Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)

Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban

Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban kirajzás következtében".91 A vőfélykönyvek szerepét és használatát jól jellemzik a kutatók: „A lakodalmi versek, rigmusok, a búcsúzta­tók és felköszöntések szövege kéziratos füze­tekben leírva terjed vőfélyről-vőfélyre, akik a füzeteket gyakorta le is másolják. Az eddig is­mert lakodalmi rigmusok változatai azt jelen­tik, hogy közismert nyomtatott vőfélyköny­vek szövegeinek helyi variánsai, s azokból a helyi lakodalmi eseménysornak megfelelő válogatásai".92 Az viszont bizonyságot nyert, amire többen utaltak, hogy a Kiskunságban - de valójában a Duna-Tisza közén - a vőfélyek az Alföldi vőfélykönyvek különböző kiadása­it tanulmányozták, vagy „hagyományozták" egymásra. A vőfélyversek eredetét illetően elmondha­tó, hogy Kóró Pál és Bakó Antal vőfélykönyvei szolgáltatták a legtöbb alapot, annak ellenére, hogy az utóbbi, szintén „alföldi vőfélykönyv", amelynek második kiadása 1920-ban jelent meg Szegeden, kevésbé volt olvasott a Fel­ső-Kiskunságban. A Volly István által közölt észak-magyarországi vőfélyversek csak egy esetben - a kerekegyházi Czingel Ádámnál - bukkantak fel. Hasonlóan a Bakó gyűjtemény­ből merített például a menyasszonyosháznál lévő beköszöntő-kikérő verséhez több vőfély is (Gazdag). A „szózat az első tál behozatala­kor" kedvelt leves-köszöntő volt - úgy Szórád József, mint Berényi József Kóró Pál vőfély­könyvében találta ezt a verset. Ezzel szemben a kerekegyházi Virág Mihály levestál-köszön- tője már Bakó alföldi vőfélykönyvéből való („A leves felköszöntése"), de más befejezéssel („Kedves vendégek, ez a tál forró, mint a tűz, Aki meg megettem, jön az egy se szűz!").93 Vi­rág Mihály a pörköltre két verset is tudott az egyik a Bakó könyvből való („A magyar gusz­tusnak nincs a földön párja"), a másik viszont egy eddig ismeretlen anyagból van átvéve. Kóró Pál könyvének - Legjobb és legtelje­sebb magyar alföldi vőfélykönyv - nemcsak alföldi, de általános Kárpát-medencei sikerét jól illusztrálja az, hogy az egész magyar nyelv­91 Korkes Zsuzsanna 1983198. 92 Molnár Ágnes - Barna Gábor 1983127. 93 Bakó Antal 1920 37. Itt jegyzem meg, hogy a csólyos- pálosi lakodalomból közölt vőfélyversek - egyes újabb és divatosabb rigmusoktól eltekintve - mind Bakó An­tal 1920-as vőfélykönyvéből valók, Korkes Zsuzsanna 1995 területen találunk szövegeiből. Somogybán például az ételek felszolgálásakor, a menyasz- szony megérkezése és a vacsora utáni áldo­más szövege a Kóró-féle szövegek ismétlése. Ez azért érdekes, mert az 1970-es évek elején gyűjtött anyagok egy része egy 1925-ben szü­letett nő elmondása alapján lett lejegyezve.94 Székelyföldi példáknál hasonlót tapasztalunk. Balázs Lajos csíkszentdomonkosi lakodal­mi vőfélyversei közt szerepelnek a Kórónál ismert levesre, borra, sültre, túróscsuszára közölt változatok.95 Itt nem árt azt is meg­jegyezni, hogy nemcsak kelet felé terjedtek a Kóró-féle alföldi vőfélykönyv szövegei. Gömör-megyében a lévárti és dereskei ételek felszolgálásakor mondott vőfélyversek (étel­beköszöntő, leves, káposzta, lepény, kása, és kásapénz kérése) a Kóró-féle alföldi vőfély­könyv 1904-es kiadásában szerepelnek.96 Az Alsó-Garam menti Kéménden gyűjtött 20. századi kéziratos vőfélykönyv is azt mutatja, hogy a Kóró-féle vőfélykönyvek ismertek vol­tak ott is.97 Kóró Pál alföldi vőfélykönyvének anyaga nem volt állandó, ami jól észlelhető a különböző kiadásokból. Míg a vendégek meghívására való mondókának az 1904-es és 1935-ös nyomtatásban két változata szerepel csupán (Vendéghívás és Másfajta vendéghí­vás címmel), s lényegében teljesen megegye­ző szöveggel, addig az 1943-as kiadásban már egy harmadik változata is van Még egy vendéghívás címmel. Az 1935-ös kiadásban A vőfély utolsó szózata után - ami zárja az eredeti vőfélykönyvet - már lakodalmas ma­gyar nóták (Lakodalom van a mi utcánkban, Jaj de magas, Kecskebéka felmászott a fűzfá­ra, stb.), tréfás ráéneklés az ott levőkre, majd újévi, agglegény, disznótoros, házavatásra, keresztelőre használható mondókák találha­tóak. Ez is jól mutatja, hogy a szerzők (vagy szerkesztők) mennyire akarták vagy szerették volna a divatot követni, és az újabb versekkel a példányszámokat növelni. 94 Ugyanakkor a gyűjtő megjegyzi, hogy sok szöveg „régi ponyvafüzetekben is megjelent, ahonnan átke­rült a kéziratos füzetekbe, ld. Együd Árpád 1975 250- 260. 95 Balázs Lajos 1994 96 Ujváry Zoltán 1993141-147. 97 Csókás Ferenc 1988 112-117,169-184. Csókás megjegy­zi, hogy a kéméndi kézzel írott vőfélyversek a 20. szá­zad két első évtizedében születtek. 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom