Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Wicker Erika: Szárnyékok, karámok és kutak egy Árpád-kori állattartó területen
Szárnyékok, karámok és kutak egy Árpád-kori állattartó területen Árpád-kori állattartáshoz köthető más építményeket - négy karám kivételével - nemigen találtunk. E kutak két csoportot alkottak. A délebbi csoport kútjai távolabb, az északabbiéi közelebb voltak egymáshoz. Előbbiek gyakorlatilag magukban álltak, utóbbiak körül - sajnos nem rekonstruálható - cölöpépítmények nyomait figyeltük meg, bár egyidejűségük természetesen nem megállapítható. A kopolyakutak általában igen nagyméretű kör vagy ovális alakú foltként jelentkeztek, s metszetükre is rendszerint az erős szűkülés jellemző. Legtöbb esetben ez a szűkülés a humuszréteg alatt, egy lapos padkát hagyva kezdődik. Lehetséges, hogy ez a padka egy egykori felépítmény meglétével függ össze. Kérdés, hogy e kutak az állatok itatását vagy a pásztorok vízkészletét biztosították-e. Két dolog azonban figyelemre méltó. Először az, hogy a D-i részen, amelynek Ny-i oldalához egy mélyebb, ma is vízállásos rész csatlakozott, csak egyetlen kopolyakút került elő. Ennek közvetlen közelében egy nagyméretű, egyenes fenekű, akár pásztorháznak is meghatározható objektumot tártunk fel. Ebből következhet, hogy ez a kút talán a pásztorok vízellátását szolgálta. A többi hat kút viszont a Ny-i vízállásos résztől jóval távolabb volt, és környékükön - legalábbis részben földbe mélyített - házat nem találtunk. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezek jóval nagyobbak és általában mélyebbek voltak az előbbinél, feltételezhetjük, hogy állatok itatására szolgáltak. Méreteik és metszetük alapján azonban nem alkalmasak arra, hogy ún. sírkútként határozhatnánk meg őket. Ez ugyanis „hosszú, mély ásás, melybe a marha a lejáraton lemehet s ivás után a túlsó följárón eltávozhat. Ilyen módon itattak valamikor végig egész gulyákat, méneseket."31 Petőfiszállási kopolyakútjaink ily módon történő itatásra nem voltak alkalmasak. De elképzelhető, hogy a kút mellett felállított vályúba mert vízzel biztosították a pásztorok a jószág itatását. (V. t. 3.)32 A kutak már Árpád-kori állattartó objektummal nem kereszteződtek, így készítésük idejét pontosan nem tudjuk meghatározni. 31 Madarassy László 1906 203. 32 Tálasi István 1936 52.4. kép. A PETŐFISZÁLLÁS-TŐZEGESI ÁRPÁD-KORI ÁLLATTARTÓ ÉPÍTMÉNYEK KRONOLÓGIÁJA Bár a feltárt terület nagysága a maga 25 ezer m2-ével és több mint fél km-es hosszával impozáns nagyságúnak volt mondható feltárásának idején, munkaterületünk szélességét az autópálya nyomvonala 50 m-re korlátozta, így azután egy ugyan rendkívül hosszú, de sajnos igen keskeny sávot tanulmányozhattunk egy közeli Árpád-kori falu állattartó részéből. Ráadásul több egykori építmény árka igen sekély volt, így egyáltalán nem vagy csak részlegesen sikerült feltárnunk őket. E tények természetesen arra is figyelmeztetnek, hogy az egymásra-építésekből levont következtetéseket bizonyos kritikával kell szemlélni. Ugyanakkor a több esetben megfigyelt egymásba-ásások alapján mégis megkockáztatom egyes Árpád-kori állattartó építményeink egymáshoz való időbeli viszonyának vázolását. Legkorábbiak a feltárás D-i felében elszórtan feltárt szárnyékok lehettek, melyeket egy ideig akkor is használtak, amikor a már nemcsak enyhelyet nyújtó, de az állatok bekerítését is célzó trapéz alakú karámokat megépítik. Ezek nagyjából ugyanazon a kb. 300 m hosszúságú területen kerültek elő, mint a szárnyékok. Ugyanezen a részen találtuk azt a néhány kör alakú karámot is, melyek egyes megfigyeléseink szerint később épülhettek a trapéz alakúaknái. Az állattartás helyszíne ezután D felé, a legelő irányába tolódik, hiszen az építmények legkésőbbi típusát képviselő téglalap alakú karámok - a duplaárkosak kivételével - gyakorlatilag csak itt, egymáshoz viszonylag közel találhatók. Mivel egymásba ásásuk csak egy, és ráadásul bizonytalan esetben figyelhető meg, csak feltételesen gondolom, hogy a nagyobb méretű, téglalap alakúak valamivel talán korábbiak az ívelt oldalú, keskeny karámoknál. Utóbbiak közül legkésőbbi a többitől némiképp eltérő tájolású 15. sz. karámunk lehetett. Az általunk feltárt állattartó részt több generáción keresztül használhatta egy (vagy több) közeli Árpád-kori falu lakossága. E települések valószínűleg a tatárjárás alatt nép93
