Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Régészet–Antropológia–Numizmatika - Knipl István: Hajós régészeti topográfiája
Knipl István nevezése is mutatja, - kolostornak gondolta azokat. Csákányfő faluról igen keveset tudunk, neve ismert középkori oklevelekben nem fordul elő. A település a hajósi nép emlékezetében már nem él, bár az egykori falu területét a mai napig „Tschackamfee"-nak, azaz Csákányfőnek nevezik. Egy még Császártöltés megalapítása előtt készült térképen „Csákányfű" és „Császár tó" nevek olvashatók. Egy hasonló korú, Pest vármegyei okirat „Csákányfő vagy más néven Császártöltős" elnevezést használja. Ekkoriban a későbbi Császártöltés területét „Csakánfeő, másnéven Császártöltős" névvel is illették, és „Csákányfő seu Császártöltes"-ként szerepel Mikovinyi Sámuel térképén. „Csákányfő, alias Császártöltési" pusztát említ egy 1743-ból származó jegyzőkönyv is. Császártöltés telepítőlevele az új falu déli határát „a Csákányfő puszta alatti tótól kezdődően" jelölte ki. Ugyanitt az új telepeseknek szénakészítésre alkalmas területet jelöltek ki „a mocsárral szemben a másik oldalon, Csákányfő puszta magaslata alatt". A Hajósi pincék és Császártöltés közötti területet ma is Csákányi földeknek, az ettől keletre eső erdőt pedig Csákányi erdőnek hívják. A 42. lelőhely (Kloster Kass) területén 1995 februárjában rigolírozás közben tégladarabok és emberi vázcsontok kerültek elő. A terület újbóli terepbejárása (2010) során nagymeny- nyiségű középkori kerámiatöredéket gyűjtöttünk, és a lelőhely legmagasabb részén jelentős mennyiségű - bár igen apróra tört - csont és építőanyag (tégla, réti mészkő) maradványokat figyeltünk meg. Biztosan állíthatjuk, hogy e maradványok az egykori Csákányfő település templomát jelölik. Csákányfő pusztulásának, elnéptelenedésének ideje jelenleg nem ismert. A település az 1560. évi tahrir defter szerint „Csákánfa puszta, defteren kívüli, üres és adófizetők nélküli [...]." Az ugyanez évi timár-defter Mehmed bin Musztafa timár-birtokaként tartotta számon. A későbbi defterekben nem szerepel, minden bizonnyal a többi Hajós környéki településsel ellentétben igen korán elnéptelenedett, pusztulása a korai török időkben következhetett be.264 264 Történeti áttekintés Wicker Erika - Knipl István 2005a 109-112.; Wicker Erika - Knipl István 2005b 42-43. alapján. Irodalmi hivatkozások ugyanott. Kál/Kall A település minden bizonnyal a jelenleg is Kall-szigeteknek nevezett dűlő É-i részében található, igen nagy kiterjedésű 47. lelőhellyel azonos. A terepbejárás során nagy mennyiségű középkori kerámiatöredéket gyűjtöttünk, a lelőhely legmagasabb részén egykori épületre utaló, igen apróra tört kő (réti mészkő) töredékeket figyeltünk meg. A település első említése a 12. századból származik. „[...] A Kalocsa vidéki Kall faluban Gáb elődei a kalocsai érseknek szolgáltak; Gábot II. Géza 1150 körül az egyháztól felszabadította, 5 eke földet adott neki, és a „királyi ház" szolgálatába fogadta.265 III. István megújította apja adományát Gab és fia Botus részére, mivel ez a fehérvári csatában megsebesült. 1298-ban Kalli Mikus özvegye nyugtatja férje fiait, Miklóst, Miko-t és Kuthe-t hitbére (dós) kifizetéséről.266 A települést Csánki Dezső egy 1464-re keltezhető irat kapcsán említi.267 Nagy valószínűséggel Kál azonos a Bodrog vármegye ENy-i részére tehető, 1399-ben köznemesi névből ismert Kallal is.268 A kalocsai náhijébe tartozó faluról a török defterek is sok esetben szolgáltatnak adatokat. Az 1548-ban készített tahrir defterben a települést Kálla néven említik, az adófizető hanék száma négy.269 1553-ban a dzsizje defter három hanét, három új hánét és egy birót említ.2701560-ra a korábbiakhoz képest jelentősen megemelkedett a település lakosainak száma. A tahrir defter szerint a falu 37 hane után adózott.271 1570-ben a szandzsákösszeírás idején 13 hane után fizettek adót, vagyis a lakosok száma a tíz évvel korábbinak már csak harmada volt.272 A település az adóösszeírás idején Kurd bin Mehmed ziámet-birtokához 265 Györffy György 1987 333. 266 Györffy György 1987 426-427. 267 Az 1444-ben említett László 1464-ben: Miske, a két Lugas, Kál, Mórháza és Dusnok részeit királyi engedélylyel a dohai Szilágyiaknak adta. (1444: Muz. levéltár és Ház. okit. 408., 1464. és 1496: néhai Nagy Imre gyűjt. - Vö. 1502: Ház. okmt. V. 394. és 1444.1464. 1502: Prot. neoaquist. comm. pag. 107.) Csánki Dezső III. 1897333. 268 Csánki Dezső II. 1894 203. 269 Vass Előd 1979 48. 270 Vass Előd 1980.165. 271 Vass Előd 1980111. 272 Csorba György 2000 175., 180., 185., 190., 195.; Káldy- Nagy Gyula 2008100. 26
