Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Kürti László közötti, versben előadott élcelődés. A rigmus részleteiben a kiskun paródiák szövegeit is felfedezhetjük; viszont a szűrujjas név a jászsági hagyomány megmaradására enged következtetni. Míg a szokást Szomjas-Schiffert György többször is említi, magát a verses szópárbajt - talán éppen obszcenitása miatt - nem publikálta. A három említett településen a maskarák megjelenését mindig nagy üdvrivalgás fogadta. A maskarák összeszokott bandákban jártak, a csoport tagjai álarcot viseltek vagy bekormozták arcukat. Lajosmizsei adatközlők szerint ha kellett, eltorzított hangon motyogtak, de inkább nem beszéltek. „Harisnyaszárat a fejünkre húztuk, szemünk, szánk ki volt vágva, ha adtak egy pohár bort, meg tudjuk inni. Vót olyan, hogy suba vót a fején, a subaszőrből bajuszt pödröttünk." Kendőkből vágtak lyukat a szemnek és szájnak, és így alakult a régi fejfedő álarccá. Egy emlékezetes 1947-es lajosmizsei lakodalom alkalmával két külön bandában összesen 32 fiatal férfi öltözött be maskarásnak. Jellegzetes maskarás figurák: menyasszony, vőlegény, pap, cigány, ördög, kéményseprő, zsidó házaló, csendőr, katona, törökbasa, koldus, katona, terhes asz- szony, derekukra láncot kötöttek, rissz-rossz ruháik voltak. Ritkán lányok és asszonyok is felöltöztek, de inkább a disznótoros vacsorái maskarába. Ők legtöbbször férfiaknak vagy a ma is ismert „bolond menyasszonynak" és „bolond vőlegénynek" öltöztek be, és egy (női) násznaggyal együtt parodizálták a bolondlakodalmat. A lányok ilyenkor vastagon kikenték magukat rúzzsal, és bejövetelükkor össze-vissza csókolták a lakodalmas népet. A férfiak szerettek nőnek öltözni - fiatalasz- szony, menyecske, terhesasszony, menyasz- szony -, és női ruhában, kendővel a fejükön, nagy mellekkel mutattak groteszk nőiességet. Ez a táncolás alatt sok vaskos tréfát eredményezett.78 A férfiak sokszor kormos kézzel kenték össze a lakodalmas népet, vagy akit meg tudtak fogdosni. Ritkán, de szerepelt állatalakos maskara is, legtöbbször bika, tehén, ló, kecske, ritkán medve vagy szamár alakjában. A bikának nagy falloszt tettek, a tehénnek szarvat és néha tőgyet is. Az állatot 78 Hasonló élcelődést jegyezek fel a mádi lakodalom női ruhába öltözött férfi maskarásáról is, ld. Bencsik János 1988114. a gazdája vezette kötélen, és részeg embert alakított, bőgött, mint a tehén vagy a bika. Idős lajosmizseiek a maskarák egyik jellegzetes alakjaként a „szűrujjast" ismerték, akinek szalmából tekertek övét, kötelet. A szűrujjas egy régi kopott szűrt viselt, és ő volt a kis csoport vezetője. A maskarások mindent elkövettek azért, hogy ne legyenek felismerhetőek. Ha mégis felismerték őket, inzultus, sőt veszekedés is történhetett. Sokszor a maskarások vezetője csupán egy „levelet", papírdarabot esetleg bekormozott ruhadarabot vagy szárított te- hénganajt adott át a vőfélynek. Ezen egy-két mondatos „jegyzék" volt, melyben benne foglaltatott az, hogy kik ők, honnan jöttek és mit akarnak, leginkább eledelt, ritkábban szállást kértek. Ezután a maskarásokat fogadó verssel üdvözölte a vőfély, amelynek szövege függött a vőfély tudásától és hangulatától. Az obszcén szavakat persze finomabbakkal is tudták helyettesíteni, ha kellett. Az első vőfély tanulta be a „maskuraköszöntőt", de személyiségétől függően, esetleg a hangulattól, a vers lehetett finomabb vagy obszcénabb, rövidebb és hosszabb. A jó vőfélyek mindkét változatát tudták és használták is ennek megfelelően. A kerekegyházi Czingel Adám elmondása szerint az 1950-es évek elején tanulta meg a maskarák beköszöntőjét lajosmizsei katonatársától, Csikó Istvántól, akivel együtt szolgált 1951-54 között. Itt közlöm a lajosmizsei Szórád József és Kisjuhász János, Gazdag Zsolt, a ladánybenei Berényi József, és a kerekegyházi Czingel Ádám és Virág Mihály által mondott verseket, amellyel a vőfély beköszöntötte a maskarákat. A töredékes változatokban kisebb-na- gyobb eltérésekkel felfedezhető a kunszent- miklósi törökös pantomimjáték egy-egy részlete, de a távolabbról ismert tréfás verbuválás sorai is.79 79 Szomjas-Schiffert György 2006 19., Tálasi István 1977 312-314. A kunszentmiklósi szöveget Gönyey Sándor gyűjtötte 1937-ben. Ez jelent meg később a Magyar Népzene Tára Lakodalom III/B kötetében, ahol Szomjas-Schiffert 1955-ös kunszentmiklósi gyűjtésének rigmusa is megtalálható, ld. Bartók Béla - Kodály Zoltán - Kiss Lajos 1956 556-558. A maskarások köszöntőjének hasonlatosságát a pacséri (Bácska) 19. század közepéről származó vőféíykönyv humoros-obszcén perorációiban is fellelhetjük, ld. Borús Rózsa 1998101- 102,113. 228
