Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Wicker Erika: Árpád-kori állattartás emlékei az M5-ös autópálya Kiskunfélegyháza–Északi csomópontjánál
Wicker Erika II/B : A szarmata falu állattartó részének közepe(1995)- IV. terület (nyomvonal közepe): A szarmata falu állattartó részének északi fele (1995)- V. terület (nyomvonal északi fele): Árpád-kori állattartó rész nyugat-északnyugati és északi határárka, nagy és kis karámok (1995) (2. térkép)- I. terület (keleti domb): 1/A: A szarmata falu vermesgödrös része (1994) I/B-C: A szarmata falu temetőjének déli vége (1994,1996) I/D: A szarmata település keleti része (1997)- VI. terület (üzemmérnöki telep): VI/ A: A szarmata falu temetőjének északészaknyugati vége (1997) Az Árpád-kori állattartó rész észak-északnyugati területe (1997) (3. térkép) VI/B: A szarmata falu temetőjének északészakkeleti vége (1997) Az Árpád-kori állattartó rész észak-északkeleti területe (1997) (4-5. térkép) A fentiekből kitűnik, hogy Árpád-kori állattartásra utaló nyomot a feltárt nyomvonal- szakasz déli felében, a keleti és nyugati határoló dombon nem találtunk; az ide sorolható objektumok a feltárt nyomvonalszakasz északi felében, és az üzemmérnöki telep területén kerültek elő. Jeleznünk kell azonban, hogy a teljes lelőhely több mint 2 000 objektumából előkerült soktízezres leletanyag restaurálására még nem került sor. Ebből következik, hogy az Árpád-kori állattartó rész alábbi ismertetését némiképpen módosíthatja majd a teljes leletanyag alapos tanulmányozása. Jelen ismertetésünkben azokkal az objektumokkal foglalkozunk, melyek alakjuknál, jellegüknél, elhelyezkedésüknél és - elenyészően ritkán - leletanyaguknál fogva nagy valószínűséggel nem a szarmata, hanem az Árpád-kori településhez tartoznak. AZ V. TERÜLET OBJEKTUMAI 2. sz. árok A 340 m hosszan feltárt nyomvonalon észak felé haladva a 260 m táján értek véget a szarmata település állattartó részéhez köthető objektumok. Az ezt követő több mint 30 m hosszú üres szakasz után a nyomvonal keleti szélén, a 285 m magasságában nagy árok foltja jelentkezett. A nyomvonalat északnyugat-délkeleti irányban 76 m hosszan átvágó objektum szélessége 2,5-3,5 m, humuszréteg alatt mért mélysége 50-70 cm között váltakozott. A fenekét két párhuzamos árok alkotta, az északi szakaszán kissé nyugati irányba forduló objektumban datáló értékű leletanyagot nem találtunk. 2-4. sz. árkok Egy több mint 10 m-es üres szakasz után a feltárt rész nyugati szélén 7 m széles árok körvonala jelentkezett, mely északkelet-délnyugati irányban, párhuzamos ágakra válva, közel 30 m hosszan szelte át a nyomvonalat. A legszélesebb, olykor humuszréteg alatt 70 cm-re nyúló árok több keskenyebb mélyedésből állt, a két azonos irányú, kísérő árok keskenyebb és sekélyebb volt. Az igen kemény, agyagos talajban nem tudtuk megállapítani, hogy ugyanazon objektum részei voltak-e. 2-6. sz. nyugati karámok Az 1. sz. árok nyugati oldalához közel hat nagyméretű, egy kivételével derékszögben megtörő árkot (1-6. sz.) tártunk fel, melyek akár Árpád-kori karámok részei is lehetnek. Az északnyugat-délkeleti főirányú karámokat részben egymásba ásták, közülük a legnagyobbat közel 30 m hosszan tudtuk követni. Egykori pontos alakjuk nem rekonstruálható, mivel területük kétharmada kívül esett a feltárható részen. 7-23. sz. északi karámok Jóval bizonytalanabb, hogy azok az általában keskeny, csak helyenként követhető, sekély objektumok is északnyugat-délkeleti főirányú, téglalap alakú karámok részei vol- tak-e, melyek a 2-4. sz. árkoktól északra kerültek elő. Az igen kevéssé értékelhető adatok alapján talán kerítőárokként vagy szárnyékként is értelmezhető az egyenes vonalú 10. sz. árok. 2-3. sz. kopolyakutak Nem vitás, hogy kútként használták azt a három nagyméretű, 2-4 m átmérőjű, általában 110
