Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)

Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban

Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban feltételezhetünk, ami viszont további kutatást igényel.109 A Kiskunság déli részén a hívatla­nok, a maskarások tánca divatos volt Buga- con, Bócsán, Kecelen, Kiskunlacházán, Orgo- ványban.110 Szeged környékén (pl. Csólyospá- los) a bolond menyasszony volt ismert lako­dalmi tréfa, és ez valószínűleg a déli területről terjedt észak felé. Az északi részen az éjszakai mulatozásnak a maskarásokkal való évődés és civódás volt a csúcspontja (Kunszentmik- lós, Szabadszállás, Fülöpszállás, Ladánybene, Lajosmizse, Kerekegyháza). A „szűrujjasok" elnevezés a jászsági elnevezés rögződésé- nek példája Lajosmizsén és Ladánybenén. A lakodalmi tréfás verbuválás - melynek két változata, a felszolgálók toborzása és a mulat­ságos verbunkos szinte behálózza Gömörtől egészen a Dél-Alföldig és Bácskáig az alföldi nagyrégiót - csak elszigetelten maradt meg a kiskunsági területen (pl. Csólyospálos, Kecel, Kunszentmiklós, Kiskunhalas). I lasonlót ta­109 A nyelvész Baski Imre egyenesen a magyarországi törökök hagyományát véli felfedezni a kunszentmik- lósi alakoskodó szokásban, ld. Baski Imre 2007 110 Szomjas-Schiffert György 2006 52, 60, 64, 67. pasztalunk a szalmakazal tetején való hajnali mulatozásnál, ami része volt a hagyományos Duna-Tisza közi lakodalmaknak (Bocsa, Bu­gac, Fülöpszállás, Kerekegyháza, Ladánybe­ne, Orgovány). Végezetül nem árt leszögezni azt, hogy a hagyományosnak tartott régebbi elemek eltű­nésével párhuzamosan az 1990-es évek utáni lakodalmak sok újítást hoztak, ami a változó és nemzetközi divatnak, de sok esetben a hi­vatalos vőfélyek munkájának az eredménye. Ma már nem ritka a négylovas parádéskocsis vagy limuzinos lakodalom és a hivatásos vő­fély, ceremóniamester és nőfély működése, mint ahogyan a profi felvirágozás, díszítés vagy a különleges étrendek elkészítése sem. Egyes szórakozóhelyek és vendéglátócégek erre az alkalomra külön „rendezvényszerve­zőt" tartanak. A szövegek és a szokás hagyo- mányozódása és innovációja jól tetten érhető a mai kiskunsági hivatalos-félhivatalos vőfé­lyek repertóriumában. Az, hogy ők hogyan alakítják át a változó igényeknek megfelelően műsorukat, és mindez miképpen hagyomá- nyozódik majd következő generációra, újabb kutatásokkal lehet tanulmányozni. IRODALOM APARI István é.n. Vőfélykönyv őskori időkből, 1835. évből. Összegyűjtötte és összeállította Apari István Sióagárd. Szekszárd Molnár-féle nyomdai műintézet BAKÓ Antal 1920 Alföldi vőfélykönyv. A legrégibb hagyományos szokások szem előtt tartásával a legújabb népszokásokhoz és a polgári házassághoz alkalmazta Bakó Antal. Szeged: Endrényi Imre könyvnyomdájában, második kiadás BAKSAY Sándor 1891 Magyar népszokás az Alföldön, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben VII. kötet. Budapest (http://www.konyve.hu/pdf/Nepszokasok.pdf, letöltve. 2011-05-31) BALASSA Iván - ORTUTAY Gyula (szerk.) 1979 Magyar néprajz. Budapest BALÁZS Lajos 1994 Az én első tisztességes napom. Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson. Bukarest BASKI Imre 2007 A kunszentmiklósi lakodalmas törökös népszokásához. In: Csagircsa. Török és magyar névtani tanulmányok 1981-2006. 221-234. Karcag BARI Károly 2005 Egy gépírásos vőfélykönyv a Borsod megyei Harsányból. In: Mindenes gyűjtemény 1-2. Tanulmányok Küllős Imola 60. születésnapjára. Szerk. Csörsz Rumen István. 419-429. Budapest 241

Next

/
Oldalképek
Tartalom