Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Schill Tamás: Adatok a nád felhasználásához Dunapatajon
Cumania 27. Schill Tamás ADATOK A NÁD FELHASZNÁLÁSÁHOZ DUNAPATAJON Dunapatajon 1996 és 2003 között lehetőségem volt megfigyelni, és fényképekkel, hangfelvételekkel dokumentálni két idős helybeli nádazó hagyományos technológián alapuló munkáját. Bálint József (1928-2010) és Bálint Pál (1921-2010) hajlott koruk ellenére még nádaztak, bár inkább már csak javítgattak. Többször volt szerencsém együtt dolgozni velük, főleg id. Bálint Józseffel, aki a nádazásban szinte élete végéig aktív volt.1 E két idős nádazó halálával a hagyományos dunapataji nádazás megszakadt. Ez indított arra, hogy a dunapataji nádföldolgozással, ezen belül a nád építészeti fölhasználásával behatóbban foglalkozzam. Adatközléseken alapuló tanulmányommal a Duna-Tisza köze, ezen belül egy volt mezőváros, Dunapataj népi építészetéhez kívánok adatokat nyújtani. A nádföldolgozás helyi tájnyelvi szavai, egyes alkalmazási módjai további összevetésre adhatnak lehetőséget, illetve kiindulópontul szolgálhatnak a további kutatómunkához.2 A nád pataji fölhasználására nézve a szórvány néprajzi adatokat Pataj máig egyetlen átfogó néprajzi leírásából ismerhettük meg. Fél Edit Adatok Dunapataj néprajzához című tanulmányában nemcsak Pataj kertességét mutatta be, hanem a helyi építészetről is írt. Több nádfödeles építmény fotóját közölte is, hiszen „A fedőanyag csaknem mindig nád volt. Zsuppot csak a nagyon szegény használt, azt is ritkán, mert nád termett mindig bőven."3 A Pataji Múzeum4 fényképarchívumában számos fotó található a faluról, nádas épüle1 Bálint József nádazó munkáját mutatta be a Pataji Hírlap Szakmák, emberek című rovatában Balaton József. Vő. BALATON József 1989 10-11. Saját gyűjtési tapasztalataimat a témáról ugyanebben az újságban összegeztem röviden. SCHILL Tamás 199814. 2 Itt mondok köszönetét Dr. Juhász Antal néprajzkutató egyetemi tanárnak (Szeged) tanulmányomhoz nyújtott segítségéért, szíves útmutatásaiért. 3 FEL Edit 1937 354. 4 A Dunapataji Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény nem hivatalos, de a köztudatban és a múzeumi szakmai tekről. Janó Ákostól, a kiskunhalasi múzeum egykori igazgatójától ismerünk olyan fényképeket Pataj egyik régi, halmazos, rendezetlen településrészéről (ún. Varga utca), ahol a nád jelentékeny mértékű építészeti fölhasználása volt jellemző. Ugyanerről tanúskodnak a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum fotógyűjteményében található dunapataji épületképek is.5 Inkább művészfotóknak, mint néprajzilag jól hasznosítható dokumentációnak tekinthetjük Toronyi János fényképeit, amiket a népi műemlék Dunapataji tájház hagyományos technikával történő nádazásakor készített - Pastyik István múzeumalapító kérésére. Mivel a nád rendkívül gyakori növény volt Pataj környékén, a vele való munkafolyamatok, gazdálkodás is gyakran előfordul régi iratokban. Az úrbéri kérdőpontokra adott válaszokban is föltűnik a nád a haszonvételek között: „Nádolásunk is szükségünkhöz képest elegendő, de az is árendás földön".6 A végrendeletekben a hagyaték egyik legfontosabb része a ház volt, itt szintén föltűnik a nád, a nádazás: „János fiamat az örökségből: Adtam házra 100 rftkat, segítvén őtet náddal, téglával és faragó napszámosokkal" (1802); „A szálláskertet hasonlóképpen József fiának hagyja, mint aki különben is a benne lévő örökséget nádazta, tapasztotta, re- parálgatta" (1821).7 A nád jelentékeny méretű használata áttételesen a mezőváros halmazos településképét is befolyásolta: például az 1836-os nagy tűzvész után megindult valamiféle városrendezés is.8 Valószínűleg még ez körökben is elterjedt elnevezése. Tanulmányomban a továbbiakban is ezt a nevet használom. Vö. SCHILL Tamás 2009. E tanulmány szerzője a Pataji Múzeum gyűjtemény vezető néprajzos-muzeológusa. 5 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum digitális fotógyűjteménye: http://skanzen.hu/hu/a-skanzen/fotogyujte- meny-i 6 NOVÁK László Ferenc 2006 375. 7 KEMÉNY János 2005105., 117. 8 FÉL Edit 1937352. 137
