa nyújtódeszka, a mosogató és öblögető „vajdlingok" ugyancsak a falon sorakoztak. A mennyezetről egyszerű petróleumlámpa csüngött, amit naponta tisztogatni kellett, hogy elég világos fényt adjon. A konyhai tüzeléshez aprított fát kellett hozatni a fakereskedőtől, egy részét gyújtásnak való, ceruzavastagságú darabokra aprítani, a fahasábokat pedig két-három darabra vágva a gyújtós tetejére rárakni. Ha meggyulladt és némi parázs keletkezett, akkor lehetett a nagyobb fahasábokat is rátenni. A tűzre való ügyelés a cselédlány feladata volt. A „speiz" ajtaja a konyha mellett az udvarról nyílt, az üveges ajtót kulccsal zárták. A zsindelytetős, vályogtégla épületben télen sem fagyott meg semmi, nyáron pedig hűvös volt. Egy téglalépcső vezetett le az egyszerű, döngölt földű helyiségbe, ahol körben min148
