Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Marcsik Antónia: Kiskunfélegyháza környéki szarmata lelőhelyek humán csontváz-anyagának rövid jellemzése
Szárnyékok, karámok és kutak egy Árpád-kori állattartó területen zamok alapján nem zárhatjuk ki. Különösen akkor nem, ha ezen építmények teleltetésre is szolgáltak, hiszen a szerves anyagból készült falakon kívül e karámok más enyhelyet nem adtak a jószágnak. Mint fentebb idéztem, a néprajzi szakirodalom egyes adatai alapján a karám és az akol között az az alapvető különbség, hogy míg a karámok minden esetben fedetlenek voltak, az akiokhoz fedeles szín is tartozott.21 Mivel pedig petőfiszállási építményeink egy részénél a részleges fedéssel (is) kapcsolatba hozható cölöplyukakat tártunk fel, felmerülhet a kérdés: nem célszerűbb-e ilyen esetekben a régészeti szakirodalomban is az elterjedt „karám" helyett az „akol" megjelölést használni? Az egyelőre rendelkezésemre álló kevés adat nem segít a kérdés alapvető tisztázásában. Ezért - a problémafelvetés mellett - egyelőre maradok a hagyományos „karám" megnevezésnél, jelezve természetesen, ha akolra utaló nyomot figyelhettünk meg. „Vigasztalásul" szolgáljon, hogy azok sem tudták a hagyományos régi elnevezést, akik életüket ilyen építmények közelében töltötték: „A kiskunsági gyűjtőutak arról győzik meg a kutatót, hogy a pásztorépítményeket tekintve is az utolsó évtizedek alatt nagy nyelvi romlás állott be. Csak a legidősebb pásztorok tudják szabatosan megkülönböztetni az egyes építményfajokat. A szárnyék, karám, akol, sőt a cserény is, a mai fiatal pásztorok nyelvén azonos, pedig a régi pásztorok ezekben pontos különbséget tesznek; vannak olyan építmények, melyeket elfelejtettek, úgyhogy a jelen állapotát csak az öregek megkérdezésével lehet vizsgálat alá vonni. Ez a nyelvi romlás és fogalomzavar a fiatal pásztorok részéről az ország minden helyén tapasztalható."22 A néprajzi szakirodalom szerint a karámok „alakjukra nézve vagy négyszögletesek vagy szabálytalan kör alakúak." 23 Hasonlóak kerültek elő a petőfiszállási feltáráson is, bár a formai sokszínűséget mutató négyszögletesek mellett csak kevés szabálytalan kör alakú karámra utaló árkot találtunk. Az alábbiakban alakjuk szerint tekintem át az általunk feltárt karámokat és feltételezhető 21 Szabadfalvi József 1970 49. 22 Tálasi István 1936102. 23 Tálasi István 1936111. aklokat. Méreteiket a mellékletben ismertetem. Az árkoknál metszetadatokat nem adok meg. A mély árkok túlnyomó része a metszetek egyik vagy másik oldalán, esetleg középen nyúlványszerűen lemélyült, de elképzelhető, hogy hasonló alakúak voltak a sekélyek is, és azokból csak a nyúlványok alja maradt meg. NÉGYSZÖGLETES KARÁMOK E karámok túlnyomó része téglalap alakú, és vagy keskeny, hosszú, ívelt oldalú, vagy pedig nagyméretű, egyenes oldalú. Kisebb részük trapézformát mutat. Mindkét típust teljesen zárt árkok rajzolják ki. Nem tudni, hogy ugyancsak zárt volt e néhány, valószínűleg téglalap alakú, duplaárkos karámunk, mivel ezeknek csak kis része esett a feltárható területbe. TÉGLALAP ALAKÚ KARÁMOK ívelt oldalú karámok (I. táblázat, II. t.) Az idetartozó karámok általában 20-22 m hosszú, 6-7 m széles téglalap alakúak, bejárat nélküliek. Hosszanti oldalaik nagyon enyhén homorodnak, keskenyebb oldalaik domború- an íveltek, sarkaik lekerekítettek. Irányuk két (három?) karám kivételével ÉNy-DK. Az ÉNy-DK-i irányú 14 karám közül mindössze kettő esett teljes területével a feltárt részre (1. és 2. sz. karám), és egyharma- duk esetében bizonytalan, hogy valóban e típushoz tartoznak-e. A 10. sz. karám túlságosan kis méretű, a részben egymásba ásott 11-13. sz. karámok feltárható szakaszából nem állapítható meg teljes bizonyossággal formájuk, de ívelt oldalaik miatt leginkább ide sorolhatók. A 14. számmal jelzett karám csak egy hasonló alakú és nagyságú humuszfolt, melynek nyesését a körülmények nem tették lehetővé. Érdekes viszont, hogy e bizonytalan objektumok a feltárt terület É-i kétharmadában voltak, ahol a biztosan ívelt oldalú karámok közül egyetlenegy sem került elő. É-D-i irányú volt a biztosan e típusba tartozó, legészakibb fekvésű 15. sz. karám, melynek K-i oldalát egyszer megerősítették. Mielőtt azonban megépült volna, helyén más állattartó építmények álltak. Ny-i oldalával pár89
