Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Kürti László LAKODALMAK A FELSŐ-KISKUNSÁGBAN A fenti észrevételeim bizonyítására készült a jelen dolgozat, amelynek fő célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a Duna-Tisza közi, főleg a Felső-Kiskunság lakodalmainak változatosságára és a vőfélycentrikusságra, mert ahogyan Borús Rózsa korábban említette a bácskai lakodalmakkal kapcsolatosan „a jó vőfély a lakodalom lelke".41 Ugyanakkor célom, hogy adatokkal szolgáljak egyes vőfélyek működéséről és hivatásuk szokásmegőrző és szokásátalakító funkciójáról.42 A vőfélyversek változatossága, a nyomatott vőfélykönyvek és a szóbeliség használta, valamint a vőfélykönyvekben nem szereplő, archaikus népi szokások mind számot tartanak a kutatók érdeklődésére. Ez az anyagközlés azért is fontos, mert Szomjas-Schiffert György mérföldkövet jelentő kutatása az 1950-es évekből csak 2004- ben jelent meg.43 Ugyanakkor, annak ellenére, hogy közölt szokás leírása fontos és kiemelkedő, sok esetben - mert etnomuzikológusként nem annyira a szokásokat kutatta, hanem a zenei hagyományra helyezte a fő hangsúlyt, - hiányos, és kiegészítésre szorul. Továbbá azt is meg kell jegyezni, hogy bár gyűjtött a felső-kiskunsági Lajosmizsén, de Ladánybe- nén és Kerekegyházán nem járt. Mindhárom település jászsági gyökerekkel rendelkezik, és az összehasonlító kutatás szempontjából az anyag hiánya pótolhatatlan vesztesége a néprajztudománynak. Az elmúlt években felgyújtott anyag viszont segíthet a Felső-Kiskunság teljesebb népi és populáris hagyományainak megismerésében. A gyűjtött és lejegyzett szokások segítségével jól rekonstruálhatók Szabadszállás, Kerekegyháza, Ladánybene, Kunadacs és Lajosmizse lakodalmai.44 Természetesen már itt különbséget kell tenni a belterületi és nem gazdálkodó réteg és a hagyományosabb taszerep (Hochzeitslader); a mondott versek és szövegek tárháza szintén fellelhető az interneten. 41 Borűs Rózsa 1996168. 42 Papp Barbara 2008. Papp a dévaványai parasztköltőről, Nácsa Jánosról, ír, aki vőfély is volt falujában 50 évig. 43 Szomjas-Schiffert György 2006 44 Kunszentmiklóssal alaposabban nem foglalkozom, mivel - már a Gyöngyösbokrétás szereplésből kifolyólag is - a település népi kultúrája a legjobban felgyújtott és ismert az egész Felső-Kiskunságban. nyasi nép lakodalmi szokásai között. A felsorolt települések vallásilag és gazdaságilag hierarchikusak, szokásaikban eltérőek voltak. Ehhez adódott még a belterületi-külterületi lakosság elkülönülése, sok esetben a kétlaki- ság megléte. Többen felfigyeltek arra, hogy a tanyasi népesség lakodalmai jobban megőrizték a régebbi, hagyományosabb divatot, mint a községi belterületi lakosságé, sőt jelentősen eltérhet a kis értelmiségi, iparos-kereskedő réteg intézményesült urbanizált divatot követő szokásaitól.45 Az utóbbiak esetében a lakodalmakat - már a 1920-as évektől - mindig a helyi vendéglátóegységeknél, jobb kocsmákban vagy éttermekben tartották. Ekkortól terjedt el a nyomtatott meghívók divatja külön az eljegyzésre és az esküvőre. Az iparos-kereskedő, értelmiségi és tisztviselő társadalom lakodalmainál nem volt vőfély, vagy minimálisra korlátozódott a működése. A ruhadivat, a zene és tánc mind a közeli nagyvárosok (Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza) által diktált valamint a nemzetközi irányzatot követte. A 20. században működő vőfélyekről pontos adatok állnak rendelkezésünkre Szomjas-Schiffert György 1955-ös gyűjtéséből, ő a jónevű lajosmizsei vőfélytől, Kupa Varga Mihály 1889-es születésű gazdaembertől gyűjtött adatokat.46 A településen többen működtek 1930-1960 között: Szórád József (1915-2007) és Veszelszki László (1924-1969), mindketten „első vőfények."47 Az 1950-es évektől Székely Ambrus, Gazsó András és Flomacsek Antal neve maradt fönn elismert vőfélyként. Az 1980-as évektől Gazsó László működött vőfélyként; Gazdag Istvántól fia, Zsolt tanulta el 45 Tudomásom szerint a tanya, azaz külterület, szokása- és folklórhagyománya elméleti megközelítéssel először Katona Imre próbálkozott, ld. Katona Imre 1985; a bár későbbiekben - főleg a Duna-Tisza közén - már tanyakutatásra helyeződött a hangsúly, ld. Csatári Bálint - Kiss Attila 2004; a néprajzi kutatás példájára ld. Sztrinkó István gyűjtését, Szabó László 2008 46 Szomjas-Schiffert György 2006 47 A jászberényi eredetű Szórád József családja nem volt népes; apja Szórád József (1884-1932), anyja Német Matild (1886-1918). Veszelszki László szülei: anyja Berki Mária (1894-1971), apja Veszelszki József (1884— 1965), felesége Gémesi Rozália volt, akivel 1951-ben között házasságot Lajosmizsén. Az 1909-es kataszteri birtokívek szerint Veszelszki Istvánnak és feleségének mindössze egy hold és hatszáz négyszögöl szőlőterülete volt. 218
