Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)

Néprajz - Mészáros Márta: Süteménysütési szokások változásai a 20. századi Hajóson

Süteménysütési szokások változásai a 20. századi Hajóson torta mint újdonság először a lakodalomban jelent meg. A környékbeli sváb falvakkal ellen­tétben Hajóson még édes tejbekása sem volt a szegény ember lakodalmában, éjfél után pedig érett túrót fogyasztott a vendégsereg. Az 1940- es években tartott lakodalmakban egy-egy ajándékba vitt házi készítésű torta új színfoltot jelentett a hagyományos ételsorban. Az új receptek kipróbálása, így az új süte­mények fogyasztása tehát ünnepnapokon tör­tént. A fiatalok szórakozási alkalmain viszont ritkán fogyasztottak új típusú süteményeket, mert a lányok az anya vagy a nagyanya által készített egyszerű hagyományos sült tésztákat vitték közös fogyasztásra. A téli ünnepkör ide­jén disznóvágáskor hájas tésztából készült az édesség, farsangkor fánkot sütöttek, fonók és bálok alkalmával kiflit kínáltak a lányok cse­megének, illetve az ismerős házakat végigjárva összekéregették az esti mulatság étkeit. Kiemelt eseménynek számított a fiatalok körében a má- jusfatánc, amikor sós kiflivel és kelt kaláccsal kínálták meg a jelenlevőket. A névnapoknak és a születésnapoknak nem volt ünnepi jelen­tősége, így nem készült erre az alkalomra kü­lön étel vagy sütemény. A hajósi házak konyháiban a két világhá­ború között még általános volt a kemence, amelyben sütni és főzni egyaránt tudtak, emel­lett a rakott sparheltet használták még főzés alkalmával, hiszen könnyebben és gyorsabban lehetett felfűteni. A hagyományos sült tésztá­kat - mint a kalács, lepény, pite, rétes - a ke­mencében sütötték, de itt készült a lábosba tett piskótatészta a tortának, a linzer és a szalakális sütemény is. „A sparheltben nem lehetett süt­ni, azon csak a macska melegedett" — így fe­jezték ki véleményüket az asszonyok. Az 1930-40-es évekre visszaemlékezve azt vallották az adatközlők, hogy nem volt tudatos tanítás, átadás, a fortélyokat ellesték, beleneve­lődtek a munkába, az asszonyi teendőkbe. A nagycsaládi munkamegosztásban igen fiata­lon beállították a lányt a konyhába, és ott meg­tanult sütni-főzni az édesanyjától vagy a nagy­anyjától. A fiatal leányok nagy része viszont a cselédsorban tanult bele a háztartási munkák­ba. A lányoknak gyakran mondták az időseb­bek: „vagy mész a templomba, vagy maradsz itthon sütni". Számos családnál megfigyelhető volt, hogy mivel az édesanya dolgozott, a fi­atal lánynak sok esetben a szomszédasszony, a családot jól ismerő főzőasszony vagy egy cselédsorban lévő rokon segített a háztartás­vezetésben, és az adatközlők lánykorukban tőlük is ellesték a fortélyokat. Ritkán írták le a régi recepteket, meg kellett jegyezni. Minden jeles alkalomra készítettek hagyományos sült édes tésztákat, de azok mellett fokozatosan tért hódítottak az egyszerű új cukros sütemé­nyek is, amelyeknek a receptjét már külön fü­zetbe jegyezték le. Tehát Hajóson ez a változás az 1930-as években indult el. Az új receptek a módos házaknál szolgáló cselédek vagy a te­hetős gazdáknál alkalmazott főzőasszonyok közvetítésével lettek ismertek a településen a parasztság körében is. Az új sütemények térhódításának a II. vi­lágháború élelemhiányos évei vetettek gátat. A hajósiak életének meghatározó történelmi ese­ménye a háború utáni kitelepítés, illetve a falu­ból való kitoloncolás volt. Ennek hátterében a német nemzetiségű lakosságot sújtó kollektív bűnösség elvének a kimondása, és a néme­tek megbüntetése volt. Hajósról 1946-ban 450 családot fosztottak meg állampolgárságuktól valamint teljes ingó és ingatlan vagyonuktól. A kitelepítettek a német terminológia szerint Heimatvertrieben, vagyis otthonukból elűzöttek helyére felvidéki magyarok, püspöknádasdi (ma Mecseknádasd), teveli és hidasi svábok jöttek.17 * A kitelepített hajósi családok közül többen vissza tudtak szökni, vagy később költözni a szülőhelyükre, ahol nincstelenül, kifosztottan, új életet próbáltak kezdeni. Az 1950-es évek első fele az ínség, a szegénység és a talpra állás ideje volt. A cukrot jegyre vásárolták, a zsírt a beszolgáltatás miatt szintén nélkülözniük kel­lett. Egyszerű sült tésztákat sütöttek a találé­kony asszonyok, de sütemény nem került az asztalra. II. időszak-A cukros sütemények térhódítása és általánossá válása 1960-80 között Az elhúzódó élelemhiányos évtizedet kö­vetően az 1960-as évektől jelentős átalakulás bontakozott ki Magyarországon, amely a me­zőgazdaság kollektivizálásával kezdődött, 17 Klinglerné Végh Irén 1997 642-643., valamint Fehér István 1988., T. Molnár Gizella 1997. 191

Next

/
Oldalképek
Tartalom