Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Mészáros Márta: Süteménysütési szokások változásai a 20. századi Hajóson
Süteménysütési szokások változásai a 20. századi Hajóson keresztül annak díszítéséig tart. A megrendelők kívánsága az évek során változott, és a cukros diótorta visszaszorulása után egyéb különleges tortákat és aprósüteményeket is rendeltek nála, amelyeket otthon nem tudnak elkészíteni. A torták érdekessége a kellemes könnyű ízhatáson túl a megálmodott rendhagyó forma, így különböző mesefigurákat is készített a gyerekek kívánsága szerint születésnapokra, óvodai és iskolai ünnepségekre, farsangi mulatságra. A torták krémje „könnyű" tejszínnel, joghurttal, néha kevés margarinnal van lazítva. Kedvelik a túrótortáját, amelyet margarinnal és joghurttal is készít, gyümölcsökkel ízesít, vagy naranccsal tesz pikánssá. Az új divat szerint készít Fekete-erdő-, nugát- és mogyo- rókrémes tortát, valamint kérésre diabetikus süteményt is. A cukrász és a sütőasszony mint hivatásos süteménykészítők, saját vevőkörrel rendelkeznek, ismertségüket különleges minőségi munkájuk garantálja. Külön érdekesség, hogy mindkét adatközlő más-más településről származik. A fiatalkorban megnyilvánuló érdeklődésük a süteménykészítés iránt végül más-más módon, de kiteljesedett, és hivatásukká vált. A cukrász mestersége klasszikus receptjei szerint készíti a süteményeket, így ismertetve meg e szakma remekeit a településen élőkkel. A sütőasszony ötletességének, fantáziájának pedig csak a lehetetlen szabhatna határt. A házi, saját készítésű sütemények mellett igény volt a mesterember által megalkotott, különleges ízű és díszítésű édességekre is. Mindez nem váltja ki, nem helyettesíti, hanem kiegészíti a hajósi háziasszonyok ünnepekre készített süteményeit, vagy kielégíti az alkalmi édességigényt. Mindkét, más vidékről érkezett és otthonra lelt hivatásos készítő azt vallotta, hogy a hagyományait őrző sváb lakosság körében a házi készítésű sütemények fontos szerepet töltenek be a mai napig, így csak különleges alkalmakkor veszik igénybe a mesterek által nyújtott lehetőségeket. Összegzés A hajósi süteménykultúra változásának vizsgálata abból indult ki, hogy a 20. század első felében még élő gyakorlatként ismert hagyományos sváb sült édes tésztákat hogyan őrizték meg a következő generáció tagjai, valamint az új, finomabb alapanyagokat és bonyolultabb technikát igénylő sütemények térnyerése mikor és hogyan történt a településen. A kutatás sarkalatos kérdése volt, hogy e német nemzetiségű településen az új sütemények kiszorították-e a családok repertoárjából a hagyományos ünnepi alkalmak sajátos sváb tésztáit. Az eddigi széles körű kutatás alapján megállapítható, hogy a hajósi svábok körében fogyasztott hagyományos sült édes tészták mellett az 1930-as években megjelentek az új típusú cukros sütemények. Elterjedésük, ked- veltté válásuk a 20. században három időszakra osztható. Az 1930-40-es években ismerkedtek meg a háziasszonyok a piskótával, a linzerrel, a szalakálival és ekkor készítették az első tortákat a legnagyobb családi eseményre, a lakodalomra. A II. világháború, majd a német kitelepítés ínséges évei alatt visszaszorult az új sütemények készítése. Jelentős változás a 20. század második felében figyelhető meg, az új sütemények térhódítása az 1960-as években kezdődött. Ez a második korszak az 1980-as évekig tartott, amikor az új technikai eszközöknek és alapanyagoknak is köszönhetően a sütés egyszerűbbé, a süteménykészítés pedig változatosabbá vált. A hagyományos sült tésztákkal szemben az új sütemények már előnyt élveztek. Az asszonyok munkába állásával átalakult a hagyományos családi rend. Ebben az időben terjedt el a süteményreceptek leírt, legépelt cseréje, gyűjtése, valamint a „munkahelyi süteményezés", amely az újdonságok megismerésének alkalmai lettek. Új családi és munkahelyi ünnepi szokások alakultak ki, amelyekhez már új sütemények társultak. Legnagyobb változás a lakodalmi édességek terén figyelhető meg először, amelyekben fontos szerepet játszottak a megbízott sütő- és főzőasszonyok. Az 1970-es évektől megjelent Hajóson a hivatásos süteménykészítő, a cukrász is, aki a nagyünnepek süteményeit, elsősorban tortáit készítette el a megrendelés szerint. Kínálatával új ízvilágot és szokásrendet teremtett a településen. A harmadik időszakban, az 1980-90-es évektől az ezredfordulóig újabb változás figyelhető meg, amely már más minőséget és 197
