Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Wicker Erika: Árpád-kori állattartás emlékei az M5-ös autópálya Kiskunfélegyháza–Északi csomópontjánál
Wicker Erika be épült - tehát a terület használatának következő periódusát képviselő - hármas karámok csapadékszegényebb időben készülhettek, és az aszályos időjárás mesterséges víznyerő helyek készítését tette szükségessé. A szárazság a következő időszakban folytatódhatott, amit a VI. terület nagy kerítőárka vonalát követő, egymás mellé ásott 16 kopolyakút - és talán maga a kerítőárok is - igazol. Bizonnyal a hármas karámokkal egyidejű lehetett a VI/B - de akár a VI/A - terület néhány gödre is. 3. periódus: A kerített állattartó rész (V. terület K-i széle, VI/B. terület) Még állt a hármas karámrendszer, vagy legalábbis látszódtak árkai, amikor valamely oknál fogva szükségessé vált az állattartó terület bizonyos átalakítása. A hármas karámok keleti oldalát részben felhasználva ekkor készül a VI. terület nagy kerítőárka, melynek szerves folytatása az V. területen feltárt 2-4. sz. árok. A teljes feltárások térképe alapján azt is szinte bizonyossággal állíthatom, hogy a kerítőárok az V. területtől néhány m-re derékszögben megtörve északnyugat-délkeleti irányban folytatódott tovább (V. terület, 1. sz. árok). Azt sajnos, hogy milyen messzire, és hol törik meg északkelet-délnyugat felé, nem tudjuk, mivel ezek a részek kívül estek a feltárható területen. Ahogy hasonló okok miatt nincs meg - ha volt ilyen egyáltalán - az Árpád-kori állattartó rész keleti határárka sem. Az aszályosabbá váló időjárást, ahogy fentebb már jeleztem, a kerítőárkokon belüli agyagos részbe ásott kopolyakutak nagy száma is jelezheti. A kutak két csoportot alkotnak. Az V. területen az 1. és 2-4. sz. árkok határolta területen belül, közvetlen az árkok mellett három került elő. Ezektől északkeletre, a VI/A területen, a nagy kerítőárok belső oldalán - ahogy fentebb utaltam rá - az árok vonala mentén több sorban, egymástól szinte azonos távolságra találtunk 16 kutat. Elhelyezkedésük is sugallja, hogy ezeket kivétel nélkül az árok készítését követően, egymás után, szabályos rendben ásták. Az igen mély - helyenként a kopolyakutak mélységét elérő - árkokkal kapcsolatban felmerülhet, hogy kerítőfunkciójuk mellett bizonynyal vízgyűjtő szerepük is lehetett. Ez ugyancsak az időjárás aszályosabbá válását feltételezi, miként az is, hogy az állattartó rész keleti irányba, a vízgyűjtésre alkalmasabb kemény, agyagosabb altalajú területekre tevődik át. Felmerülhet természetesen a kérdés, hogy milyen építmények szolgáltak ebben az utolsó periódusban az állatok enyhelyéül vagy egyben tartására. A kerített rész északi felében (VI/B terület) jórészt csak kopolyakutak és gödrök voltak, míg déli felének ismert szakaszát - mivel itt egyáltalán nem találtunk Árpád-kori objektumokat - valószínűleg csak legeltetésre használták. Az egyetlen karámszerű építmény a VI/B terület közepén volt, melyet korábbi és későbbi gödrök is kereszteztek. Úgy gondolom, hogy ez a tény is az Árpád-kori állattartás keletre tolódását igazolja, s a legkésőbbi karámokat - ahogy a kerítőárok folytatását is - a feltárt területen kívül, a Kiskunfélegyháza-M5 Északi csomópont A-B lehajtójától jobbra, Kiskunfélegyháza irányában kellene keresnünk. Erre azonban a közeli és távoli időben is sajnálatosan kevés esélyünk van. Ahogy azt sem fogjuk tudni pontosan meghatározni, meddig terjed a kerített állattartó rész déli irányba. A nyugati határoló árok (V. terület, 1. sz. árka) éppen a szarmata állattartó (II. és IV. terület) és vermesgödrös (I. terület) rész között húzódik, olyan szakaszon, melyre már ráépült az autópálya. Csak a leletanyag teljes restaurálását követő részletes feldolgozás adhatna választ arra, hogy az itt talált közel két és félezer objektum közül köthető-e még néhány az Árpád-kori állattartás emlékeihez. Ezek közül kétségtelenül legérdekesebb az I. terület nyugati lejtőjén feltárt két ház, melyeket szarmata gödrökbe ástak, így a belőlük előkerült leletanyag is jellegzetesen szarmata. Feltűnő ugyanakkor, hogy a két ház szerkezete eltér a területen előkerült, háromféle típust képviselő szarmata házakétól: az egyikhez az Árpád-kor házakra jellemző kemence csatlakozott, míg a másik fenekén nyúzott lóbőrre utaló elrendezésben találtuk egy ló koponyáját és lábcsontjait. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az I. területet délről határoló két nagy, mély U alakú árok - a vonalát követő objektumok leletanyaga alapján - a szarmata település része volt, tehát az Árpád-kori állattartó rész határát ettől délebbre kellene keresnünk. 114
