Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Merinu Éva: A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei a 20. század első felében
A zsidó családoknál szolgáló hajósi sváb cselédlányok életkörülményei... mondta, hogy ezt a béredből le fogom húzni. Ezt te meg fogod fizetni. Ekkor én mondom rá, hogy de hát mér, nagyságos asszony. Azt mondja, hogy hát nem tudod, hogy mink tréflisek21 vagyunk? Ezt nekünk nem szabad te! És hol mosogattad? Akkor ott már hazudtam. Nem is mondtam meg mindent".22 23 Erdős Béláné sem értette meg, miért is kell külön mosogatni az edényeket. Vele történt meg az alábbi eset: „Volt olyan, hogy nem voltak otthon. Akkor bizony összekevertem én! Hát mi bajuk lesz? Nem is sejtették, hogy ilyet csinálok. De volt, hogy rajtakaptak. Bizony, akkor három napig elásták az edényeket a kertbe, a földbe. És akkor három nap után kivették, és akkor kelletett forró vízben elmosogatnom" P Egyes zsidó családok baromfit is tartottak. Ezek gondozása szintén a cselédlány dolga volt. Ruff Antalné a hajósi B[_] családnál, ahol két lovat és egy tehenet tartottak, még a tehénfejést is megtanulta. Amikor a háziak baromfit akartak főzni, akkor nem ők vágták le, hanem a metsző, a sahter24. A császártöltési zsidóknál szolgáló Nádai Ferencné elmondása szerint: „Ha valami vágás volt, akkor Récéiről kijött a sahter, aki kósert vágott". Ha a hajósi B[...] családnál „kácsákat, libákat vagy csibéket kellett vágni, akkor Kalocsára vitték". A metsző már az állat külső jegyeiből meg tudta ítélni, hogy vágható-e egyál21 A tréfli a kóser ellentéte, rituális szempontból a meg nem ehető ételt, a fel nem használható részt, edényt, eszközt jelenti. (Csoma Zsigmond 1995 92.) Az adatközlő itt is helytelenül használta a szót. Ok kóser konyhát vezettek, a nem kóser étel neve tréfli. 22 Csoma Zsigmond is említ hasonló esetet a somlóvá- sár-helyi Körmendi Jánosnéról: „Szolgálati idején egyszer, egy mosogatóvízben mosta el a család tejes és zsíros tányérjait, evőeszközeit. Amikor a feleség észrevette ezt, eltréflizte kiáltás után elmagyarázta, hogy az elvárás tőle is az, hogy külön mosogassa el a két csoport edényeit, eszközeit. A szolgálóleány elnézést kért, és mire felocsúdhatott volna, a legnagyobb csodálkozására a családtagok összetörték az edényeket, evőeszközöket és a kertben, mint tisztátalanokat elásták". (Csoma Zsigmond 1995 91.) Az edények ösz- szetörése rituális folyamat, amivel megszabadultak a tréflissé vált edényektől. 23 Az edények rituális elásása a föld tisztító erejével áll kapcsolatban. (Csoma Zsigmond 1995 91.) 24 Hibás szóhasználat, helyesen sakter. A sakter végzi a hitközségekben az állatok rituális előírás szerint való levágását. Képesítését, illetve oklevelét három rabbitól nyeri, miután más metszőnél előzőleg gyakorlaton volt. (Újvári Péter 1929 762.) talán az állat. Előfordult, hogy a baromfit tréflinek találta a sakter. Ilyenkor az állatot a cselédlánynak ajándékozták, aki hazavitte szüleinek. Erdős Béláné Sükösdön szolgált, és szemtanúja volt a vágásnak: „Sükösdön házhoz jött a sahter. Éles késsel, egyetlen metszéssel elvágta a csirke nyakát, aztán eldobta. Az meg ott hentergett az udvaron, és szanaszét szóródott a vér". A levágott baromfit ezután a cselédlánynak kellett kopasztania és felbontania. A zsidó háztartásban nem volt szabad forrázni a baromfit, azért, hogy a vér az utolsó cseppig kifolyjon belőle. A kopasztást Ruff Antalné a következőképpen végezte: „Bevizeztem egy nagy ruhát, és akkor voltak azok a szénvasalók. Na, azt bemelegítettem, és vasaltam a ruhán keresztül a csibét, és akkor olyan szépen kijött a toll. Ezután a felbontott csirkét az asszony széjjelrakta, jó sokáig, és ha leszikkadt, már tette tepsibe vagy tálba. Volt egy alsó pince, oda letettük egy asztalra, és ottan le volt takarva. Ha kellett, felhoztuk". Voltak olyan zsidó családok, akik jégszekrénnyel is rendelkeztek, ezért a húst ott tárolták. A jeges hozta a száraz jeget, azt betették a jégszekrénybe, mely a nyári melegben néhány napig megakadályozta a hús romlását. Volt, ahol hatalmas gödröket ástak télen, amelyet szalmával béleltek, a szalma közé jégtömböket helyeztek, majd e közé pakolták a húst. A tetejét szintén jéggel és szalmával borították. Egy-egy ilyen jégverem akár a nyár végéig is kitartott. A hús tartósításának másik módja a füstölés volt, főleg a liba és kacsa combját, mellét füstölték meg. Ezt azután a különféle ételekbe belefőzték, például a levesfélékbe, a krumplilevesbe, de a szombati sóletbe is. Heti rend25 A zsidó családoknál megvolt a háztartási munkavégzésnek a kialakult, sajátos heti rendje is. Általában hétfőn volt a mosás napja. Ilyenkor kismosást végeztek, a kisebb darabokat és a gyermekek ruháit mosták. A keddi nap volt a vasalás napja. Ha keddre beszáradt a ruha, akkor szenes vasalóval kivasalták. „Volt mángorló is. A kony25 Az adatközlőim elmondása alapján lett összeállítva. 207
