Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)

Régészet–Antropológia–Numizmatika - Mészáros Mónika: Szarmata temetkezések a stratégiai MOL-gázvezeték Bács–Kiskun megyei szakaszán

Mészáros Mónika egymáshoz képest való sírelhelyezkedést vi­szont a családhoz tartozás határozhatta meg, mivel a jelölt és jelöletlen sírok általában kü­lönböző korúak.22 Jelenleg vizsgált sírjaink alapján a KKF.7. lelőhelyen található szarmata temető körülár- kolás szempontjából kevert síros volt. Köze­lebbről vizsgálva körárok keretelte esetleg a KKF.7./98.sírt, valamint a 101-est (?), de biz­tonsággal a rengeteg szuperpozíció miatt csak a 154. sírról mondhatjuk el, hogy körül volt árkolva (116.árok) (I. tábla) A SÍRBAHELYEZÉS MÓDJA: A HALOTT HELYZETE ÉS A KOPORSÓS, ILL. KO­PORSÓ NÉLKÜLI TEMETKEZÉSEK A Kárpát-medencei szarmata sírokra ál­talánosan jellemző a halott nyújtott, háton fekvő, a sír középtengelyébe való fektetése, a karok törzs melletti nyújtott helyzete. Ettől ta­lán csak a KKF.5/72. sír halottjának pozíciója tér el, aki a sír nyugati oldalfalához közelebb került elő. A karok sírbeli helyzetét illetően összesen hét esetben volt vizsgálható egyik, vagy mindkét kar elhelyezkedése. A jobb kar minden esetben a medence mellé kinyújtva, a bal kar viszont enyhén (KKF.7/98., 161. sír), vagy erősebben behajlítva (KKF.8/50.sír) ke­rült dokumentálásra. Egy kisgyermek (KKF. Ad.2/252.) esetében a karok szétvetve a törzs­től távolabb, behajlítva feküdtek. A koporsóhasználat ugyancsak általánosan elterjedt az alföldi szarmata Barbaricumban mind térben, mind időben. Számát tekintve azonban - mint azt Kulcsár Valéria összefog­lalásából tudjuk23 - megfigyelhetősége nem tekinthető gyakorinak, hiszen az általa vizs­gált lelőhelyek közül összesen 45 helyen, az összes sír 9%-ában találtak koporsóra utaló nyomokat. Időben az első koporsókat a Kr.u. 2. század végére-3. század elejére keltezhető korszakból sikerült dokumentálniuk az ása- tóknak. A raboltság és a sír koporsóval való ellátottságának összefüggését vizsgálva Kul­csár V. azt tapasztalta, hogy a rablás aránya a biztosan koporsós síroknál szinte 100%. Ennek az eredménynek minden kétséget kizáróan a rabolatlan KKF.7./98. sír sem mond ellent. 22 Vaday Andrea 1995-96 23. 23 Kulcsár Valéria 1998 28. Vizsgált lelőhelyeinken öt esetben (KKF. 5./64., KKF.7./98., 153., 154., és 161. sír) fi­gyelt meg az ásató koporsóra utaló nyomot. Ezek közül a KKF.5./64. sírban a koporsófa korhadt nyomait, a KKF.7./153. és 154. sírban a váz körüli betöltés sötétebb, szerves anyagos elváltozását tapasztalta, míg a KKF.7./98. és 161. sírjának halottja esetében csupán a test­helyzetből (vállak felhúzottsága, karok szo­rosan a törzshöz préselődése) következtetett a koporsó egykori meglétére. A többi temet­kezés esetében sem zárható ki teljes bizonyos­sággal (kivéve persze az KKF.Ad.2/50. objek­tumát) a koporsó alkalmazása, mivel az elkor­hadt szerves anyagra utaló jeleket az egykorú bolygatások még inkább eltüntethették. Felmerült korábban, hogy a sírok mérete összefüggésben állhat a koporsóhasználattal. A félegyházi sírok esetében inkább az a kép alakulhat ki bennünk, hogy nem befolyásolta a koporsó a sírméretet, hiszen a koporsósnak tekintett sírok átlagosan hasonló méretűek voltak, mint azok, amelyekben nem talált az ásató koporsóra utaló nyomokat - csupán a KKF.7/154. sír volt a többitől eltérően kiemel­kedő méretű24 - vagy más megközelítéssel: talán azért hasonló nagyságú minden vizsgált sír, mert egyformán koporsósak voltak, csak épp a faanyag megfigyelhetősége volt bennük eltérő mértékű. SZOKÁSTÓL ELTÉRŐ TEMETKEZÉS A fentiekben leírt szabályos temetkezések­hez képest egy rendellenes rítusú sírt is rejtett a feltárt nyomvonalszakasz. A KKF./Ad.2. lelőhelyen az 50. objektum idős férfi halottja számára nem ástak szokásos sírgödröt, csu­pán egy, már részben feltöltődött, korábban feltehetően élelemtárolóként használt, de az 24 A lelőhely közelsége folytán érdemes megjegyezni, hogy az M5. autópálya építését megelőző leletmen­tés során a várostól DNY-ra fekvő Kiskunfélegyháza - Kővágóér (KKF.147.) lelőhelyen Gallina Zsolt olyan szarmata temetőrészletet tárt fel, melynek sírjai hosz- szukban 240-410 cm között, szélességükben pedig 55- 225 cm közt ingadoztak. Egyes sírok esetében felme­rült a nézet, hogy sírkamrákat alakítottak ki a halottak számára. A temetkezések többségében S-alakú kopor­sókapcsok helyezkedtek el, melyek rönkfakoporsókra engedtek következtetni. A sírok tájolása itt is főként DK-ÉNY volt, a D-É-i iránytól max. 19°-os eltéréssel (Gallina Zsolt 1995-96 63.). 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom