Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Helytörténet - Művészettörténet - Sümegi György: Járitz Józsa a Kecskeméti Művésztelepen
Járitz Józsa a Kecskeméti Művésztelepen lik elénk a följegyzésekből, amelyek egyfajta rendszeres kibeszélései, kimondásai a felgyülemlő alkotói problémáknak, kételyeknek és bizonyosságoknak. Ebben az értelemben: beszélő füzetek, Járitz alkotói (és emberi) vívódásainak, élete - művészetén keresztül - szűrt történetének a legfontosabb foglalata. A Kecskeméti Művésztelepen töltött időszakra vonatkozó töredékes és hiányos megjegyzésekből is plasztikusan elénk tárul a telep élete a közös alkalmak és az egyéni munka koordinátáiban kibontakozva. Farkas Béla festőművész Pál Franciskának írott (1914. dec. 19. - 1915. febr. 8. között) leveleiben7 legalább kérdés és üdvözlés formájában emlegeti Járitzot („Mi van Jóskával? [...] Jóskát üdvözlöm"), de érdemi információ nem hangzik el vele kapcsolatban. Az 1914-1918 között készült művei sorából próbálom kiemelni azokat, amelyek föltehetően Kecskeméthez kötődnek. Bizonyosan ő készíthette Budai Dezső Hungaricus álnéven publikált futurisztikus regénye, A szenvedő ember második kiadásának (Eggenberger, Bp., 1916) hatásos címlapját. Ezen lépcsők alján oldalra fordított stilizált figurát lenyűgözi a két elefánt tartotta építmény. A borító-rajz formailag rokona Járitz 1915-ös rajzának, amelyen egy ernyőszerű, erős, tömör lombozatú fa törzsébe foglalt figura jelenik meg. A jelzett időszakban, az 1914-18 közötti években keletkezett Járitz-művek fontosabb része bizonyosan szerepelt kiállításon is. Ebből a szempontból az 1922-es gyűjteményes kiállítása lehet a legfontosabb.8 A 11 év terméséből (1911-1922) 125 művet tartalmazó kiállításon az 1914-18 közti évekhez 22 mű évszám szerint köthető (1915=3, 1916=4, 1917=10, 1918=5), ám bizonyosan több lehetett, mert 22 rajz külön cím és önálló sorszám nélkül szerepel. Portrétanulmányok (Öregasszony 4., 23., Nevető kislány 76., Bözsi 76., Kató 21., Férfi tanulmány fej 77., Szőke kis leány 83., Hármas portré 90.), akt stúdiumok (28-30., 34., 101.) és tájképek (13. Tájkép, 24. Napos táj, 52. Tájkép fákkal, 88. Naplemente) egyaránt szerepeltek. De volt közöttük enteriőr ((93.), Önarckép (80.), és a 79. tétel Jenőke 1916 cím mögött talán Pászk Jenő 7 SÜMEGI György 19891084-1092. 8 Járitz Józsa gyűjteményes kiállításának katalógusa. Nemzeti Szalon, 1922. október-november. szuggesztív portréját kell föltételeznünk.9 Az arckép a kevés színnel (a zöld árnyalatai és fekete, kitüntetett használatú színek ezen időbeli palettájáról) való expresszív fogalmazás, a már-már sugallatos, delejes tekintet-megidé- zés, a barát lelkesült megjelenítésének színvonalas példája. (Emlékezzünk csak, hogyan írt föntebb róla: „Semmit sem szeretek úgy Jenőn, mint a két szemét, azt a két, mély, meleg, bársony-szemét".) Ezt a szeretettel festést, ezt a mély érzésű odafigyelést lehet kiérezni Járitz Pászk portréjából. S hogy mennyire egyénien karakteres, azt jól mutatja Pászknak a Székely Aladár által készített azonos korú fénykép- fölvételével való összehasonlítás. Járitz táncoló figurákat megjelenítő akt rajzainak festmény-megfogalmazása (az őt Kecskeméten 1914-ben tanító Perlrott Csaba Vilmos művei közé tévesen sorolt), a Táncoló aktok szabadban című, három figurát különböző pozíciókban megjelenített akt-kompozíciója.10 A fontiekből következően e mű datálása nem lehet 1914 előtti, de legkésőbb 1915-ben vagy 1916-ban készült. Látszatra, csupán felületes szemléletre tűnhet Perlrott-műnek, hiszen ő ez idő tájt sokkal erőteljesebben figyelt a konstrukcióra, a szerkezetre, az ábrázolt motívumok és alakok stilizálására. Távol állt tőle a Járitzot - e festményét is - oly jellemzően egyénítő légies fogalmazás, az emberalak erős komtúrokkal való, sziluett-szerű megjelenítése. A már-már testetlenített, minimális plasztikai értékekkel felruházott figurák vázlatosak, súlytalan-könnyedek, ám felfokozott dekorativitásukban (amit a kompozíció három színre redukáltsága híven szolgál) Járitz korai munkáira jellemzően tipikusak is egyúttal. Nemrég restaurálás során vált egyértelművé, hogy enyhe torzítással megformált, rálátásos leány arcmása a változatos zöldekből lilás, árnyékos színvilággal kiemelt figura. Ez fontos, korai, 1915 körüli munkája, amely színvilágával ráadásul a fauve-okat, elsősorban Matiss-t idézi.11 9 Járitz Józsa: Pászk Jenő 1916, vászon, olaj, 67x48 cm, jelezve nincs. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 2004. 7. T. 10 Reprodukálva: Táncoló aktok a szabadban, 1908 körül, vászon, olaj, 49x66 cm, jelezve nincs. In: Perlrott Csaba Vilmos (1880-1955) kiállítás. Katalógus. Mű-Terem Galéria, 1998. június 19. - július 4. 11 Leány arckép, 1915 k., vászon, olaj, 75x50 cm, J. j. f.: JJ (Mgt, Bp.) 299
