Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Helytörténet - Művészettörténet - Sümegi György: Járitz Józsa a Kecskeméti Művésztelepen
Sümegi György egy villában laktunk. Haller, Pászk művészek voltak ott akkor és mások". Járitz Józsa kecskeméti munkálkodásáról, a művésztelepen megismert kollégáiról és művészi előrehaladásáról, szemlélete gazdagodásáról az idézetteknél részletesebben tudósítanak az ő kockás füzetekbe (kézzel, tintával) írott naplói.5 Följegyzései folyamából a kezembe került kötetek alapján próbálom meg rekonstruálni mindazt, ami a Kecskeméti Művésztelepen vele történt. Mindehhez néhány, a művésztársaktól származó levél nyújt további tényeket, adatokat, szükséges kiegészítéseket. Valószínűnek tartható, hogy a főiskolai hallgatók szokásos nyári gyakorlata idejét, az őszi és tavaszi szemesztereket követő nyárit, a trimesztert töltötte Járitz Kecskeméten. Egy, a naplókban idézett levélbeli dátum szerint 1914. július 15. és szeptember 15. közötti három hónapot tartózkodott, s dolgozott a Kecskeméti Művésztelepen. Járitz 1914 szeptemberében jegyzi be naplójába, hogy Cs. (=Perlrott Csaba Vilmos), aki „analízis nélkül vette az életet", a művészpálya nehézségeiről, az eredmények eléréséért folytatott kitartó küzdelmekről, valamint az iránta kialakult vonzalmáról beszélt neki. Ugyanaznap jegyzi föl: „És kint dühöng a világháború. [...] Andor bátyám északon harcol. És én alig érzem ennek a rettentő kavarodásnak szédítő lehelletét". És lakonikusan még hozzáteszi: „Az utóbbi időben alig festek". Beírja naplójába Perlrott Csaba Vilmos édesapjának küldött levelét, amelyben Perlrott jelzi azt, hogy Járitz Józsa június 15. és szeptember 15. között „reggeltől estig felügyeletem mellett festett", s kéri, hogy tanítási díját az édesapa térítse meg. Leírja Járitz azt is, hogy J. (=Pászk Jenő) sokat mesélt Cs-ről, aki Iványi Grünwald tanítványa, „vártak tőle nagy dolgokat, de az idő telt, és Cs. nem teljesítette a hozzáfűzött várakozást. [...] Minek kapkod, miért nem fejez be semmit. [...] Folyton hazu- dozik. Fr (=Pál Franciska) védelmezte Cs-t". Vagyis Pál Franciska, Járitz barátnője, akivel együtt lakott a Kecskeméti Művésztelepen Cs. védelmére kelt J. erős kritikájával szemben. Ilyen és hasonló, a művésztelepre és lakóira, azok művészi előmenetelére, az ott folyó 5 Járitz Józsa kézzel írott naplóit a Járitz család tagjai őrzik. munkára és a korabeli képzőművészeti közéletre vonatkozó fontos bejegyzések gazdag, forrásértékű tárházai a naplók. „Megérkezett a mozgósítási parancs a népfelkelőkre vonatkozólag, akik soha katonák nem voltak 24-36. évig. Jenő ebbe benne van. [...] Cs. visszaérkezett [...] elmondta, hogy Bornemisza milyen feltételek mellett tanít, hogy ő is iskolát nyit a télen egy barátja műtermében". „Istenem, milyen jó egyedül itt lenni az én szobámban, kint dühöng a vihar, zuhog, dörög, villámlik. Iszonyúan szeretem ezt az időt. És messzebb már háború dühöng, mozgósítanak, kiürül a telep és az emberek másról sem beszélnek. [...] Az emberek felveszik a katonaruhát és lelkesülnek, de ez kell, mert másképp nem tudnának gyűlölni és gyilkolni. [...] Bent festünk a műteremben egy csendéletet együtt. A modellem nem jött a héten. [...] Itt lóg a levegőben a világháború réme. Senki nem bír dolgozni. Itt dübörög el a vonatok horribilis tömege a telep mellett és viszi a hullákat a vérmezőkre. [...] Tegnap volt Gulyással egy hihetetlenül heves vitánk. Vallás, Krisztus volt a főtéma. [...] Múltkor az egyik képemre azt mondta, hogy olyan mint egy elkezdett Cézanne. Cs. mesélt nekem Prottman Stelláról, párizsi magyar festőnőről, akit a legjobb magyar piktorinának tartott, amíg engem még nem ismert és bennem nem bízott. [...] Én megtettem azt az őrültséget, hogy felutaztam (Budapestre) éjjel. Érdemes volt azért hazajönni, hogy lássam a régi képeimet. Mennyit haladtam ez alatt a hat hét alatt, az hihetetlen. Milyen üres, milyen felületes dolgok, azokhoz képest, amit most csináltam, és milyen másképp látok most. »Én már láttam embereket gyorsan haladni, de ez a haladás ez hihetetlen, valóságos csoda« - mondta Cs. Most látom, mennyire szerettek engem a telepen. Milyen szép, abszolút nyugalmas kis oázis volt az, úgy fáj most Pestet látnom és hallani idegen hangokat. Cs. jól tanít, olyan imponálóan, nemesen. [...] Van benne különben is nagy sok nagyúri, nagystílű, előkelő vonás, sok fölény." „írni, festeni, táncolni" - így summázza a legfontosabb tevékenységeit fölsorolva Járitz. „Tegnap itt voltak Linzék, és vettek egy képet. Iszonyú fájdalom volt megválnom tőle, úgy szeretem őket mind, és itt akarom őket 294
