Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Schill Tamás: Adatok a nád felhasználásához Dunapatajon
Schill Tamás végigfutó csatlással. A csatiás fűzfából vagy kőrisfa hajtásból volt korábban, az utóbbi évtizedekben azonban Bálint József hosszú szálvassal helyettesítette, mivel a vassal könnyebb volt dolgozni, és tartósabb is volt. A nádvarrást nádazódróttal és tűvel, varrótűvel végezték; korábban a drót helyett a malátavesszővel, fűzfavesszővel való varrás volt az általános. A varrótű keményfából is készülhetett, ismerünk is ilyen darabokat Patajról, de Bálint József és Bálint Pál a nádvarráshoz már hosszú ideje régi ajtó hosszúkás, kihegyezett és átfúrt vasalatát használta (3. kép). Ez elég erős volt, a drótot és a láncot is át lehetett vele húzni a tetőn, és ha kellett, ütni is lehetett a végével. Vastagabb, nagyon tömör tetőknél a tűt baltával kellett átütni a tetőn. A levarrt sorra újabb sor nádat, új verést raktak, és azt is odaerősítették úgy, hogy az előző sor rögzítése, a csatiás takarásban legyen. A tető és a nád nagyságától függően 2-3 sor verés kerül a tetőre. Az utolsó sor nádat a szétterítés előtt beáztatták, a gerincen túlnyúló végét áthajtották a másik oldalra. Az utolsó munkafázist, a tető szegését legtöbbször három ember végezte. A nádazómester a tető gerincén ülve rakta a helyére, és szegte egymásba a segítségek által a kezébe adott maroknyi nádat. Az egymásba szegett nád végeit a gerinc alatt 1-1,5 méterrel, a tetőn hosszirányban végigfutó léccel rögzítették. A szegésnél a nád megtört, így itt a leggyöngébb a tetőzet, itt kezdte ki leghamarabb az időjárás. A szegés védelmére általános volt a kúpcserép használata, de korábban még nádból készítették a szegést a tető teljes hosszában beborító úgynevezett nádkúpot. A szegésre tehettek kúpdeszkát, girícdeszkát is, ami a tető teljes hosszúságában elhelyezkedő, nyeregte- tőszerűen összeszögelt széles deszkákból állt. A kúpdeszkát a kúplábak segítségével rögzítették: felső végét a kúpdeszkához, alsó végét a szegést lefogó lécekhez szögelték. A tető két szélére kerül a tombácdeszka vagy trombácdeszka.25 Ezek a széles deszkák tartották 25 Mindkét nádazó következetesen tombácnak, illetve trombácnak hívta a tető két végét tartó deszkát. A Duna-Tisza közén a széledeszka, sörtedeszka, sárkánydeszka kifejezések is használatosak voltak erre. Vö. SZTRINKÓ István 2008 165. Pár faluval arrébb, a Duna mellett fekvő Foktőn viszont a tombác alkalmi vízi közlekedési eszköz volt. A két fenyőgerendára föla nádtetőt, amelyek Dunapatajon legtöbbször díszítés nélküliek voltak. A trombácdeszkákat a tetőszerkezethez sasókákkal rögzítették. A sa- sóka szögét a tetőlécbe verték, vagy szögekkel fogatták hozzá a tetőléchez, a tombácdeszkát a díszes sasóka tartotta26 (4. kép). A sasókákat kovácsok készítették. Díszként is szolgált, középen, a tetőgerincnél díszesebb sasókát helyeztek el. Egy nádfedés - megfelelő javításokkal, pótlásokkal - sokáig eltart. A gondos házigazda folyamatosan javítgatta a tetőt, és nem várta meg, míg a kötések megbomlottak, a moha belepte, vagy gödrös lett. A javítást végezhették saját maguk, vagy nagyobb javításhoz hívhattak nádazót. A kisebb foltokat tűzgéléssel javították, ez kiegészítette és tömörítette a tetőt. A tűzgéléshez 40-50 cm hosszú náddarabokat használtak. A több helyen megkötözött kévéket baltával, újabban már motoros fűrészszel vágták el a megfelelő hosszúságra. A kis kévékben lévő tűzgélnivaló nádat tűzgélőfa, lapicka segítségével a foltokba juttatták. A nádazó tűzgélőfával beleszúrt a tetőbe a folt fölé, megemelte a nádat és az így keletkezett helyre benyomott egy marék tűzgélnivaló nádat, amit a tűzgélőfával vert följebb (5. kép). Végezetül nádverő furkóval simították el az így javított tetőt. A nádtető legsérülékenyebb részét, a szegést gyakran kellett cserélni. Legutóbb Bálint József a szegés alá fekete fóliát rakott: a szegés készítésekor maga előtt gurította a tekercsben fölvitt műanyag fóliát.27 Ha a tető egésze nagyon gyengének mutatkozott, akkor nemcsak fódozták, tűzgélték a tetőt, hanem a tető teljes egészére egy új réteget raktak. Ezt a műveletet hívták borításnak, mögborításnak. szögeit deszkákból készített, 2-3 méter széles tombácot szükség esetén, főleg áradásokkor használták. KUCZY Károly 1976 32-33. A tombác kifejezés ismert másutt is: a tombácos malom a tiszai hajómalmok egy fajtája, amelynek tárhajója egy fatörzsből készült, ezt nevezték tombácnak. Vö. JUHÁSZ Antal 1960 134. Az adatra Dr. Juhász Antal hívta föl a figyelmem, amit ezúton is köszönök. 26 Vö. SABJÁN Tibor 2007 51. fényképével. 27 Bálint József dunapataji nádazóról munka közben készült egyetlen mozgóképes fölvétel a szegést mutatja be, amihez fekete fóliát használt. A fölvételt Schill Tamás készítette 2003 augusztusában dr. Nagy Antal polgármester présházának nádazásánál. A fölvétel az interneten is hozzáférhető: https://www.youtube.com/ watch?v=BFXfBd21PQc (Letöltés ideje: 2014. márc. 16.) 142
